Az ökológiai gazdálkodás szépsége és egyben kihívása abban rejlik, hogy a rendelkezésre álló növényvédőszerek palettája igen szűkös.
Jelen írássorozatban az ökológiai növénytermesztésben alkalmazható hasznos szervezeteket szeretném bemutatni, hHiszen rengeteg félék és fajták lehetnek, és mindannyian hozzájárulnak az egészséges élelmiszerek létrejöttéhez, ám keveset tudni róluk. Az első írásban, a legkisebbektől kezdve, a rovarparazita fonálférgek világa tárul az Olvasók elé.
Az ökológiai gazdálkodás szépsége és egyben kihívása abban rejlik, hogy a rendelkezésre álló növényvédőszerek palettája igen szűkös. Éppen emiatt a gazdálkodók nagyon leleményesek, ha a növényeik védelméről van szó. Szerencsére számos „praktikát” a Nébih ÖKO-Bizottság már jóváhagyott: például szódabikarbóna, sör, háztartási ecet használatát. Viszont van egy kiskapu, ami talán a „legbiobb” megoldás mind közül: a természetes ellenségek, hasznos szervezetek betelepítése. Hiszen mi lehetne természetesebb, ha nem a kártevőket a természetes közegükben (a fóliasátron kívül) előforduló ellenségeikkel gyérítjük?
S. carpocapsae
Ilyen hasznos élőlények a rovarparazita vagy entomopatogén fonálférgek. Ezt a csoportot a Steinernema és a Heterorhabditis nembe tartozó fajok alkotják. Legismertebb képviselőik a Steinernema feltiae és S. carpocapsae, valamint a Heterorhabditis bacteriophora. Ezen fajok életmódjára jellemző, hogy inváziós (vagy dauer) lárváik a rovar testnyílásain keresztül hatolnak be. Ezután a lárva beléből baktériumok jutnak ki a rovarba és kezdenek felszaporodni.
Ezek a baktériumok gyakorlatilag elfolyósítják a rovart belülről, így a fonálféreg számára könnyen hozzáférhetővé válik a táplálék. Ennek az együttműködésnek köszönhetően a megtámadott rovar néhány napon belül elpusztul, a parazita fonálféreg pedig felszaporodik. Az elfogyasztott rovarból ezután fonálférgek ezrei vándorolnak ki, újabb táplálékforrást keresve. Megfigyelések alapján, megközelítőleg 20-30 cm mélységig képesek lemenni a talajban, továbbá a korábbi táplálékukhoz képest körülbelül 30 cm-es körzetben vándorolnak.
Ezeket a szervezeteket talajlakó kártevők ellen szokták alkalmazni. A hazánkban is forgalmazott termékek engedélye dohány- és nyugati virágtripszre, gombalegyekre, barázdáshátú vincellérbogárra, bagolylepke hernyókra, lótücsökre, továbbá amerikai kukoricabogárra érvényes (Nébih – Növényvédő szerek adatbázisa). Mivel ezen parazita fonálférgek tápköre nem szűkül le egy-egy fajra, ezért a felsoroltakon kívül más kártevőt is képesek elpusztítani (például cserebogár pajorokat).
Sőt, egyes kutatások azt is alátámasztják, hogy a talajban élő, növénykárosító fonálférgek jelenlétét is csökkentik, viszont a hasznos egyéb fonálférgekre nincs hatásuk. Habár hatalmas előny a kártevőkkel szemben, hogy széles tápkörrel bírnak ezek a parazita fonálférgek, viszont ebből az okból kifolyólag a nem célszervezetek között sem tesznek kivételt. Érdemes emiatt odafigyelni arra, hogy a fonálférgek kijuttatása olyan időszakban történjen, amikor még viszonylag kevés hasznos szervezet (katica, fátyolka, ragadozó poloska) van jelen a területen.
Kijuttatásuk vízzel történik a leírásnak megfelelő arányban. A termékek a korábban is említett dauer lárvákat tartalmazzák, amelyek különlegessége, hogy ebben a stádiumban a lárvák nem táplálkoznak, egyfajta nyugalmi állapotot vesznek fel, hogy átvészeljék a számukra kedvezőtlen körülményeket. Amint nedvesség éri őket, perceken belül elkezdenek mozogni. A termékleírás alapján három kulcstényező játszik szerepet a rovarparazita fonálférgek kijuttatásakor: a talaj hőmérséklete és nedvességtartalma, valamint a fény.
A talaj hőmérséklete több ponton is befolyásolhatja a fonálférgeket: egyrészt ők sem aktívak egy bizonyos érték alatt (illetve felett), másrészről a célszervezeteik sem mozgolódnak. Ezt az értéket 10 és 30 °C közé teszik. A leírásokban szerepel továbbá a nedvesség, ami általában véve nagyban segíti a fonálférgek mozgását, terjedését. Apró állatokról révén szó, könnyebb számukra a talaj részecskéi között futó kapillárisokban mozogni. Emiatt ajánlják a forgalmazók, hogy legalább 2 hétig tartsuk nedvesen a területet a kezelés után.
A harmadik tényező a fény. Mivel alapvetően a talajban, illetve magában a megtámadott rovarban élik mindennapjaikat, ezért életciklusuk során igen minimális fénnyel érintkeznek. Éppen ezért fontos az, hogy ne tűző napsütésben juttassuk ki őket a területre, hanem lehetőleg sötétedés előtt.
Remélem, ezzel az írással sikerült felkeltenem az Olvasók érdeklődését a téma, valamint a közeljövőben megjelenő cikkek iránt.
Kapcsolt hírek
