„Józan paraszti ész!” – úton-útfélen halljuk ezt a kifejezést, és ez valóban igaz is. A gazdálkodók jelentős része józanul gondolkodik, előre tervez, körültekintően mérlegel, mielőtt döntést hozna a gazdálkodással kapcsolatban.
Teszi mindezt úgy, hogy tisztában van vele, vannak tőle független tényezők, például az adott évi időjárás. Nincs könnyű dolga, hiszen mind az aszályos, mind a túlzottan csapadékos év problémát okoz a növénytermesztésben, minőségi és mennyiségi kártétel egyaránt jelentkezhet.
Éppen ezért megpróbál minden – általa befolyásolható – körülményt számba venni. Valamennyi gazdálkodónak kötelessége védeni növényeit, beszéljünk intenzív vagy biológiai gazdálkodásról. Gazdaságának növényvédelmét fenntartható módon, integrált szemléletben kell megvalósítania.
SUVEX és ARNETES SU – korszerű középérésű SU toleráns napraforgóhibridek a KWS kínálatában. Széles körű alkalmazkodóképességgel rendelkeznek. Peronoszpóra megbetegedés elleni védelemről M9 rezisztenciaszint gondoskodik. Szádor A-F rasszai ellen rezisztensek. További részletekért KATTINTSON A KÉPRE!
Fajtaválasztás
Már meglévő földterületek esetén a gondos tervezés első lépése a fajtaválasztás, melyről mostani cikkünkben szeretnénk bővebb információt adni. A fajtát nemcsak termőképessége és jó beltartalmi értékei miatt választjuk, döntésünkben egyre nagyobb szerepet kap a rezisztenciális paraméterek ismerete.
A fajta/hibrid választásban történő segítségnyújtásra hivatott a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Mezőgazdasági Genetikai Erőforrások Igazgatóság Szántóföldi Fajtakísérleti Osztálya oly módon, hogy a fajtaelismerés során kórtani vizsgálatokra alapozottan ad információt a fajta/hibrid betegség-ellenállóságára.
Az Igazgatóság nagy hangsúlyt fektet a fajtaelismerés során a kórtani vizsgálatokra. Az ország több pontján található Növényfajta-kísérleti Állomásokon állít be kísérleteket, melynek során többek között a fajtajelöltek betegség-ellenállóságát vizsgálja.
A fajtakísérleti módszertan szerint szántóföldi körülmények között a fehérpenészes szár- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) betegséget minden esetben vizsgálja a Nébih Genetikai Erőforrások Igazgatóság Szántóföldi Fajtakísérleti Osztálya.
A többi betegséggel annak fellépése esetén foglalkozik. A fehérpenészes szár- és tányérrothadás, és az azt okozó Sclerotinia sclerotiorum nagy jelentőségű, tekintettel arra, hogy minden évben jelentkezik. Hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de az ország egész területén megtalálható és erős infekciós nyomás esetén jelentős károkat okoz.
Kétféle fertőzés
A 2024-es évben nyolc állomáshelyen történt szántóföldi kísérletbeállítás: Abaújszántó, Debrecen, Jászboldogháza, Kompolt, Röjtökmuzsaj, Szalánta-Eszterágpuszta, Székkutas, Szombathely. Ezek közül szklerotíniával kapcsolatos értékelhető adat a Debrecenben beállított kísérletből származik.
A Sclerotinia sclerotiorum gombaképletei jellemzően kétféleképpen fertőzhetik a gazdanövényt:
1) A talajból kiinduló micéliumos csírázás során a szártövet fertőzik (nagyrészt ennek következményét láthattuk a kísérlet felvételezése során).
2) Ivaros úton apotéciumot fejlesztenek, aszkospórákat hoznak létre, melyek szárközép- és tányérinfekciót okoznak.
Az ivaros úton történő szaporodáshoz szükséges a csapadék, valamint a fényszegény viszonyok megléte. (A kontakt fény elpusztítja az apotécium-kezdeményeket.) Környezeti igény tekintetében kedvező számára a hűvösebb, 20 ℃ körüli hőmérséklet, a csapadékos időjárás, a párás környezet. Utóbbi a túl sűrű vetés következtében is létrejöhet.
Agrotechnikai hiba
Agrotechnikai hibának minősül a túlzott nitrogénműtrágya-kijuttatás is, hiszen a hirtelen növekedés miatt a növény szövetei lazábbak lesznek, s ezáltal sokkal fogékonyabban reagál majd kórokozókra. Fontos megemlíteni, hogy a csapadék jelenléte sokkal meghatározóbb, mint a hőmérséklet.
Tüneteit tekintve a szklerotíniás tő hervadt, barna színű, és minden esetben megjelennek rajta a fehéres színeződésű koncentrikus körök. Előrehaladott állapotban a szövet rostosodik is. A szár megbontását követően a szár belsejében fekete színű, tömött szkleróciumok találhatók, melyek a szár bélszövetét „elfogyasztják”, ezáltal a tápanyagfelvétel előbb csökken, később megszűnik, ezért a növény idő előtt elszárad, termés nem, vagy csak csökkent mértékben képződik.
A debreceni kísérletben kilenc éréscsoportot vizsgáltunk. Kórtani szempontból azon csoportok fajtáinak értékelését és kórtani besorolását végeztük el, amely csoportokban legalább egy fajta elérte vagy meghaladta a 20%-os fertőzöttséget.
Czakó Zsófia, Poós Bernát
Nébih, MGEI, Szántóföldi Fajtakísérleti Osztály, Budapest
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2025. februári Extra számában olvasható.
