Május első dekádját az időjárás erőteljes hőmérsékleti emelkedéssel zárta, előtte azonban változékonyan alakult az idő. Szinte minden nap szeles volt az időjárás, egy hidegfront szeszélyes eloszlásban csapadékot is szállított, de nagyobb mennyiségben csak a nyugati, déli és északkeleti tájegységekben hullott, az ország középső és keleti részében csupán néhány milliméter esett. A gyakori szél és a hőségnapok tovább szárítják a talaj nedvességkészletét. A talajhőmérséklet tartós emelkedése lehetővé teszi a melegigényesebb növények vetését is.
Az almafajták virágzása befejeződött, a melegebb és párásabb idő hatására az almafalisztharmat elsődleges tünetei az előző héthez viszonyítva tovább erősödtek. Másodlagos levélfertőzés viszont még kevés fajtán jelentkezik, főként a lisztharmatra fogékony típusokon, valamint a nyugati tájegység ültetvényeiben. Ezekben a gyümölcsösökben a gyakoribb és nagyobb mennyiségű csapadék miatt fokozott a varasodás fertőzés veszélye is, de a kórokozó inkubációs ideje még most is 10-15 napra tehető.
A levélpirosító levéltetvek után a hajtásvégeken egyre több a szürke almafa levéltetű telep. A fertőzés jelenleg a hajtások 1-5 %-ra tehető. Megkezdődött a vértetvek lassú ütemű felfelé vándorlása a telelő helyekről. Tovább erősödik az almamoly imágók rajzása, a feromon csapdák napi fogása már helyenként meghaladja a 10-20 darabot, viszont az almalevél aknázómoly rajzás csupán észlelési szintű. Ugyanez vonatkozik a lombosfa fehérmoly repülésére is.
A körtelevél bolhák folyamatos lárvakelése (L2-L3 fejlettségűek) mellett megjelent a körte hajtáshervasztó darazsa is és sok fertőzött hajtásvéggel találkozhatunk. Házikertben a legegyszerűbb védekezési mód a hervadt hajtásvég levágása és megsemmisítése. A károsítás időnként az almán, birsen és naspolyán is előfordul. Az idei tavaszon sok ültetvényben előfordul a körtelevél gubacsatka fertőzés is a fák fiatal levelein, ami az akaricides védekezés elmaradása esetén hajtáscsúcs elszáradást okozhat.
A védekezés kihagyása miatt a meggy monília fertőzés súlyos károkat okoz. Már a fogékony fajtákon nagyon-nagy a kár.
A gyümölcsmolyok közül a korábban említett almamoly mellett még a szilvamoly és a keleti gyümölcsmoly első nemzedékének a rajzása mondható erőteljesebbnek, de a korábbi időszakhoz képest csökkenő tendenciát mutatnak.
A szőlő ültetvényekben a rövid, 10-15 cm-es hajtásokon megjelentek a fürtkezdemények, de az ültetvények fejlettségi állapota dűlőnként változó mértékű. Rajzik a tarka szőlőmoly, de a csapdák fogása csökkenő. Az érzékeny tőkéken kis-közepes nagyságú a szőlő levél-és gubacsatka fertőzés.
