Ha kalászos fajtaválasztásról van szó, akkor nincsenek könnyű helyzetben az ökológiai gazdálkodók. A legtöbb hazánkban is elérhető búzát, árpát ugyanis többségében konvencionális termelésre nemesítették, szelektálták, így azok nem minden esetben felelnek meg a biosok magas elvárásainak. A célirányos nemesítés már évek óta zajlik hazánkban, az új, speciális fajtákra viszont még várni kell. De akkor mi lehet a jó megoldás? Ennek jártam utána Martonvásáron, ahol az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, a Vetőmag Szövetség, valamint az ELKH Agrártudományi Kutatóközpontjának Mezőgazdasági Intézete gyakorlati információkat gyűjt a piacon elérhető kalászosok teljesítményéről - ökológiai viszonyok között.
Elérhető fajták „öko” környezetben
A posztregisztrációs kísérleteinkben olyan őszi búzafajták szerepelnek, amiket már a nemzeti listában megtalálunk, és amiket az értékesítő, forgalmazó, illetve fajtatulajdonos cégek ajánlanak tesztelésre. Magyarországon jelenleg hét termőhelyen zajlik ilyen kísérlet, ami során többismétléses, kisparcellás módszerrel vizsgáljuk a fajták teljesítményét, betegségellenállóságát, illetve aratás után a beltartalmi értéküket. Mindezt abból a szempontból, hogy megfelelőek lehetnek-e a jövőben az ökológiai gazdák számára
– fogalmazott kérdésemre Dr. Mikó Péter, amikor nyáron Martonvásáron tekintettem meg az egyik ilyen helyszínt.
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Agrártudományi Kutatóközpontjának Mezőgazdasági Intézetében osztályvezetői feladatokat ellátó szakember hozzátette: a kísérleteket természetesen az ökológiai gazdálkodás feltételrendszere szerint művelt területeken állítják be. A parcellákon tehát nincsen kémiai növényvédelem, ahogy műtrágyára alapozott tápanyag-utánpótlás sem. Sőt, a növények közvetlenül még szervestrágyát sem kapnak, legfeljebb a vetésforgó illik bele a technológia ezen részébe, hiszen például egy borsó előveteményt igencsak meghálál a búza.
A gazdáknak, de a vetőmag-előállítóknak is hasznos
Az ország hét helyszínéről beérkező adatokat az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet gyűjti össze, és azokat honlapján közzé is teszi, hogy a biogazdák döntését segítsék. A kísérletek és eredményeik egyébként nemcsak a termelők, de a vetőmag-előállítók munkáját is megkönnyítik.
A fajtatulajdonosok, illetve a fajtákat forgalmazó cégek a kísérlet eredményei alapján megtervezhetik a vetőmag-előállításukat. Ha ugyanis egy búzájuk jól szerepel, akkor számíthatnak rá, hogy a következő évben többet vásárolnak majd belőle az ökogazdák. Így aztán a következő évre várhatóan lesz az adott fajtából elegendő ökológiai vetőmag
– hívta fel a figyelmemet a kísérletsorozat másik előnyére Dr. Mikó Péter, aki egyben a Vetőmag Szövetség öko vetőmag munkacsoportjának vezetője is.
Zajlik a nemesítés is
Mindeközben természetesen hazánkban is folyik nemesítés az ökológiai technológiákhoz illeszkedően, ami ugyanakkor egy rendkívül hosszadalmas feladat. Martonvásáron is már több, mint 10 éve zajlik a munka, ami a biogazdálkodás hazai terjedésével összhangban egyre nagyobb hangsúlyt is kap.
A jelenleg hatályos jogszabályok szerint ökológiai fajtának azt lehet nevezni, ami a teljes nemesítési ciklusát ökológiai területen töltötte, vagyis a keresztezés után az összes utódgeneráció ökológiai területen lett szelektálva
– húzta alá a szakember, akitől azt is megtudtam, hogy ezekre az új ökológiai fajtákra a magyar biosoknak még néhány évet várniuk kell.
