Hozzáteszem rögtön, ez az általam látott kártételekre igaz, mert én biztosan nem találkoztam még olyan erős, egyben látványos tünetekkel, mint a napokban egy kisebb repcetáblán. Azt is szeretném előrebocsátani, hogy a képek bemutatásával nem azt szeretném hangsúlyozni, hogy hol, ki és mit rontott el, hanem fel szeretném hívni a figyelmet egy repcekártevőre, amelyről tudjuk ugyan, hogy itt van, a termesztési gyakorlatunk ennek ellenére mintha mégsem reagálna erre.
A kártétel okozójaként ugyanis a nagy repceormányost (Ceutorhynchus napi) nevezhetjük meg, amely mind gyakoribb kártevője a repceállományoknak, egyedszáma egyre növekszik. Ebben szerepet jászhat az a növényvédelmi gyakorlat, amelyet a repceszárat károsító ormányosokkal szemben alkalmazunk. Egy kalap alá vesszük a nagy repceormányost a repceszár-ormányossal (Ceutorhynchus quadridens), amellyel ez esetben segítjük ezt a kártevőt.
A nagy repceormányos életmódja, tojásrakási szokásai eltérőek, általánosságban elmondható, hogy hamarabb érkezik meg a repcetáblákra és ott hamarabb is kezdi meg a tojásrakást. Már 6-9 °C környékén aktívvá válik, a felső hőmérsékleti értéken már megkezdi a betelepülését az állományokba, amely 12 °C felett már kifejezetten intenzív. Ugyanezek a repceszár-ormányosnál már magasabb értékek mentén alakulnak, 12-14 °C-nál válnak aktívabbá és 15 C környékén válik intenzívebbé a betelepülésük. Ez az aktivitásbeli különbség már önmagában is okozhatja, hogy mire a sárgatálakban nagyobb egyedszámban megjelennek a kártevők, akkorra akár már a szárban lehetnek az első tojások.
A tojásrakás helye a másik nagy különbség, amely a két kártevő között mutatkozik. A nagy repceormányos főként a növény főhajtásába, a tenyészőcsúcs alatti szárrészbe helyezi tojásait, ott is a bélállományba. Azokon a helyeken, ahol a kártevő „megszúrja” a szárat, a növény öngyógyító folyamatai a szár torzulásához vezetnek (1. kép), amelynek következménye annak felrepedése, törése lehet. A károsodásához nem szükséges, hogy tojás kerüljön a szárba, vagy lárva fejlődjön abban, maga a szúrás indítja el a folyamatot. A súlyosabban fertőzött állományban a megdőlés fokozott lesz, így túl a kártétel által közvetlenül okozott káron, a várhatóan magas betakarítási veszteség jelentős közvetett kárt is okozhat.
De, hogyan időzítsük a rovarölő kezeléseket, hogy elkerülhessük a nagy repceormányos kártételét? Ennél a kártevőnél is létezik olyan, a veszélyességi küszöböt jelentő szám, amelyhez köthető a védekezés megkezdése. Ez háromnaponként 10 db egyed a sárgatálban, vagy a fogólapon. Ez azonban sajnos nem minden esetben nyújt kellő információt a valós helyzet megítéléséhez. Számtalanszor előfordul, hogy miközben a sárgatál, vagy a sárga fogólap üres, a növényvizsgálat során mégis találunk a kártevőből a növényeken.
Ráadásul a csapdázott egyedek száma nem fejezi ki a valós veszélyt, így a nagy repceormányos esetében a hatékony védekezéshez az lehet a kulcs, ha az első egyedek megtalálását követő 8-10-ik napon végezzük el a kezelést. A jelenleg rendelkezésünkre álló hatóanyagokat, azok tartamhatását látva, könnyen lehet, hogy nem egyszeri, hanem több alkalommal elvégzett beavatkozásra kell készülnünk. Ne felejtsük el, a nagy repceormányos károkozása lényegesen durvább, mint a már „megszokott” repceszár-ormányosé.
Ami a konkrét, fotókon látható területet illeti, nem tudnám megbecsülni, milyen fejlemények várhatók ott. Mivel a növényeken megtaláltam a repceszár-ormányos egyedeit is, várhatóan vegyes kártételre kell készülni, ami tovább ront a helyzeten. A repceszárak máris a végletekig torzultak (2.-3. kép), még csak el sem nagyon emelkedtek a talajtól (4.-5. kép), dugig vannak tojással (6.-7. kép), és kikeltek az első lárvák is (1. videó).
Én a tulajdonosa helyében kiművelném, ebből épkézláb repceállomány már nem lesz, ellenben a kukoricavetéshez még időben vagyunk. Amennyiben megmarad a területen a repce, igyekszem figyelemmel kísérni a fejleményeket és megmutatni, mi történik a továbbiakban. Tanulságként mindannyiunk számára!
