A szárormányosok kártevőként való megítélése sokat változott az elmúlt néhány évtizedekben. Amíg korábban vita tárgyát képezte, hogy a szárban élő lárvák okoznak-e mérhető veszteséget, mára már senki nem kételkedik sem az imágók, sem a lárvák kártételében.
Korábbi vizsgálatok jelezték, hogy a repceszár-ormányos mellett más, rokon fajok is előfordulnak a termesztett keresztesvirágú növényeken, de azok gyakorisága nem haladta meg a 10%-ot. 2007-től az ország több részén (Nyugat- és Észak-Magyarország) is felfigyeltek a nagy repceormányos nagyobb egyedsűrűségére és kártételére, melynek jelentősége a tradicionális repcetermesztő körzetekben azóta is növekvő tendenciát mutat.
Kártétel
A repceszár-ormányos (1. kép) számára valamennyi káposztaféle megfelel tápnövényként. Hazánkban repcekártevőként 1952 óta ismert, előtte, mint káposzta kártevőt tartották nyilván.
1. kép: Repceszár-ormányos (Fotó: Marczali Zs.)
Fő kártevő fejlődési alakja a lárva, ami tavasszal többnyire a levélnyélben majd a szár bélszövetében járatokat rágva károsít (2. kép). Egy-egy szárban 30-50 db lárva is előfordulhat. Kártételük nem látványos, de a kisebb átmérőjű szárakban (nagyobb tőszámú állományok esetén) megsértik a szállító- és támasztószöveteket is. A bélszövet elpusztításával a legyengült növény kevesebb magot hoz, szára megdőlhet, becői idő előtt felnyílnak, magvai kiperegnek. Az imágók érési táplálkozásukkor szabálytalan alakú lyukakat rágnak a levéllemezeken, bimbókon, később a szárat és a fiatal becőket is hámozzák.
2. kép: Repceszár-ormányos lárvák levélnyélben (Fotó: Marczali Zs.)
A nagy repceormányos (3. kép) imágók kártétele látványosabb. A tojásrakás helyén, (ami szinte mindig közvetlenül a szár, szemben a repceszár-ormányossal, ahol a tojások a levélnyelekbe kerülnek) a szár hosszirányban felreped, majd deformálódik, csavarodik, végül felhasad (4. kép). Az így keletkező nyílt sebek, mint fertőzési kapuk, elősegítik kórokozó gombák fertőzését. Míg tehát a lárvák kártételében nincs számottevő különbség, a nagy repceormányos imágók nagyobb kártételi potenciállal rendelkeznek, mint a repceszár-ormányos imágók.
3. kép: Nagy repceormányos (Fotó: Keresztes B.)
Előrejelzés
A kártevők detektálására és rajzásuk nyomon követése a tavaszi kártevők elleni védekezés kulcsa. Az egészen precízen felépített előrejelzés az előző évben őszén vett avarminták zsákos futtatókba helyezésével és ezek szabad téren, fedett helyen való elhelyezésével kezdődik. A zsákos futtatókra erősített üvegedényekben megjelenő első bogarak pontosan jelzik a telelőhely elhagyásának kezdetét. Ekkorra már a sárga tálak (táblánként legalább két darab) kihelyezésének is meg kell történnie, amiket hetente két alkalommal ajánlott üríteni. A kártevők elleni védekezési küszöbértékként 15 db repceszár-ormányos /sárga tál/3 nap, ill. 10 db nagy repceormányos /sárga tál/3 nap érték elfogadott. Elérhető a hagyományos sárga tálaknál hatékonyabban működő, sárga ragacslapos szignalizáló eszköz is, aminek előnye, hogy alacsonyabb hőmérsékletek mellett is hatékony (nincs befagyás), az első egyedek betelepülését is jelzi, valamint a tömeges betelepülést pontosabban jelzi (pontosítja a kezelés idejét).
