Április első hetében folytatódott a mérsékelten meleg időjárás. A nappali hőmérsékleti maximumok általában nem érték el a 20 C fokot, éjszakánként pedig fagyközeli hőmérsékleteket lehetett mérni.
A hét végére markáns hidegfront érte el az országot, ami jelentős nappali hőmérséklet-csökkenést és csapadékot hozott. Az eső mennyisége térségenként erősen ingadozott, a legtöbb csapadékot a középső országrész kapta. A talajhőmérséklet általában 7-12 fok körül ingadozik, 10 cm-es mélységben.
Megkezdődött a cukorrépa, a napraforgó és a kukorica nagyobb ütemű vetése, a korábban elvetett borsó pedig a kedvező nedvességi viszonyok hatására kelésnek indult. Az elvetett növények gyors kelésére, a viszonylag alacsony talajhőmérséklet miatt nem lehet számítani, így a fiatalkori kártevők fokozott kártételére lehet számítani.
Az őszi káposztarepce állományok zömmel a rejtett zöldbimbós állapotban vannak. A korábbi védekezések hatására lecsökkent a szárormányosok egyedszáma a táblákon, viszont tömegesen gyülekeznek a fénybogarak a bimbózó növényeken. Napsütéses órákon 30-40 imágót is megfigyelhetünk a növényeken. Ahhoz, hogy táplálékhoz jussanak, folyamatosan emelkedik a megrágott bimbó, mert csak így jutnak a virágporhoz, közben pedig károsodik a virágbibe is. Elhúzódó virágzásban fokozódni fog a károsodott bimbók aránya. A korábbi szárormányos károsítások és a gyakori fagyok miatt sok torzult, csavarodott és felrepedt szárral találkozni a táblákban, ami lárvakártételt is jelez, de tápanyagforgalmi zavart is okoz az intenzív növekedés során. Az optimálisabb nedvességi viszonyok hatására megnövekedett a repce lomb- és szárbetegségeinek fertőzési veszélye, ezért határszemléink során ilyen szempontból is figyeljük a növényeket.
Az esők hatására az őszi kalászos gabonák sokat fejlődtek. Az árpa a szárbaindulás kezdetén van, a búzán pedig kitapinthatók az első szárcsomók. A kevesebb csapadékot kapott tájegységekben alig találkozni a levélbetegségekkel, másutt viszont kissé erősödött a lisztharmatos, a szeptóriás megbetegedés, árpában pedig a hálózatos levélfoltosság és észlelési szinten a törperozsda. A vetésfehérítő bogarak betelepedése folyamatosnak tekinthető a vetések szegélyeibe, néhány táblán már szórványos peterakás is megfigyelhető, de inkább az érési táplálkozás és a kopuláció a jellemző.
A borsó vetéseken a vontatott kelés miatt erősödik a csipkézőbogarak károsítása, így szükségessé válhat a védekezés.
