A csemegeszőlő esetében az összetett élettani folyamatok miatt alapvető jelentőségű a tápanyagfelvételnek megfelelő harmonikus ellátás.
A tápelemek szerepe a csemegeszőlő-termesztés egyes fejlődési szakaszaiban
Minden tápelem azonos fontossággal bír a szükséges mennyiségben, legyen az többszáz kilogrammos makro-, pár tíz kilogrammos mezo-, vagy dekagrammos mikroelem. Termesztési, gyakorlati szempontból két elem kiemelhető. A helytelen nitrogén- és káliumellátás ugyanis sok probléma okozója.
A gyenge nitrogénellátás a növekedés és termés csökkenését okozza. Káros hatással van a fagytűrésre is és a tőke kondíciójának romlását okozza. A túlzott nitrogénellátás az erős vegetáció okozója, ami növényegészségügyi, kötődési, termésminőségi problémákhoz vezet. A vesszőérés zavarásával a fagyállóságot csökkenti és a termőrügy-differenciálódást is rontja.
A gyenge káliumellátás a termés minőségcsökkenésének leglátványosabb okozója, hiszen szinte valamennyi minőségi paramétert rontja. A tőkék általános gyengülését okozza és a fagytűrő-képesség is romlik.
A gyenge foszforellátás a gyökér- és hajtásnövekedést is rontja, szerepe van a termésképződésben is. A kalcium is a fagytűrő-képesség alakulásában tölt be fontos szerepet.
A mikroelemek mint az életfolyamatokat irányító enzimek alkotói, illetve katalizátorai egyértelmű, hogy fontosak. A bór a növekedésben és szárazanyag-termelésben, a cink a hajtásnövekedésben tölt be meghatározó szerepet.
Termés mennyisége és termésbiztonság
A tőke kondíciójának függvénye a termés mennyisége, melyet a műveléssel közvetlenül is befolyásolunk. A termés mennyiségét a fürtszám és a bogyószám, bogyósúly adja, melyek részben fajtaadottságok. A kötődés is lehet korlátozó tényező. A metszés szintén meghatározó, de túlterheléssel a termés mennyisége csak a tőkekondíció határáig növelhető. A legyengült tőkék fürtdifferenciálódása, tehát fürtszáma, a kötődés és bogyómérete rosszabb.
A jó nitrogénellátás a növekedés szempontjából meghatározó, tehát a fürtméret és bogyóméret is megköveteli a jó ellátást. A gyenge ellátás egyértelmű termésveszteséggel jár. A túladagolás már termésnövekedést alig okoz, azonban kockázata a fejlődés minden területén nagy.
A jó foszforellátás a bogyók számára és a bogyósúlyra is kedvező hatással van, így természetesen a termés mennyiségét is növeli. A kálium a zsendüléskori szénhidrát-tárolás serkentésén keresztül növeli a fürtök súlyát. A gyenge bórellátás a rossz kötődés miatt okozhat jelentős terméscsökkenést, így közvetlenül hat a termésmennyiségre.
Fürtnövekedés, fürtkocsánybénulás
Az érzékeny fajták rendkívül nagy kiesést okozó problémája lehet a fürtkocsánybénulás, amely egy súlyos élettani betegség. Az alapvetően nitrogén túladagolásra és magnézium hiányra visszavezethető probléma oka ennél azonban sokkal összetettebb. Az élettani tünetet feltehetően a rügydifferenciálódásban bekövetkező zavar okozza. Tapasztalatok szerint, a fajtaérzékenység is meghatározó, a tényleges magnéziumhiány szerepe egyértelmű, a nitrogén/magnézium arány romlása, illetve a tápelem antagonizmus hatása szintén az.
A levélvizsgálati eredmények szerint a kocsánybénulás tüneteit mutató területen a levelek Mg tartalma már a virágzás idején is valamivel alacsonyabb (20%) az ép tőkén lévőknél, de az érésidőre már a beteg tőkékben kevesebb, mint felére csökken (47%) a Mg-tartalom.
