Ezek az árvakelések részben hasznosak a talajaink védelme szempontjából, ugyanakkor hordoznak olyan növényvédelmi kockázatokat is, amelyek ellen csak megnövekedett növényvédelmi költségek bevállalása árán lehet küzdeni.

Jó, de van jobb is

A tarlók felületén (főleg a tarlóhántás után) kialakuló árvakelések igazság szerint nagyon hasznosak a termő talajaink védelme, illetve szervesanyag-tartalmának növelése szempontjából.

A tarlón levő növényi maradványok sekély bemunkálása a talajba több szempontból is előnyös. Egyrészt a talajba került részek mikrobiológiai bomlása megkezdődik, amely segítheti a talajban levő mikroflóra populációjának felduzzasztását. Ez csak akkor nem következik be, ha súlyos és hosszantartó szárazság miatt a talajban levő mikrobák számára nem alkalmas az élettér a táplálkozásra, szaporodásra.

Másrészt a talaj felszínén maradó, de ahhoz a műveléssel valamilyen szinten rögzített növényi alkatrészek hatékonyan fékezik mind a csapadékok által keltett eróziót, mind pedig a szél által előidézett deflációt. Ezt egyébként a kikelt árvakelések is hatékonyan folytatják, így a sekély és jól lezárt tarlóhántás egyértelműen segíti a talajaink termőképességének megtartását, sőt javítását is.

Ugyanakkor a tarlókon és az árvakelések közt elhelyezkedő növényi maradványok – főképp a kalászos gabonák és az őszi káposztarepce esetében – meglehetősen súlyos növényvédelmi problémák előidézői lehetnek.

Nagyon sok kórokozó és kártevő nyári menedékei ezek az állományok, és jelenlétük következtében nem hogy csökkenne az adott károsítók (főleg rovarok) egyedszáma, hanem az ősz kezdetére még drasztikusan növekszik is. Ez ellen majd ősszel valamikor védekezni kell, amely napjainkban már nem éppen a legolcsóbb mulatság.

Az árvakelések helyett napjainkban már van rengeteg olyan zöldítő vetőmag keverék, amely megtörheti a tápnövényláncot az előző és a soron következő kultúra közt, nem vízigényes, még virágot is hoz, és gyökereivel hatékonyan lazítja a tömörödött talajt.

Erre egyféle kultúra nem lehet képes, így ezek a keverékek nagyon jól beilleszthetőek egy AÖP, vagy más agrártámogatási programba is. Költségük kicsi, hasznuk viszont igen nagy lehet.

Kórtani problémák

A különféle növénykórtani jellegű problémák, fertőzések a gondozatlan árvakelések következményeként alapvetően a kalászos gabonákat érintik. Elsőként a gabonák vírusos megbetegedéseit érdemes megemlíteni, amely ellen majd csak ősszel, a kalászos fővetések kizöldülése idején, de a helyi felvételezésekhez igazodva lehet csak eredményesen védekezni.

A gabonákon előforduló vírusos betegségek vektorai a levéltetvek, valamint a kabócák. Ezek populációja a nyár folyamán a táplálékul szolgáló zöld növények és az időjárás hatásai miatt általában erősen lecsökken.

Viszont az idei nyáron a már július elején kizöldülő tarlók és árvakelések kiváló lehetőséget biztosítanak mindkét kártevő csoport számára a szaporodásra. Így őszre, a fővetések megjelenésének idejére egy létszámában megerősödött vektorpopuláció fogja támadni az őszi vetésű kalászos állományokat. Olyan mértékben, amely ellen már mindenképpen védekezni kell!

Nekrotróf kórokozók

A virózisok mellett a nyár folyamán már felléphetnek főleg az árpában a nekrotróf kórokozók is. A barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) és a sokkal nagyobb pusztító erővel rendelkező hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) fellépése az árvakeléseken nem probléma, de onnan könnyedén és igen gyorsan elfertőzhetik az őszi fővetéseket!

Az említett nekrotróf életvitelű kórokozók nyomában némi késéssel (idén pl. kicsi volt az az időszak, amikor az elmúlt évi fővetések és az idei árvakelések zöld állományai egyidejűleg voltak jelen) megérkeznek a biotróf életmódú kórokozók is.

Közülük az árpa törpe rozsdája (Puccinia hordei) lehet igazán veszélyes egy meleg ősz során, mivel korán elfertőzve a lombozatot egy soron kívüli, őszi fungicides állományvédelmet provokálhat ki, annak minden (költség)vonzatával együtt.

