Október első hetében száraz és csapadékos napok váltogatták egymást. A hőmérsékletek is ennek megfelelően változtak, nappal 20 Celsius fok körüli, éjszakánként pedig 5-10 fok volt. Derült éjszakákon az alacsonyabb hőmérséklet dominált. Jelentősebb eső a nyugati tájegységekben hullott, a csapadék mennyisége kelet felé csökkenő tendenciát mutatott. A lehullott eső javította a talajok felszín közeli nedvesség ellátottságát. A korábbiakhoz képest alacsonyabb hőmérséklet és az esők beindították a fák lombhullását.
Az almafélékben és a körtésekben folyamatosa tart a szüret. A rothadásra érzékenyebb fajtáknál a korábban szerzett sérülések (molykártétel, szélverés) és az eső okozta héjelvékonyodás, lenticellákon keresztüli fertőzés miatt a gyümölcsfertőző monília fokozódó károkat idéz elő. A fertőzés miatt sok a beteg gyümölcs a fák alatt és a fákon. A moníliás termés további fertőzési forrás, ezért célszerű a fertőzött gyümölcsök minél előbbi eltávolítása. Ha lehetséges, védekezzünk preventíven a tárolás során fellépő betegségek ellen.
A legintenzívebb lombhullást a cseresznye- és meggyfákon figyelhető meg, részben ezen fajok biológiájából adódóan, másrészt pedig a sztigminás- és blumeriellás levélbetegségek hatására. Azokon a fákon, melyeket a szüret után nem részesítettek lombvédelemben a levélhullás mértéke gyakran eléri a 80-90 %-ot is. A korai levélveszteség kihatással van a rügyek fejlődésére, így a jövő évi termés differenciálódásra is. A fák állapotán és a rügyek egészségén sokat javíthat, ha már most elvégezzük az őszi rezes lemosó permetezést.
Hasonló a helyzet a már leszüretelt szőlő ültetvényekben is. A hűvösebb és esős napok lelassították ugyan a lisztharmat szaporító képletek érési folyamatát, de az érett kazmotéciumok lemosódása a fás részekre folyamatosnak mondható. A szüret utáni lemosó permetezéseknek itt az ideje, mert magasabb hőmérsékleten a készítmények hatékonysága is jobb, mint hideg időben. A romlásnak indult fürtök környezetében még mindig jelentős a foltosszárnyú- és az ecetmuslicák tevékenysége, de a csapdák fogási tendenciája csökkenő. Ugyanez mondható el a szeder ültetvényekben a bokrokon maradt termés fertőzöttségéről is, ahol a megmaradt termés a szürkerothadástól gyakorlatilag tönkrement.
A dió ültetvényekben a buroklégy rajzása 1-2 imágótól függetlenül véget ért, a fertőzött gyümölcsök lehullottak, a kifejlődött lárvák pedig elvonultak bábozódni a talajba. Több legyet most a fekete dió állományokban lehet csapdázni, de ennek ellenére itt alacsonyabb a fertőzés szintje, mint az étkezési dió ültetvényekben.