A hosszabb távú termelői megfigyelések igen erős évjárati hatást is tapasztaltak. Miután itt a klímatényezők jó része, a nedvesség, hőmérséklet, páratartalom, besugárzás is jelentős szerepet játszhat, a helyzet sokkal bonyolultabbá válik. Kisebb talajtápelem-arány eltolódáskor talaj- és lombtrágyás, vagy akár többszöri lombtrágyás magnéziumpótlás elegendő a fürtkocsánybénulás kialakulásának elkerülésére. Lényeg az időbeni, a virágzáshoz, bogyónövekedés kezdetéhez közel ismételt kezelések elvégzése.
Nagyobb talajtápelem-arány eltolódáskor már komoly beavatkozásra van szükség a kicserélhető kationok viszonyának megváltoztatására, amit nem a szokásos talajvizsgálattal, hanem külön módszerrel (Mehlich, Ba kation cserés) kell vizsgálni. Lehetőség szerint az alsó és felső gyökérzónában is el kell végezni a kezeléseket és a siker akár több év munkája után jön el.
A termés minőségének alakulása
A fürt fejlődése, majd annak kialakítása a csemegeszőlő piacosságának fontos értékmérője. A jó kötődés a fürt zártságát befolyásolja. A túlzott kötésből adódó túl zárt fürt nem kívánatos, mert nehezebb a piaci előkészítése és a bogyórothadásnak is nagyobb a veszélye. Ezért a kötődés erőltetettebb javítása csak olyan fajtáknál indokolt, ahol a bogyóméret nem kiegyenlített. A biztonsággal kötő fajták lazább fürtjei kezelés szempontjából kedvezőbbek.
A bogyóhéj keménysége a rothadás csökkentése, a bogyórepedés megelőzése, a szállíthatóság és tárolhatóság javítása miatt fontos, melyet leginkább a kalciumellátottság szabályoz. A nitrogéntúladagolás itt is kiemelten káros hatású. Nagy eltérések lehetnek a fajták között. Borszőlőfajtáknál jellemzően 2-3-szoros különbségeket mértek (Hajdú, 2014).
A bogyóméret is általában és elsősorban fajta és kondíciófüggő, de megfelelő káliumellátottságnál nagyobb és egyenletesebb a bogyók mérete. Tápanyaghiánynál, vashiánynál a bogyóméret és ezzel párhuzamosan a termés is csökken.
A bogyószín is fontos piaci jellemző a csemegeszőlőnél. Bármely fajta, legyen sárga, vörös, rózsaszín bogyójú egyenletes mély tónusú színnel adható el könnyebben, hiszen ilyen szín kelti az érett, ízletes gyümölcs képzetét. A kálium szerepe döntő fontosságú a jó színeződésben, de kell a megfelelő érésütem, illetve a jó tőke fényviszonyok is jelentős tényezők. Jó káliumellátottságnál a vörös bogyók antocián-szintje két káliumos lombtrágya kezeléssel 17-20%-kal emelkedett (SLTEC, 2017). A levélellátottságnál a K/N arány ellenőrzése fontos tájékoztatást jelent.
Az íz igen fontos minőségi paraméter. Szubjektív és összetett tényezőkből adódik, de két eleme kiemelhető, melyek a tápanyagellátással szorosan összefüggenek. A cukor és a sav mennyisége, illetve azok aránya meghatározó. A cukorképzéshez megfelelő nitrogénellátás feltétel és a kálium szerepe meghatározó. A zsendüléskor alkalmazott karbamid lombtrágya kezelésekkel a sav aránya erősen csökkent, ezzel javult az íz (YARA, 2017). Az elhúzódó érésnél azonban a cukorképződés, zamatanyag-képződés lelassul, a savak nem alakulnak át, ezért az íz nem elfogadható. A mikroelemek közül a szénhidrát-asszimiláció szabályozásában résztvevő bór, valamint a növekedésben betöltött szerepén keresztül a cink szerepe fontos.
A szállíthatóság, tárolhatóság
Szintén nagyon fontos értékmérők, hiszen a betakarítás utáni minőségről, valamint a tárolási veszteségekről van szó, melyek a gazdaságosságban, jövedelmezőségben jelentkeznek. Alakulásuk erősen összefügg a tápanyag-ellátással is. A kalcium és a kálium jó ellátottsága, mint a termés minőség meghatározó alakítói, a szüret utáni minőség alakításában is elsődlegesek.
