A károsító helyzet alakulása 2019-ben és várható következményei (11. rész)

2019-es esztendő enyhe tele, korai kitavaszodása kedvezett a kórokozók és kártevők áttelelésének. Az áprilisi száraz és meleg tavasz hatására a gyümölcsfák korai rügyfakadással reagáltak és mintegy kéthetes előnyre tettek szert. A májusban lehullott bőséges csapadék némileg pótolta az előző ősszel, télen és tavasszal összeszedett igen jelentős csapadékhiányt, valamint a sok eső miatt a növények fejlődésében tapasztalt előny is elveszett.

A cseresznyére és a meggyre már évek óta oly veszélyes, virágfertőző meggy monília szempontjából járvány közeli helyzet alakult ki a májusi csapadékos időben. Néhány moníliára érzékeny fajtán a télvégi lemosó és további permetezések ellenére a virágzás után rövid időn belül megjelentek a hajtások és vesszők hervadásszerű tüneteivel járó elhalások. A betegség terjedésére kedvező klíma miatt jóval a virágzás befejeződése után is lehetett friss fertőzéseket látni a cseresznyén és meggyen kívül a kajszi-, őszibarack- és szilvafákon, de néhány ebbe a családba tartozó dísznövényen is. A járványveszélyes helyzet csak a júniusi meleg visszatértével múlt el.

A korai tavasz nemcsak a virág- és hajtásfertőző moníliának, hanem a cseresznyelégy átlagosnál korábbi rajzáskezdetének is kedvezett. Az első imágók már jóval a korai cseresznyefajták zsendülése előtt megjelentek, és a további egyedek rajzása egészen az érés utáni időszakig kitartott. A sárga ragacsos fogólapok még július legvégén, augusztus elején is fogtak közönséges és keleti cseresznyelegyet.

A májusi – júniusi párás időjárás hatására a fiatal hajtásokon rövid időn belül megjelent a levéltetű-fertőzés is, ami a szüreti időszakra teljesedett ki, jelentős minőségi kárt okozva. A megsebzett gyümölcsöket 2019-ben sem kerülte el a gyümölcsmoníliás fertőzés, ami most is jelentős károkat okozott az érőfélben lévő termésben. Időnként visszatérő problémaként néhány tájegységben megjelent a meggyfúró ormányos is, de ez a kártevő most kisebb gondot okozott, mint 2018-ban.

A szüret utáni időszak fő problémája, szinte már visszatérően a sztigminás- és blumeriellás levélfertőzés nagyfokú megjelenése, abban az esetben, ha megfeledkeznek a szüret utáni lombvédelemről a termelők. Emiatt a két kórokozó miatt most is idő előtti lombsárgulást és levélhullást lehetett tapasztalni az ültetvények egy részében. A korai lombvesztés természetesen ezeknél a fáknál kihat a következő évi termés mennyiségére és minőségére is, mert negatív hatással van a rügyek differenciálódására.

A mostani hosszúra nyúlt ősz és az enyhének tűnő tél miatt a kórokozók és a kártevők eddig zavartalanul teleltek, ezért különösen nagy jelentősége lesz a télvégi lemosó permetezéseknek. A tavaszi metszések során távolítsuk el a moníliás fertőzés miatt elhalt ágakat, ezzel is csökkentve a fertőzés veszélyét. Helyezzük ki időben a sárgalapos cseresznyelégy csapdákat is, mert erős légyrajzásra kell felkészülni.