Vajdaságban nemesített rezisztens szőlőfajták (1.)

A kitűzött célok és az alkalmazott génforrások alapján az itt nemesített új fajtákat több csoportba lehet osztani. Kezdetben a nemesítés alapvető célja az őshonos fajták minőségének javítása volt. A 70-es években a célok kiszélesedtek a szőlő fagytűrésének javítására. Azután, az 1980-as években már a szőlőnemesítés célja minőség fokozása mellet a gombabetegségekkel szemben ellenálló fajták előállítása volt. Ez utóbbi a növényvédő szerek lényeges csökkentésének fontos előfeltétele. Többé nemcsak a termés mennyiségének, minőségének és biztonságának fokozása a cél, hanem a környezetkímélés és a növények, emberek egészségvédelme is.

Manapság már jól ismertek a betegség-ellenállóság genetikai forrásai (Alleweldt, 1985; Cindrić – Korać, 1998; Di Gaspero 2013), bár az ideális génkombináció eléréséhez évtizedes kitartó szisztematikus munka szükséges. A keresztezésekkel különböző tulajdonságokat hordozó gének természetes úton kombinálódhatnak, így alakulnak ki az új genotípusok, amelyeket azután vegetatív úton lehet szaporítani. Az ellenállóság hordozói, donorai az interspecifikus fajták, amelyek az Európai (Vitis vinifera L.) kelet-ázsiai (Vitis amurensis Gmel.) és több észak-amerikai faj (Vitis labrusca, Vitis riparia, Vitis aestivalis, Vitis lincecummi, Muscadinia rotundifolia) összetett keresztezésével jöttek létre.

Hosszú utat kellet megtenni, amíg sikerült olyan génkombinációkat kapni, amelyekben elvesztek a vad fajok negatív jellemzői és a pozitív, a nemesítés céljául kitűzött tulajdonságok kerekedtek felül, a termés mennyiségét, minőségét és az ellenállóságot illetően is (Cindrić és mtsai, 2003).

Rezistens szőlőfajtáink első generációja

A kelet-ázsia-i Vitis amurensis fajt a 70-es évek közepén vontuk be a nemesítésbe. Ennek a fajnak fő jellemzői az igen magas fagytűrés és a rövid tenyészidő. Nem a faj vad változatát, hanem a Kunbarát és Kunleány fajtákat használtuk, melyeket magyar nemesítők, Tamási István és Koleda István a Budapesti Kertészeti Egyetem Nemesítési Tanszékéről állítottak elő (Koleda, 1975). Ezeket a fajtákat kereszteztük a nyugat-európai, jó minőséget adó fajtákkal (Cindrić és mtsai, 2000). Az új genotípusok génállománya 87,5% Vitis vinifera és 12,5% Vitis amurensis. Ebből a generációból a volt Jugoszláviában hat fajta kapta meg az állami minősítést: Zlata (Irsai Olivér x Kunleány), Liza (Kunleány x Szürkebarát), Mila (Kunleány x Ottonel muskotály), Petra (Kunbarát x Tramini), Rani rizling (Olasz rizling x Kunbarát) és Lela (Olasz rizling x Kunbarát). Ezekből a két legjobbat mutatjuk be.

Liza

Származás: Karlócán nemesítette Petar Cindrić és Vladimir Kovač a Kunleány és a Pinot gris keresztezésével. 1991-ben államilag minősítették.

Fajtaleírás (1. kép):

Tőkeje erős növekedésű. Sok hosszú hajtást fejleszt. Hajtása zöldespiros, csupasz. Vitorlája pirosas, csupasz. Levél középnagy, kerekded, 3-5 karéjú, vállöble szélesen nyílt, líra alakú. Felső oldalöblei mélyek, nyíltak, az alsók sekélyebbek, többnyire nyíltak. A levéllemez ráncos, sötétzöld, vastag szövetű. A fonák serteszőrös. A levél széle csipkés. Az erek zöldek. A levélnyél hosszú, pirosas, csupasz. Virága hímnős. Rendszeresen jól termékenyül. Érett vesszője barna színű, sötét csíkokkal, közepesen vastag, hosszú ízközű, nagyon erős kacsokkal. Fürtje kicsi, kúpos, tömött. Kocsánya középhosszú, piros. Bogyója kicsi, kerek, zöldessárga, a napos oldalon rozsdás, nagyon hamvas. Vastag héjú, lédús, savanykás, neutrális aromájú.