Nagy lehetőség rejlik az ősgabonákban
Az ökológiai termelők fajtaválasztási lehetőségeinek kiszélesítésére ugyanakkor létezik egy másik alternatíva, méghozzá az elfeledett pelyvás gabonák – vagy más néven ősgabonák – visszaillesztése a köztermesztésbe. Martonvásáron ezt a lehetőséget korábban már szintén felismerték, és bár a csekély igény miatt csak egy-két ökológiai fajta érhető el, azok között van olyan alakor és tönke, amit már 15 éve államilag elismertek. Újabban pedig a tönkölyfajtáik szelekciója tevődik át egyre hangsúlyosabban ökológiai körülmények közé.
Dr. Bencze Szilvia vezető kutató már évek óta foglalkozik a témával az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézetben. Kérdésemre elmondta, hogy a tönkölynek már kialakult piaca van Magyarországon, az ökológiai gazdálkodásban egyre jelentősebb szerepet tölt be hazánkban, és egyre népszerűbb a konvencionális termelők körében is. Ugyanakkor ebben az esetben is elsősorban konvencionális körülmények között nemesített tönkölyfajtákat használnak. A tönke és az alakor ugyanakkor kevésbé ismertek, holott a beltartalmi összetevőik nagyon értékesek.
Ezek a fajok nem tudnak annyit teremni, mint a hagyományos búzák, és nehezebb a feldolgozásuk is. Emellett meg kell jegyezni, hogy kifejezetten magas szárú gabonákról beszélünk, így könnyedén megdőlhetnek. Nem egyszerű a termesztéstechnológiájuk, a szélsőséges körülmények között viszont előnybe tudnak kerülni. Nemcsak a föld feletti biomasszájuk nagy, hanem a föld alatti is; gyökérzetük tehát jobban fejlődik, ami miatt jobban ellenállnak a szélsőséges körülményeknek, például a szárazságnak. Alkalmasak az olyan köves, homokos talajokhoz is, amelyeken a modern búzák már csak sínylődnek. Ezért is tudnak lassacskán visszatérni, hiszen például a tönke és az alakor is olyan fajok, melyeket csak elvetnek és learatnak, tehát bárhol viszonylag sikeresen lehet termelni őket
– tudtam meg az ÖMKi szakemberétől, aki azt is elárulta, hogy az ősgabonák felvevőpiaca is jelentős volt az utóbbi években, hiszen nyugaton előszeretettel keresték őket, különösen, ha biogazdaságból származtak.
Folyamatosan zajlanak a kutatások
Nem véletlen tehát, hogy a martonvásári öko kísérletekben is bőven találni tönkölyt, de tönkét és alakort is. Nincs ez másként az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet számos teszthelyszínén sem. Ezeken a szakemberek többek között felvételezik a télállóságot, a gyomelnyomó-képességet, a betegségellenállóságot, vagy éppen a dőlést.
Ezen konkrét kutatások célja elsődlegesen az adatgyűjtés, az ősgabonák sikeres termesztésének technológiai leírása, azok nemesítésének lehetőségei, és nem mellékesen az ősgabona termékfejlesztés. Ennek érdekében az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet több hazai és nemzetközi projektben is részt vesz. Erre a Magyar Nemzeti Vidékhálózat is lehetőséget nyújt, de nemzetközi projektek szintjén példaként hozható fel a Divinfood, melynek célja, hogy a résztvevő hét ország kilenc úgynevezett „Living lab”-je, azaz „Élő laboratórium” típusú kutatási modellgazdasága felszámolja az alulhasznosított haszonnövények termesztése és szélesebb körű fogyasztása előtt álló akadályokat.
Az ÖMKi tehát jelentős erőforrásokat mozgósít annak érdekében, hogy az ősgabonák ténylegesen elérjenek a fogyasztók asztaláig. Ennek további fontos eleme az on-farm kísérletek megszervezése, amihez gazdálkodók jelentkezését is várják. Kiemelt szempont ugyanis, hogy az intézet által összegyűjtött eredményeket adaptálni lehessen adott gazdaságokra is. Ehhez pedig a saját területen, saját eszközökkel megvalósított kísérlet a legjobb megoldás.
A különböző tesztek eredményeiről az ÖMKi honlapján folyamatosan tájékoztatják a biogazdálkodókat és érdeklődőket.
