Az elmúlt évekhez képest 2020-ban jelentős mennyiségű csapadékot hozó időszakok is voltak országszerte. Amíg az őszi esős hetek a kukorica betakarítását hátráltatták, sőt még november közepén is lehetett kombájnt látni napraforgótáblán, addig a júniusi, júliusi időszakban a növényvédelmet nehezítette az egyébként áldásos, szinte szó szerint aranyat érő eső. Az országosan megfigyelhető szklerotíniás szárfertőzöttség komoly károkat okozott a nyár folyamán. Terméscsökkenés, szártörés, betakarítási problémák – a gazdálkodók egy része ilyen és ehhez hasonló tapasztalatokról számolt be a napraforgó kapcsán.
Átlag feletti csapadékmennyiség
Ahogy azt az Agrofórum novemberi lapszámában Dr. Békési Pál címzetes egyetemi tanár is megírta, június első dekádjában a napraforgótáblákon már megjelent a szártőkorhadás, ám ekkor a betegség még csak alacsony szinten maradt. Július végétől, augusztus elejétől ugyanakkor jelentősen megnőtt a szártőkorhadás, olyannyira, hogy szinte az ország teljes területén előfordultak 5-10 százalékos fertőzöttségű táblák.
Mindez pedig a nyáron tapasztalt, átlag feletti csapadékellátottságnak köszönhető, ami jól látható e cikk térképein is. Amíg áprilisban és májusban a csapadékmennyiség messze átlag alatti volt, addig júniusra és júliusra ez megváltozott. A kék, illetve lila színnel jelölt területek a megszokottnál jóval több esőt kaptak, míg a sárgák, narancssárgák is csak 10-30 milliméterrel maradtak el az átlagtól. Ahol tehát a talajban jelen volt a szklerócium, ott minden adott volt a fertőzés tömeges megjelenéséhez.
2020. április
2020. május
2020. június
2020. július
A talajban lévő, ún. kitartóképletekből, a szkleróciumokból indul ugyanis a micéliális fertőzés, gyökéren keresztül. A kórokozó bejut a növénybe, aminek következtében hirtelen hervadást figyelhetünk meg, majd a növény elpusztul. A napraforgó a virágzás előtt bekövetkezett tőpusztulás miatt termést tehát már nem hoz. De primer fertőzés a szemkitelítődés idején is kialakulhat. Ilyenkor már vannak kaszatok, de azok vagy léhák, vagy jelentős ezermagtömeg-csökkenést szenvednek el.
Szekunder fertőzés esetében apotéciumok, ivaros termőtestek alakulnak ki, és a bennük képződő aszkospórák szóródása által fertőződik a szárközép és a tányér.
Jelentős volt a primer fertőzés
Érdekes tapasztalat, hogy idén a primer fertőzés volt a jelentős, a szekunder megjelenés miatt kialakuló szárközép- és tányérfertőzés csak észlelési szinten jelent meg. Erre bizonyíték többek között a Növényorvosi Kamara július 27. és augusztus 3. között kiadott, Hajdú-Bihar megyei előrejelzésének egy, a napraforgóra vonatkozó részlete:
„A csapadékos, meleg idő hatására erősödött az alternária- (Alternaria helianthi, A. helianthificiens) és a fómafertőzés (Phoma macdonaldii) mértéke a száron. A fehérpenész (Sclerotinia ssp.) szártőfertőzés mértéke a csapadékos, belvizes területeken erősödött, a szárközépi (aszkospórás) fertőzés tünetei is ott gyakoribbak, foltokban jelentős mértékű.”
Az augusztus 17. és 24. közötti időszakra elkészített előrejelzésben ugyanakkor már az alábbiakat olvashatjuk: „A fehérpenész (Sclerotinia ssp.) szárközépi (aszkospórás) fertőzés mértéke jellemzően gyenge, a szártőfertőzés viszont foltokban közepes–erős mértékű, lassú terjedése megfigyelhető.”
Fontos megjegyezni, hogy a vetés precizitása a szklerotínia szempontjából is kiemelkedően fontos, hiszen a közvetlenül egymás mellett, „csokorban” elhelyezkedő napraforgók mindegyike fertőzött volt. Ez helyes tőtávolsággal elkerülhető. Emellett a harmonikus tápanyag-ellátás szerepe is felértékelődött.
Szinte minden megyében, és nem csak napraforgóban
Ha a nyár folyamán végignéztünk hazánk napraforgó-területein, valóban sokfelé láttuk a fertőzöttség jeleit. De nem ez az olajos növény kultúra volt az egyetlen, amelyben komoly kihívást okozott a szklerotínia, főleg amiatt, hogy a vetésforgó összeállításánál nem mindig lehet kikerülni, hogy a betegségre fogékony növények, mint a napraforgó, a repce és a szója, öt éven belül ne kövessék egymást.
