Az elmúlt időszakban folytatódott az átlagosnak mondható őszies időjárás. A nappali maximális hőmérséklet ugyan melegebb volt, de az éjszakák már csípősek, több alkalommal fagyott a derült égbolt miatt. Eső továbbra is csak elvétve hullott, elsősorban a Dunántúl nyugati felén. Másutt, különösen az Alföldön kritikus méreteket ölt az őszi aszály. A teljesen kiszáradt talajban lehetetlen jó minőségű vetőágyat készíteni az őszi búza számára, emiatt az eddig elvetett árpa és búza, de sok helyen az őszi káposztarepce is heterogén fejlettségű.
A repce vetések regulátoros kezelését normál körülmények között 6-8 leveles, lehetőleg egyöntetű állományban kellene elvégezni, de erre most csak kompromisszumok árán van lehetőség, mert sok a fejlődésben visszamaradt növényfolt a táblákban. A nappali, átlagosnál melegebb napok egyelőre kedveznének a növekedésnek, de a vízhiány gátolja a fejlődést.
A repce károsítói között lecsökkent az aktivitás, a bolhák jelenléte minimális, szintúgy a repcedarázs károsítás mértéke a védekezéseknek köszönhetően nem számottevő. A levéltetvek ugyan nem érzik a hidegebb éjszakákat, de viszonylag alacsony a szárnyas egyedek száma, a sárga ragacsos fogólapok kevesebbet fognak már, viszont a korábban kifejlődött levéltetű kolóniák még most is károsítanak. Nyugalmi állapot csak a tartósan hűvös időjárás beköszöntével fog beállni.
Nagyobb aktivitást a mezei pocok betelepedése körül lehet észlelni. Általánosnak mondható a 4 darab lakott járat 100 négyzetméterenként, de nem ritka az ennél magasabb fertőzöttség sem. Különösen nagy a migráció a nemrég learatott napraforgó és kukorica táblák szomszédságában, a talajok bolygatása következtében.
Ez megfigyelhető nemcsak a repce táblák szegélyeiben, hanem az őszi árpa-és búza vetések közelében is. A gabona levéltetvek és kabócák aktivitása még nem csökkent, de a növények fejlettségbeli eltérése miatt ez most még elsősorban az őszi árpát érinti. Továbbra is sok a szárnyas levéltetű alak, de folyamatosan alakulnak ki a kolóniák is, egyelőre csak kis méretű telepekkel lehet találkozni. A mezei pocok folyamatos betelepedése miatt a táblaszegélyek erősödő fertőződése szintén megfigyelhető, hasonlóan a repcében látottakhoz. A száraz időjárás kedvez a folyamatos szaporodásnak, a mortalitás igen alacsony. Az aszály egyelőre gátja a kórokozók nagyobb arányú megjelenésének, pedig az árvakeléseken és más fűféle növényeken van elegendő fertőző anyag.
