A hazánkban is kapható ragadozó poloskákat tartalmazó készítményekben többnyire 3 fajjal találkozhatunk, melyek a következők: Macrolophus pygmaeus, Nesidiocoris tenuis és Orius laevigatus.
Fiolás kiszerelésben szerezhetjük be őket, vermikulit hordozóanyaggal. Ebben találhatjuk a poloska imágókat (kifejlett egyedeket) és a nimfákat (szárnykezdeménnyel rendelkező lárvákat).
Elsősorban zöldségkultúrák – főként hajtatásban, de szabadföldön is előfordulhat a használatuk –, valamint szamócában, fűszer- és dísznövények védelmére alkalmazhatóak. Levéltetvek, tripszek, liszteskék (molytetvek), takácsatkák, aknázólegyek, valamint az utóbbi időben problémát okozó paradicsommoly (Tuta absoluta) ellen szokták bevetni fajaikat.
A megvásárolt termék „összetevői” olvasása közben gyanús lehet néhány Olvasó számára az Ephestia kuehniella név, hiszen ez a lisztmoly tudományos neve. Nincs ok aggodalomra, a lisztmolyt előszeretettel alkalmazzák alternatív táplálékként ragadozó poloskák számára, mivel könnyen felszaporítható. A tasakban sugárzással elölt petéket találunk, tehát semmilyen problémát nem okoznak a későbbiekben. Ennek a „kis útravaló”-nak a kiszórásával segíthetjük a ragadozó poloskák kezdeti fejlődését és felszaporodását, valamint annak az időszaknak az átvészelését, amikor még a prédaállataik nem jelentek meg, vagy alacsony számban vannak jelen.
A Nesidiocoris tenuis abban az esetben, ha nincs elegendő zsákmányállata, vagy a túlzott meleg miatt megszomjazik, hajlamos a kultúrnövényen táplálkozni. Sajnos, ez nem merül ki annyiban, hogy pollent eszik: a friss leveleken lyukak, a zsenge hajtásokon és levélnyeleken nekrotikus foltok jelenhetnek meg. Ez virágelhullást, virág- és/vagy terméstorzulást, egyenetlen termésszíneződést eredményezhet. A Macrolophus caliginosus szintén képes táplálkozni kultúrnövényekből, mint például paradicsomon és tojásgyümölcsön, viszont ekkor nem képes petét rakni. Szívogatása következtében torzult, foltos termések várhatók. Emiatt is érdemes más táplálékot biztosítani számukra.
Orius sp. nimfája – a szerző felvétele
Orius sp. kifejlett egyede – a szerző felvétele
Az Orius laevigatus ragadozó virágpoloska alternatív tápláléka viszont a pollen. Kutatók megállapították, hogy azoknak a ragadozó poloskáknak, amelyek lisztmoly petékkel és pollennel is táplálkoztak, hosszabb ideig tartott a termékenységi periódusok, és jóval több petét voltak képesek rakni, mint a csak lisztmoly petén, vagy a csak pollenen élő társaiknak.
A poloskák fejlődésére általánosan jellemző, hogy 5 lárvastádiumuk van, melyek színeikben térnek el egymástól, valamint a felnőtt egyedtől. Az 5. stádiumú nimfának pedig a szárnykezdeményei is megjelennek. A keléstől számítva 3 hét szükséges a teljes kifejlődésig.
Külső jegyeikben az Orius laevigatus sötétbarna-feketés, körülbelül 2,5 mm nagyságú, míg a Macrolophus pygmaeus és a Nesidiocoris tenuis fajok 5-6 mm-esek is lehetnek. Mindkét faj zöldszínű, viszont a N. tenuis faj szárnyain fekete rajzolatokat fedezhetünk fel.
A kijuttatást akár preventív jelleggel is elkezdhetjük, még a kártevők tömeges felszaporodása előtt. Ha a levegő hőmérséklete eléri a 12-15 °C-ot, valamint a nappal hosszúsága a 10 órát, megkezdhetjük a kijuttatásukat. Optimális fejlődésükhöz viszont 21-27°C és magas relatív páratartalom (60%) szükséges. Érdemes a fiolát óvatosan összerázni, majd a leírásnak megfelelően, adott távolságokra kiszórni. Mivel ezek a hasznos szervezetek sem kedvelik a direkt napfényt, érdemes a növények árnyékosabb oldalán található levelekre kiszórni. Továbbá inkább a reggeli vagy esti órákban szorgoskodni.
A természetesen betelepülő ragadozó poloskák, elsősorban Orius fajok, betelepülését segíthetik a féltermészetes élőhelyek, gyomos foltok. Akár kertünkben is találkozhatunk velük, ha elég szemfülesek vagyunk.