A bogyórothadás már a tőkén megjelenő egészségügyi probléma, mellyel a bogyó minőségénél említett tápanyag-vonatkozások összefüggenek. A bogyóminőség elemei, héj minősége, a bogyó keménysége, szárazanyag-tartalma közvetlen befolyásoló tényezők. Tápanyag vonatkozásban lombtrágya kezeléseknél a cink és a kálium kedvező hatása tapasztalható.
A súlyveszteség szempontjából is a jó cink- és káliumellátottság, illetve megfelelő kalciumszint kedvező.
A csemegeszőlő komplett tápanyagellátása
A tápanyagfelvétel ismeretében a tápelemek talajon keresztüli hatékonyságának figyelembe vételével minimum a tőkében felhalmozódott, a terméssel és vesszővel eltávolított tápanyagot pótolni kell a termőképesség szinten tartáshoz még úgy is, hogy kimosódási veszteséggel nem számolunk. A termésmennyiséget is befolyásoló öntözés is jelentős tápanyagigényt növelő tényező (1. táblázat).
Miután nagyon nehezen számszerűsíthetők az adott termőterületre érvényes alapadatok, a tápanyag-mérleget a talaj- és levélvizsgálat adataira kell építeni. A talaj hasznosítható tápelemeinek változása és a növény évjáratot, terhelést, klímaviszonyokat leképező tápanyag-felvétele jó alap a pótolandó tápelemekre és azok mennyiségére is.
A tápanyagellátás kivitelezése az ültetvény talajtípusához igazodó tápanyag-megosztással végzendő. Szilárd kijuttatással, kötött talajon az őszi PK alaptrágyázás a nitrogén harmadával, majd az áttelelésnek megfelelő tavaszi nitrogénkiegészítés lehet a jellemző. Laza talajon a kora tavaszi komplett alaptrágyázás is szóba jöhet fele nitrogénadaggal, majd a maradék nitrogént a virágzás környékén az állomány állapotának ismeretének megfelelően korrigálva juttathatjuk ki.
A tápoldatozással ellátott ültetvényekben az összes tápanyag-szükséglet alaptrágyán kívüli 40-60%-ának egyenletes elosztása a cél a fejlődési szakaszok tápanyag-felvételének, valamint a külső körülmények alakulásának figyelembe vételével kialakított összetételekkel.
A lombtrágyázás jelentősége, szerepe kiemelendő a csemegeszőlő tápanyag-ellátásában is. A fejlődési zavarok megelőzésében, valamint a termés minőségének szabályozásában nagyon jelentős a megfelelő időben kijuttatott, megfelelő tápanyag.
A fejlődési szakaszok tápanyag-összefüggéseinél részben említett, legfontosabb kezeléseket megismételve és összefoglalva a 2. táblázatban látható a teljes lombtrágyázási program.
A tápanyagellátás technológiáját mindenkor a termesztés egészéhez igazítva, abba illesztve kell összeállítani. Az öntözés nem tartozik a tápanyag témához, de nem is választható el attól, ezért azt is figyelembe kell venni. Nagyon fontos, hogy a talaj- és növényvizsgálatokat a termesztési tapasztalat csak kiegészíti és nem helyettesíti. A megfigyeléssel való kiegészítés viszont rendkívül fontos a tenyészidőben is. Minden változást időben felismerni és arra időben reagálni már fél győzelem, vagy egész.
Sok évtizedes termesztési tapasztalat sem elég néhány szakmai probléma megoldására, ilyenkor hozzáértő tanácsadó segítségére van szükség. Az árutermelő szőlész se féljen szükség esetén kérdezni, megbízható helyről segítséget kérni, mert nagy biztonsággal az lesz a hatékony és legolcsóbb megoldás.
Az AF szaklap átszerkesztett változata Horinka Tamás: A csemegeszőlő komplett tápanyagellátása és összefüggései (2017. E71. 16. old.) című írása alapján.
