Már látszanak a repcebecő-szúnyog kártételének első jelei a repcékben.
A repcebecő-szúnyog (Dasineura brassicae) az egyike a becőt károsító két kártevőnek, amelyek kártétele részben összefügg. Többnemzedékes fajról van szó, amelynek nőstényei tojásaikat a fejlődő becőkbe helyezik. Ezen a ponton kapcsolódhat össze a repcebecő-szúnyog, valamint a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis) kártétele. A szúnyog ugyanis gyakran használja ki az ormányos által ejtett sebzéseket a tojások becőbe helyezésekor. Sokáig szorosabb kapcsolatot feltételeztek a két kártevő között, de bebizonyosodott, hogy a szúnyog önállóan is képes a tojásokat elhelyezni, nem feltétlenül igényel ehhez sebzéseket.
A kártételt a lárvák okozzák, amelyek fejlődésük során a magokat, a becő falát károsítják. Ennek köszönhetően az torzul, sárgul, fonnyad, majd felnyílik, a magok kiperegnek belőle. Ez a pergési veszteség az elsődleges kártétel, de a betakarításra kerülő sérült magok esetében minőségi kár is bekövetkezik. A lárvák aprók, néhány milliméteres méretűek, fehér színűek, csoportosan találhatók, számuk akár tucatnyi is lehet egyetlen becőben. Egyáltalán nem ritka, hogy a szúnyoglárvák mellett találunk ormányoslárvát is ugyanabban a becőben. Megkülönböztetésük egyszerű, míg az előbbiek aprók, teljesen fehérek, addig az utóbbiak kissé nagyobbak, inkább csontfehérek, esetleg enyhén barnás színűek, barna fejtokkal.
A kártétel megelőzésére a kifejlett egyed ellen kell védekezni, amely időzítését tekintve egybeesik a repcebecő-ormányos elleni kezeléssel. Az ott használatos kontakt hatású készítmények csökkentik a repcebecő-szúnyog egyedszámát is.
A jelenleg látható tünetek kezdetinek mondhatók, várhatóan ezek egyre látványosabbak lesznek, illetve kiegészülnek az ormányoskártétellel is.