Az őszi búza esetében picivel jobb a helyzet, mivel a nyári meleg hónapok legnagyobb lombpusztítója, a fahéjbarna levélfoltosság (Drechslera tritici repentis) a nyár derekára már befejezi terjedését és ellentétben az árpa hálózatos levélfoltosságával, amelynek genetikailag igencsak közeli rokona, az ősz folyamán ivartalan úton már nem fog terjedni.

A szeptóriás levélfoltosság (Zymoseptoria tritici) ugyanakkor könnyedén átmehet az előző évi fővetésekről az árvakelésekre, majd onnan vissza az őszi fővetésekre. Ugyanakkor a biotróf életmódú kórokozók mindig csak követni fogják nekrotróf életvitelű társaikat a fertőzések során, így elsődlegesen a nekrotróf kórokozók fellépésére célszerű számítani a kora őszi időszakban.

A növénykórtani problémák sok esetben olyan fertőzéseket idézhetnek elő az ősz során, amelyek ellen mindenképpen fungicides, vagy inszekticides (virózisok) állományvédelemre lesz szükség. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy a vírusos és gombás eredetű őszi fertőzések kiinduló pontjai igen sok esetben a kalászos árvakelések!

Rovartani problémák

Az efféle problémák általában az őszi káposztarepce termesztése során szoktak jelentkezni. Sok olyan kártevője van a repcének, amelyek évente több nemzedéket nevelnek és a második, nyári nemzedék éppen a repce betakarítása utáni időszakban próbál táplálékot keresni.

Ilyen kártevő pl. a repcedarázs (Athalia rosea), illetve a különböző káposztabolhák (Phyllotreta spp.), vagy a kis káposztalégy (Delia radicum).  E kártevők esetében a nyári aszályos időszak eddig hatékony populációcsökkentő tényező volt.

Azonban a nyár folyamán megjelenő és elvadultan hagyott árvakeléseken ezen kártevők második nemzedéke könnyedén kifejlődhet, és őszre, amikor a harmadik nemzedék támadhatná az őszi fővetések frissen kikelt állományait, ez a harmadik nemzedék létszámában többszöröse lesz a szokásosnak!

A repce árvakelések jelenléte és fejlettsége (sok kártevő csak legalább 4 leveles repcére hajlandó petét rakni!!) a fontosabb repcekártevők esetében azok populációjának nyári visszaesése helyett a populáció akár szélsőséges mértékű növekedését is eredményezheti!

A repce árvakelések ráadásul még a növénykórtani gondokat is súlyosbítják, mivel a fómás levélfoltosság és szárrákosodás (Phoma lingam), illetve a repce fehérpenészes betegsége (Sclerotinia sclerotiorum) az árvakelésekben is terjedhet, szaporodhat, így nagyobb populációval terhelheti a talajt a potenciális gazdanövények következő vetéséig.

Megoldások

A rovartani problémák és más gondok elkerülése érdekében az árvakelések helyett más, akár az adott talajra és környezetre adaptált másodvetésű kultúra vetése adhatja a megoldást. Nyilvánvalóan egy növényfajjal nem lehet kielégíteni a másodvetéssel szemben támasztott környezetvédelmi (adjon némi méhlegelőt!), környezetgazdálkodási (legyen víz takarékos!), növényvédelmi (ne legyen közös kártevője, kórokozója sem az előveteménnyel, sem pedig az utóveteménnyel) követelményeket.

Szerencsére manapság már sok innovatív vetőmag-előállító és -nemesítő cég kínálatában vannak olyan tarlóba vethető keverékek, amelyek akár a helyi igényeknek megfelelően kiválasztva tudnak jó megoldást a tarlók felszabadult területeinek bevetésére.

Azt mindenképp tartsuk szem előtt, hogy az árvakelés a természet szülötte és hasznos dolog, mivel védi a talajt. Ha helyette vetünk valamit, ráadásul költséget is áldozunk erre, akkor ezt úgy tegyük, hogy az általunk vetett köztes, zöldítő vetés ténylegesen be is tölthesse a funkcióját!

Bánjunk úgy vele, mint egy igazi kultúrával! A talajunkat óvjuk és gazdagítjuk ezzel, valamint jó néhány növényvédelmi kezelést és költséget is megtakaríthatunk. Éljünk a lehetőséggel, mivel jelenleg a hazai talajok egy része bőven elégséges víztartalommal bír egy jó talajvédelmi másodvetés kineveléséhez.

Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.