Jelen írássorozatban az ökológiai növénytermesztésben alkalmazható hasznos szervezeteket szeretném bemutatni, hHiszen rengeteg félék és fajták lehetnek, és mindannyian hozzájárulnak az egészséges élelmiszerek létrejöttéhez, ám keveset tudni róluk. Az első írásban, a legkisebbektől kezdve, a rovarparazita fonálférgek világa tárul az Olvasók elé.

Az ökológiai gazdálkodás szépsége és egyben kihívása abban rejlik, hogy a rendelkezésre álló növényvédőszerek palettája igen szűkös. Éppen emiatt a gazdálkodók nagyon leleményesek, ha a növényeik védelméről van szó. Szerencsére számos „praktikát” a Nébih ÖKO-Bizottság már jóváhagyott: például szódabikarbóna, sör, háztartási ecet használatát. Viszont van egy kiskapu, ami talán a „legbiobb” megoldás mind közül: a természetes ellenségek, hasznos szervezetek betelepítése. Hiszen mi lehetne természetesebb, ha nem a kártevőket a természetes közegükben (a fóliasátron kívül) előforduló ellenségeikkel gyérítjük?

Ilyen hasznos élőlények a rovarparazita vagy entomopatogén fonálférgek. Ezt a csoportot a Steinernema és a Heterorhabditis nembe tartozó fajok alkotják. Legismertebb képviselőik a Steinernema feltiae és S. carpocapsae, valamint a Heterorhabditis bacteriophora. Ezen fajok életmódjára jellemző, hogy inváziós (vagy dauer) lárváik a rovar testnyílásain keresztül hatolnak be. Ezután a lárva beléből baktériumok jutnak ki a rovarba és kezdenek felszaporodni.

Ezek a baktériumok gyakorlatilag elfolyósítják a rovart belülről, így a fonálféreg számára könnyen hozzáférhetővé válik a táplálék. Ennek az együttműködésnek köszönhetően a megtámadott rovar néhány napon belül elpusztul, a parazita fonálféreg pedig felszaporodik. Az elfogyasztott rovarból ezután fonálférgek ezrei vándorolnak ki, újabb táplálékforrást keresve. Megfigyelések alapján, megközelítőleg 20-30 cm mélységig képesek lemenni a talajban, továbbá a korábbi táplálékukhoz képest körülbelül 30 cm-es körzetben vándorolnak.

Ezeket a szervezeteket talajlakó kártevők ellen szokták alkalmazni. A hazánkban is forgalmazott termékek engedélye dohány- és nyugati virágtripszre, gombalegyekre, barázdáshátú vincellérbogárra, bagolylepke hernyókra, lótücsökre, továbbá amerikai kukoricabogárra érvényes (Nébih – Növényvédő szerek adatbázisa). Mivel ezen parazita fonálférgek tápköre nem szűkül le egy-egy fajra, ezért a felsoroltakon kívül más kártevőt is képesek elpusztítani (például cserebogár pajorokat).

Sőt, egyes kutatások azt is alátámasztják, hogy a talajban élő, növénykárosító fonálférgek jelenlétét is csökkentik, viszont a hasznos egyéb fonálférgekre nincs hatásuk. Habár hatalmas előny a kártevőkkel szemben, hogy széles tápkörrel bírnak ezek a parazita fonálférgek, viszont ebből az okból kifolyólag a nem célszervezetek között sem tesznek kivételt. Érdemes emiatt odafigyelni arra, hogy a fonálférgek kijuttatása olyan időszakban történjen, amikor még viszonylag kevés hasznos szervezet (katica, fátyolka, ragadozó poloska) van jelen a területen.

Kijuttatásuk vízzel történik a leírásnak megfelelő arányban. A termékek a korábban is említett dauer lárvákat tartalmazzák, amelyek különlegessége, hogy ebben a stádiumban a lárvák nem táplálkoznak, egyfajta nyugalmi állapotot vesznek fel, hogy átvészeljék a számukra kedvezőtlen körülményeket. Amint nedvesség éri őket, perceken belül elkezdenek mozogni. A termékleírás alapján három kulcstényező játszik szerepet a rovarparazita fonálférgek kijuttatásakor: a talaj hőmérséklete és nedvességtartalma, valamint a fény.

A talaj hőmérséklete több ponton is befolyásolhatja a fonálférgeket: egyrészt ők sem aktívak egy bizonyos érték alatt (illetve felett), másrészről a célszervezeteik sem mozgolódnak. Ezt az értéket 10 és 30 °C közé teszik. A leírásokban szerepel továbbá a nedvesség, ami általában véve nagyban segíti a fonálférgek mozgását, terjedését. Apró állatokról révén szó, könnyebb számukra a talaj részecskéi között futó kapillárisokban mozogni. Emiatt ajánlják a forgalmazók, hogy legalább 2 hétig tartsuk nedvesen a területet a kezelés után.

A harmadik tényező a fény. Mivel alapvetően a talajban, illetve magában a megtámadott rovarban élik mindennapjaikat, ezért életciklusuk során igen minimális fénnyel érintkeznek. Éppen ezért fontos az, hogy ne tűző napsütésben juttassuk ki őket a területre, hanem lehetőleg sötétedés előtt.

Remélem, ezzel az írással sikerült felkeltenem az Olvasók érdeklődését a téma, valamint a közeljövőben megjelenő cikkek iránt.