Zala és Vas megyében a napraforgóban a primer fertőzés okozott károkat, gazdaságtól, táblától függően 5-20 százalékos mértékben, de több helyen a repce is megsínylette a betegség megjelenését. Akadt olyan gazdálkodó, aki 5 mázsás termésveszteséget könyvelt el a szklerotínia számlájára. Ez nagyjából 120.000 forintos tonnánkénti árral számolva 60.000 forintos kiesés hektáronként. A térségben a szójátáblákon is egyértelműen látszódtak a szklerotínia tünetei július második felében.
A szója tekintetében országosan Baranya megyét tekinthetjük kiemelkedő térségnek, hagyományosan itt termesztik legnagyobb területen és legintenzívebben a fehérjenövényt. A termelők beszámolói 10-15 százalékos szklerotínia-fertőzöttségről tettek tanúbizonyságot, ami azt támasztja alá, hogy a betegséggel szembeni védekezés egyre fontosabb részét fogja képezni a növényvédelemnek.
Tolna megyében a napraforgóban tapasztalt primer fertőzés nem ritkán a 20-30 százalékot is meghaladta, ami mellett helyenként a szekunder fertőzés következtében fellépő szárközép- és tányérfertőzés is fellépett észlelési szinten.
A legtöbb térségnél valamivel jobb volt a helyzet az előrejelzésekben már hivatkozott Hajdú-Bihar megyében. Itt a 10-15 százalékos szklerotínia fertőzések elmaradtak, ugyanakkor több más gombabetegség együttes hatása miatt alakult ki korai lombvesztés, aminek következtében a szemek nem tudtak kitelni. Ezt súlyosbíthatta a tápanyaghiány is.
Somogyban sem bízzák a véletlenre
Deák Richárd babócsai termelő az integrált növényvédelem keretein belül mindent megtesz a szklerotínia károkozása ellen, így náluk nem volt gazdasági kiesés semmilyen gombabetegség miatt. „A vetésforgót tudjuk úgy tervezni, hogy a szklerotíniára fogékony gazdanövények ne kövessék egymást túl sűrűn. A primer fertőzés ellen használunk hiperparazita gombákat, illetve állományban két alkalommal fungicideket is. Így minimálisra tudjuk csökkenteni a fertőzés mértékét” – fogalmazott a Barcshoz közeli településen gazdálkodó szakember, aki bio repcét is termel. Mint azt hangsúlyozta, a fő gombabetegségek ellen szintén hatékonyan védekeznek biológiai fungiciddel.
Hársházi Péter családi gazdálkodó szerint a napraforgóban a kórtani problémák közül messze a szklerotínia képes a legnagyobb kárt okozni, így mindent megtesznek annak érdekében, hogy csökkentsék a betegség által okozott terméskiesést. „Törekszünk arra, hogy a helyes vetésforgót megtartsuk. A harmonikus tápanyagellátás, a nitrogéndózisok helyes megválasztása szintén nagyon fontos” – fogalmazott a szentgáloskéri termelő. Hozzátette: a szklerotínia primer fertőzése ellen ők is használnak hiperparazita gombákat, aminek oka, hogy hiába a két fungicides állománykezelés, az elsődleges megjelenést nem tudják másképp megelőzni. „Idén az integrált partneri körben volt olyan terület, ahol nem akartak a primer fertőzés elébe menni. A csapadékos nyár következtében ezeken a táblákon végül nagyjából 1 tonnás terméskiesést tapasztaltunk. A kombájnból szembetűnő volt a különbség”.
Hársházi Péter éppen ennek elkerülése érdekében kihasználja a modern technika adta lehetőségeket. Drónnal kórtani felvételezést végeztek a napraforgó táblákban, de évek óta használja a terepjáró platójára szerelhető állványát, amiről 4 méteres magasságból szemlélheti a napraforgót. Az odafigyelésnek és a megelőzésnek köszönhetően 2020-ban az üzemi átlag elérte a 4,4 tonna/hektár termést. „Ezzel az eredménnyel elégedett vagyok, de keresem azokat a megoldásokat, amelyekkel növelhetem a termésbiztonságot és a termésmennyiséget” – fogalmazott a somogyi szakember.
A megelőzés és az odafigyelés tehát a szklerotínia által okozott gazdasági károk csökkentésében is hatalmas szerepet kap. Mindez persze közhelyesen hangzik, de a betegség elhanyagolása hosszútávon is negatív hatással lehet a gazdálkodásra. Egy elhibázott döntést követően ugyanis a fertőző inokulumok akár 15 évig is veszélyt jelenthetnek a napraforgóra, a repcére vagy éppen a szójára. A lehetséges védekezési módok ismerete és alkalmazása, valamint ezek időzítése komoly terméskieséstől mentheti meg a termelőket. Mindezt pedig a 2020-as évjárat messzemenőkig igazolta, különösen a primer fertőzés esetén, amit kizárólag a talajban lehet – és kell is – megelőzni.
