Az elmúlt hét időjárását országszerte a hűvös, változékony időjárás jellemezte. Szinte mindenhol esett kisebb-nagyobb mennyiségű eső, helyenként zivatar formájában. Közép Magyarországon és Kelet-Dunántúlon a heti mennyiség elérte a 80 millimétert.
A bőséges csapadék egy időre pótolta a talajok korábbi vízhiányát, kedvező életfeltételeket teremtett a kórokozók és a levéltetvek számára, de a növényvédelmi munkálatokat akadályozza. A sáros talajon a T4 életformájú gyomok tömegesen kelnek, de nehézkes a napraforgó és a kukorica posztemergens gyomirtása. A gazdálkodók gondjait nehezíti az igen komoly vadkár, elsősorban a vaddisznók részéről.
A kalászos gabonák és a károsítóik fejlődésének sokat segített a bőséges csapadék. A kikalászolt őszi árpa több helyen megdőlt a széllel érkező esők hatására, ami kedvez a kalászfuzáriózis fertőzésnek és a betegség terjedésének. Ugyanez vonatkozik a fejlődésben kissé hátrébb levő búzára is, mert ez a növény is elérte a fertőzésre fogékony fenológiai stádiumot.
A kalászfuzáriózis mellett folyamatosan erősödik a különféle, nedvesség igényes, levélfoltosságot előidéző kórokozók terjedése, melyek az alsóbb levélemeletekről fokozatosan fertőzik a felsőbb leveleket, beleértve a zászlóslevelet is.
Árpán a törperozsda első tünetei okoznak gondot, búzán pedig hamarosan várható a vörösrozsda fertőzés kialakulása. A korábbi, száraz periódusban erőteljesen terjedő gabonalisztharmatot most gátolta a nedves-hűvös idő, de a várható felmelegedéssel és a magas páratartalommal ismét támadni fog a kórokozó.
A gabonán károsító levéltetvek erőteljesen szaporodnak, de ez szinte minden növénykultúrában megfigyelhető. Az árpa és a búza valamint a tavaszi kalászosok zászlóslevelein és a kalászokon egyre gyakoribb a levéltetű kolónia, amin alig változtatott a heves esőzések lemosó hatása. A kifejlett nőstények folyamatosan szülik a lárvákat, szűznemzéssel. A vetésfehérítő népesség összességében még mindig elmarad a más években megszokottól, a bogár és a lárva is kevesebb, sőt a csapó esők több helyen megtizedelték az árpacsigákat.
Az őszi káposztarepce fejlődésében sokat pótolt a korábbi lemaradásból. A becők erőteljesen fejlődnek, de ahol nem védekeztek a becőormányos és a becőszúnyog ellen, jelentős a kár. A becőkártételek mellett a lombozaton egyre több a fómás levélfoltosság és a beteg szártő, főként a fómától („harisnyás” szár) és a szklerotíniától. Lisztharmattól még nem szenved a növényállomány, viszont a levéltetvek itt is szívogatnak.
A kukorica vetések most elsősorban a gyomosodástól és a vadkártól szenvednek, kinőttek a kukoricabarkó „foga” alól, talajlakó kártétel még nem figyelhető meg.
Az időben elvetett borsón és a napraforgón a levéltetvek megjelenésére kell rövid időn belül számítani, ezért a vetéseket folyamatosan szemlézni kell, ebből a szempontból is.
