Az őszi káposztarepce az elmúlt években bekövetkezett vetésterület csökkenés ellenére még mindig nagyon fontos szántóföldi kultúrának számít Magyarországon. Termesztése során ugyanakkor nagyon sok „extra” igényét kell teljesíteni a növénynek ahhoz, hogy gazdaságos legyen.
Apró magvú kultúra lévén a repce nagyon kényes a jó talajmunkára, az egyenletes vetésmélységre. Mindemellett a repce növényvédelme az egyik legnehezebb a szántóföldi kultúrák között. Más növényektől eltérően a repce esetében a különféle állati károsítók elleni védekezés sikeressége sokszor a jövedelmező termesztés kulcsa.
Kártevők hosszú sora
Az őszi káposztarepcének mind a vegetációs időszak őszi, mind pedig tavaszi részében rengeteg kártevője szokott fellépni. Ezek egy jelentős hányada olyan károsító, amely nem csak súlyos károkat okoz a növényzetben, hanem képes a repceállomány teljes megsemmisítésére is.
Repcedarázs: napok alatt tarra rághatja a táblát
Az egyik ilyen gyakori és igencsak veszélyes kártevő a repcedarázs (Athalia rosae). Ez a feltűnő, sárgás testű levéldarázs faj évente három nemzedéket tud hazánkban felnevelni. Az általában legnépesebb, harmadik, őszi nemzedék az, amely szeptember hónap során a frissen kelt repcevetéseket támadja.
A kártevő lárvái roppant falánkak és étvágyuk a korukkal párhuzamosan gyorsan növekszik. Az álhernyók főleg idősebb korukban meglehetősen fénykerülők, így ez a kártevő alapvetően kedveli a fejlettebb, dúsabb lombozatú repcéket. Viszont ha elszabadul a repcedarázs fertőzés, akkor akár napok alatt képes lehet ez a károsító a repce teljes lombozatának a megsemmisítésére.
Földibolhák: sok kicsi sokra megy
Hasonló kártételre képesek a különböző földibolhák is. A nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala), illetve a különféle káposztabolhák (Phyllotreta spp.) időnként hatalmas egyedszámban jelenik meg a repce állományokban.
A kártételt itt a kártevők hatalmas mennyisége idézi elő, mivel a viszonylag kistestű imágók egyenként csak kis levélfelületet képesek elpusztítani. Viszont a sok kicsi sokra megy alapján ezek a kártevők is könnyedén a földdel tehetnek egyenlővé akár komplett repceállományokat is.
Kis káposztalégy: gyökérben támad a nyű
A repce egyik alattomos kártevője az évente három nemzedéket kinevelő kis káposztalégy (Delia radicum), amelynek lárvája, a „rizskukac” a repce főgyökerén okoz sokszor nagyobb sérüléseket is.
A kis káposztalégy lárvája valójában nyű és nem kukac! Rágni nem tud, mivel nincs is mivel rágnia. Garathorgával viszont fentről lefelé haladva durva sebzést, sebcsatornát képez a repce főgyökerén. Nedves időben az ott kialakuló rothadás akár a növény kipusztulását is eredményezheti.
Őszi ormányosok: rejtett veszély a repcében
Végül, de nem utolsó sorban ne feledkezzünk meg a repce ormányosairól sem! A repcében Magyarországon előforduló számos Ceutorhynchus faj közül a becőormányos (Ceutorhynchus assimilis) kivételével szinte mindegyik fajnak van ősszel és tavasszal rajzó biotípusa. A nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) és a szárormányos (Ceutorhynchus pallidactylus) esetében az ősszel rajzó biotípus aránya jelentéktelen.
A gyökérormányos (Ceutorhynchus pleurostigma) esetében már gyakoribb az őszi biotípus, míg a fekete szárormányos (Ceutorhynchus picitarsis) esetében ez a domináns. Sajnos a rendkívül intenzív korai fejlődési eréllyel rendelkező repce hibridek esetében a már ősszel kialakuló, peterakásra alkalmas vaskos levélnyelek szinte valamennyi érintett faj esetében kedveznek az ősszel rajzó biotípusok elterjedésének.
Teendők a sikeres védekezéshez
A repce kártevői ellen a hatékony védekezés egyik fontos sarokköve a fertőzési források csökkentése. Főképp a több nemzedékes kártevők esetében a repce árvakelések léte döntő jelentőségű. A nyár túlélése ezen kártevők számára nagy kihívás, de az árvakeléseken még szaporodni is tudnak a nyár folyamán. Így ősszel egy rendkívül nagy létszámú kártevő népesség támadhatja meg a friss vetéseket. Éppen ezért célszerű még nyáron a repcetarlók ápolása, más növényekkel (zöldítő keverékek,…) történő bevetése.
Rajzásfigyelés nélkül nincs pontos időzítés
Valamennyi kártevő (a kis káposztalégy kivételével) esetében nagyon fontos a kártevők rajzásának, egyedszámának akár naprakész ismerete. Enélkül a védekezés helyes időzítését nem tudjuk elvégezni. Pedig igen sok esetben ezen múlhat akár az állomány léte is.
Mind a repcedarázs, mind pedig a földibolhák képesek lehetnek arra is, hogy akár egyetlen hétvége alatt földig rágják a lombozatot. Szinte valamennyi károsító jól fogható sárga színcsapdákkal, így egyedszámuk ellenőrzése könnyedén megoldható. A földibolhák jelenléte szabad szemmel is könnyen ellenőrizhető a táblák szemlézése során.
Rezisztencia: miért nem hatnak a piretroidok?
A kezelésekhez szükséges növényvédő szerek kiválasztása során mindenképp törekedjünk arra, hogy amelyik kártevőnél fennállhat egy adott hatóanyaggal, vagy csoporttal szemben kialakult rezisztencia, ott más hatóanyagú készítményt válasszunk. Ilyen pl. a földibolhák esetében a szintetikus piretroidokkal szemben már kialakult nagyfokú rezisztencia. Ellenük mindenképpen más hatóanyag csoportból válasszunk készítményt!
Miért nem érdemes túl korán vetni a repcét?
Mindenképpen célszerű kerülni a repce túlságosan korai vetését. Ez egy hosszú ősz során hatalmas növények kialakulását eredményezheti, amely akár a túlfejlődésig, a repce őszi szárba indulásáig is elmehet. Ezt csak többszöri, drága regulátoros kezelésekkel tudjuk megakadályozni.
A nagyon korán vetett repcék esetében az a veszély is fennáll, hogy az ősz folyamán ezek lesznek sok kártevő számára messze a leginkább kívánatos, peterakásra alkalmas állományok. A repcedarázs és a kis káposztalégy alapvetően a nagy repcék kártevői, így ezek a jól repülő rovarok a környékről mind a korán vetett, fejlettebb állományokban fognak összegyűlni.
Ez a fertőzési nyomás akár szélsőséges mértékű növekedését eredményezi, amely ellen csak plusz inszekticides kezelésekkel védekezhetünk. Ennek nyilvánvaló költség vonzatával együtt! Nem érdemes tehát nagyon „kilógni a sorból”, mert ezt a repce kártevői keményen büntethetik.
A képek a szerző felvételei.
