Az utóbbi évek során megfigyelhettük a drasztikusan változó időjárást hazánk területén. Ez nemcsak a termesztett növényeinkre van komoly kihatással, hanem a kártevők rajzásait, életmenetüket is jelentősen differenciálja. Milyen módon változnak a kártevők szokásai, és miként tudnak ez ellen a gazdák megfelelően védekezni? Erre és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ a következőkben.
A 2025-ös év tavaszi időjárása rendkívül változékony volt, főleg az északkeleti régióban jellemző meleg, párás időjárás, néhol enyhe, valamint súlyos tavaszi fagyokkal tarkítva. Emiatt olyan klasszikus kártevők rajzása is felborulhat, mint például a levéltetvek népes tábora.
Ezek a félfedeles szárnyúak rendjébe tartozó rovarok nem tartoznak a legveszélyesebb kártevők közé. Kiskertekben főleg a rózsaféléket szeretik szívogatni, ezáltal vírusvektorként is jellemezhetjük őket. A testük apró, 2-3 mm hosszú, és rendkívül gyors ütemben váltják egymást a generációk. Kora tavasszal a szárnyatlan „ősanyák” kezdik az adott évi szaporodást és kártételt – ezen egyedekre még nem jellemző a jelentősebb helyváltoztatás. Nyár elején pedig megjelennek a szárnyas alakok, amelyek képesek több kilométerre is eljutni, kihasználva a kora nyári szelek pozitív hatását.
Szokatlan év – új kártételi mintázatok
Az idei évben egyik kertészeti, illetve szántóföldi kártevő sem „viselkedett” a szokásoknak megfelelően. Sem a veresnyakú árpabogár, sem a burgonyabogár kártétele nem mondható kiugróan jelentősnek a 2025-ös évben. Nyilván ez vármegyén, járáson és településen belül is változhat.
Az efféle szeszélyes évjáratokban gyakori a kártevők táplálkozásának változása is. A polifág (nem tápnövény-specifikus) táplálkozású kártevők közös jellemzője, hogy hirtelen változó időjárási viszonyok mellett alkalmazkodniuk kell. Ezért gyakran a megszokottól eltérő tápnövényen is károsíthatnak.
Levéltetvek kalászosokban: ritka, de valós kockázat
Erre érdekes példa az idei év, mely során lokálisan a Felső-Tisza-vidék területén a levéltetvek gyakran tesznek kárt az őszi búzában és árpában a kalászolás ideje után. Nagy számban lepik el a kalászt, és apró szívogatásokkal piros foltokat hagynak a termésen. Ez a kárkép nem tartozik a megszokottak közé, és gyakran nem is védekeznek a gazdák.
Természetesen vannak kirívó esetek, ahol már indokolt az olyan rovarölő szerek használata, amelyek engedélyezve vannak az adott kultúrában. Illetve az élelmezés-egészségügyi várakozási idő sem befolyásolja a betakarítást.
Alapvetően a levéltetvek habitusa, morfológiája és az ellenük felhasznált növényvédő szerek között összefüggés van. Ezek az ízeltlábú apró élőlények nem rendelkeznek vastag kitinréteggel, olyan kutikulával, amely mind a mechanikai, mind a kémiai behatásoktól hatékonyan megvédené őket. Logikus, hiszen minél szaporább egy kártevő, annál rövidebb ideje van az egyedfejlődésre – így kevesebb a védekezési „páncélzat”. Ezért a levéltetvek ellen „olcsón” és nagyobb fejfájás nélkül tudunk védekezni.
A piretroid típusú rovarölő szerek gyorsan lebomló hatóanyaggal rendelkeznek, ezért is terjedtek el az utóbbi 20-25 évben. Taglózó és kontakt hatásúak, azonnal kiiktatják a kártevőket. Emberi szervezetre pedig minimálisan veszélyesek.
Évjárati kihívások – fontos a szemlézés és döntés
Összegezve, bár a levéltetvek által a kalászosokban okozott értékelhető gazdasági kár ritkán alakul ki, és elvétve indokolt a növényvédelmi beavatkozás, egy száraz, meleg periódus után a hirtelen fellépő gradáció mégis kellemetlen helyzetet okozhat a szántóföldi növénytermesztés későbbi gazdasági viszonyainak alakulására. Ebből adódóan van kiemelt szerepe a gabonafélék folyamatos szemrevételezését követően egy gyors, kellően átgondolt védekezésnek, amely során számos hatékony készítményből választhatnak a termelők.
Képek: Pixabay
