A güzüegerek által épített halmok, a güzühordások az ország több területén hozzátartoznak a határ őszi képéhez. Mekkora kártétel fűződik e rágcsálóhoz, sőt, okoz-e egyáltalán érzékelhető kárt?

A güzükről és a güzühordásokról

A güzüegerek kicsi, háziegér-méretű mezei rágcsálók, amelyek a tél közeledtével kezdik el építeni az áttelelésüket segítő földhalmokat. A tavalyi évben fellépő rendkívüli aszály a látottak alapján – a mezei pocokhoz hasonlóan – jelentősen csökkentette a számukat, alig lehetett az előző év őszén güzühalmokat látni.

Ez még azokon a helyeken is igaz volt, ahol biztosan jelen volt a rágcsáló, amit a megelőző években jól mutattak a területen sorakozó halmok. Az idei év azonban kedvező lehetett a güzük számára, mert máris egyre több épülő földhalmot látni. Az már nagyobb baj, hogy azok a viszonyok, amelyek kedveztek güzüknek, egyben a mezei pockot is segítették, ami helyenként gradációs szintű felszaporodásához vezetett.

A güzühordások, vagy güzühalmok (1. kép) eltérő méretű földhalmok, amelyeket sokszor a nem művelt részeken, a ruderális területeken, vagy a művelt, ám felgyomosodott táblákon épülnek. A méretbeli különbség annyit jelent, hogy a halom a combközépig érő, akár több méternyi kerületűtől kezdve, az egészen kicsi, a talajszintről alig elemelkedőig bezárólag bármekkora lehet.

Építői a halom belsejében nagy mennyiségű növényi termést és törmeléket halmoznak fel (2. kép), amire sokszor még azelőtt ráakadhatunk, mielőtt azt földdel letakarnák (3. kép). Ennek nem is feltétlenül tartalék élelemként van szerepe, azt inkább csak akkor hasznosítják ilyen módon, ha táplálékhiány alakulna ki a halom környékén, hanem segítségével biztosítják a halom nedvességgel szembeni jobb szigetelését.

Bár annak kialakítása önmagában is segít szárazon tartani az alatta kiépített járat- és kamrarendszert, oldaláról a csapadékvíz, vagy hóolvadék anélkül tud lefolyni, hogy azokat átnedvesítené. Miután a güzücsalád szerencsésen átvészelte a telet, tavasszal szétszélednek és minden tagja önálló életet kezd.

Okoz-e károkat a güzüegér?

A halmok építésekor a güzüegerek olyan növényi részeket használnak fel, amihez könnyen hozzáférnek. Ezek lehetnek a táblaszél, vagy gyomos tábla gyomnövényeinek zöld részei (4. kép), esetleg termésük, napraforgótáblán kerülhet bele napraforgókaszat, ami származhat a tányérokból is és a tarlóról is.

Mindezzel azonban érdemi kárt nem okoz. Ahol azonban ilyen mégis megtörténhet, az a szemescirok termesztése. Ebben a kultúrában hatalmas halmok (5. kép) épülhetnek, aminek belsejében nagy tömegben találhatunk cirokmagot (6. kép).

Ami sajnos sokszor nem a tarlóról származik, hanem azokat a güzük a bugákról rágják le (7. kép) és hordják össze. Ahhoz, hogy ez egy ciroktáblán elérje a gazdasági károkozás szintjét, igen nagy egyedszámnak kellene lennie és igen sok halomnak kellene épülnie, aminek kevés az esélye, azonban az embert sokszor megdöbbenti a felhalmozott, akár több talicskányira rugó magtömeg látványa.

Nem károkozás, inkább csak kellemetlen a halmok által időnként okozott meglepetés. Ami abból fakad, ha a traktor, a kombájn, vagy bármilyen erőgép ráfut egy méretes güzühordásra (8. kép). Ez bizony egy éjszakai műszakban komoly ébresztő is lehet akár, mert ilyen esetekben azért elrepül ez-az a fülkében.

De mindezekért ne haragudjunk meg a güzüegerekre, érdekes színfoltjai ők a határnak!