4. kép: Nagy repceormányos tojásrakása után felrepedt szár (Fotó: Ivan Juran)
Amint az időjárási körülmények lehetővé teszik a repce intenzív növekedését, fűhálózással is nyomon követhető a rajzás alakulása. Ha 10 hálócsapásonként 10-20 db imágót számolunk, a várható időjárási körülményeket is figyelembe véve, ajánlatos a kezelés megkezdése. Hasznos és szükséges szignalizáció még a vizuális növényvizsgálat is, ahol a tojásrakási helyek számát vagy a bogarak növényenkénti vagy négyzetméterenkénti számát határozzuk meg (1-2 imágó/növény vagy m2).
Védekezés
Hatékony kémiai védekezés csak a tömeges tojásrakás előtt, a betelepülő imágók ellen lehetséges, később, a már növényekben fejlődő lárvák ellen erre nincs lehetőség. A kémiai védekezés időzítésénél, számítani kell arra, hogy azokon a területeken, ahol a nagy repceormányos is számottevő egyedsűrűségben van jelen, annak érési táplálkozása rövidebb, tojásrakása a tömegessé váló rajzás után már egy héttel is jelentős lehet.
Ha a védekezési küszöbérték elérésekor a napi maximum hőmérséklet már több napon keresztül 12-15 °C fölött van, de a minimum hőmérséklet még a 4-5 °C-ot sem éri el, alacsonyabb hőmérsékleten is jó hatékonyságuk miatt, a piretroidok alkalmazása javasolt (1. táblázat). A piretroidok közül kiemelhető az UV fényre kevésbé bomló, így valamivel hosszabb hatást biztosító gamma-cihalotrin. Megjegyzendő, hogy számos kártevő (pl. repcefénybogár) esetén már két évtizede kialakult piretroid hatóanyagokkal szembeni metabolikus rezisztencia, ami ezen hatóanyagok túlhasználatának következménye. Egyelőre a szárormányos fajok esetén rezisztencia nem mutatható ki, de a rokon becőormányosnál, németországi adatok alapján, már 2005-től ismert a jelenség.
A betelepülés az ingadozó hőmérséklet miatt elhúzódó, olykor a rajzásgörbe kétcsúcsú lehet. Ilyenkor a hosszabb hatás elérése érdekében eredményesen alkalmazhatók a piretroid és szerves foszforsav észter hatóanyagok kombinációi (1. táblázat).
Amennyiben a szárormányosok később, már magasabb hőmérséklet mellett települnek be a repcetáblába, vagy gyors, tartós felmelegedés következik, a neonikotinoidok vagy önmagukban a szerves foszforsav észterek is megfelelő hatást biztosítanak.
A szárormányosok elleni kémiai védekezésre 12 hatóanyag 21 engedélyezett készítményben áll rendelkezésre (1. táblázat). Ezek közül három hatóanyag (acetamiprid, tiakloprid, tau-fluvalinát) méhekre nem jelölésköteles, három hatóanyag (alfametrin, gamma-cihalotrin, deltametrin) méhekre mérsékelten kockázatos, és öt hatóanyag (béta-ciflutrin, etofenprox, deltametrin, klórpirifosz, klórpirifosz-metil) méhekre kifejezetten kockázatos besorolású.
| Piretroidok | Szerves foszforsav észterek | Kloronikotinilek | Kombinációik |
| alfa-cipermetrin (alfametrin) | klórpirifosz | acetamiprid | deltametrin + tiakloprid |
| béta-ciflutrin | klórpirifosz-metil | acetamiprid | klórpirifosz + cipermetrin |
| gamma-cihalotrin | klórpirifosz-metil + cipermetrin | ||
| deltametrin | klórpirifosz + béta-ciflutrin | ||
| zéta-cipermetrin | |||
| lambda-cihalotrin | |||
| etofenprox | |||
| tau-fluvalinát |
1. táblázat A szárormányosok ellen repcében engedélyezett hatóanyagok