Termesztési érték: Az Olasz rizlingnél korábban fakad, és valamivel korábban érik. Termőképessége közepes. Rendszeresen terem. Hosszú metszést igényel. A hónaljhajtások ritkán termők. Jó cukorgyűjtő és magas savtartalmú. Igen jó fagytűrő. Nem rothadékony, toleráns a peronoszpórára, a lisztharmatra pedig fogékony. Mérsékelten sűrű a lombozata. Erős kacsai nehezítik a metszést. Bora sárgászöld színű, fajtajelleges, gazdag, cukormentes extrakttartalma magas, érett gyümölcsízű savakkal, tiszta és kellemes illatú.

Petra

Származás: Karlócán nemesítette Petar Cindrić és Vladimir Kovač a Kunbarát és a Tramini keresztezésével. 1991-ben államilag minősítették.

Fajtaleírás (2. kép):

Tőkéje erős növekedésű, sok hosszú hajtással. Zöld hajtása zöld színű, csupasz. Vitorlája bronzoszöld, csupasz. A levél középnagyságú, kerekded, 3 karéjú, vállöble nyílt, V alakú. Felső oldalöblei nyíltak. A levéllemez sötétzöld, hálósan ráncos, vastag és nehezen szakad. A fonák csupasz. A levél széle csipkés, sekélyen bemetszett, sárga ponttal a csúcson. Az erek pirosak. A levélnyél piros, csupasz. Virága hímnős. Hideg évjáratokban rosszul termékenyül. Érett vessző világosbarna színű sötét csíkokkal, közepesen vastag, hosszú ízközű. Fürtje kicsi vagy középnagy, kúpos, tömött. Kocsánya középhosszú, fásodó, piros. Bogyója kicsi, kerek, szürkészöld, hamvas, vastaghéjú, lédús, édes, aromatikus.

Termesztési érték: Három nappal előbb fakad, mint a Tramini, de vele egy időben érik. Termékenységben felülmúlja a Traminit. Hosszú metszést igényel. Néha hiányosan termékenyül. A hónaljhajtások ritkán teremnek, de sok van belőlük. A lombozata sűrű. Igen jó cukorgyűjtő. Szüretkor gyakran eléri a 23-24 cukorfokot. Savtartalma közepes. Igen jó a fagytűrése. Nem rothadékony, toleráns a peronoszpórára, a lisztharmatra fogékony. Bora fajtajelleges, gazdag, aromatikus, gyakran édes. Cukormentes extrakttartalma magas. Desszertbor készítésre nagyon alkalmas.

Rezisztens szőlőfajtáink második generációja

A jó minőség és magas fagytűrés mellett az új fajtáink első generációja kevésbé érzékeny a peronoszpórára és a szürkerothadásra, de sajnos nagyon érzékeny a lisztharmatra. Ezek után a nemesítőknek a gombabetegségekkel szembeni ellenállás fokozása volt a fő cél.

A vajdasági nemesítők különösen jelentős együttműködést létesítettek a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézettel Kecskeméten. 1985-ben közös rezisztens fajták nemesítését célzó programot dolgoztak ki. A magyar Bianca fajta volt a gombabetegségekkel szembeni ellenállóság legfontosabb donora. A program kidolgozásában magyar részről Zilai János, Urbán András, Szőke Lajos, ifj. Kozma Pál és Hajdu Edit, szerb részről Petar Cindrić vettek részt. Meghatározták a keresztezési kombinációkat azzal a fő céllal, hogy rezisztens, fagytűrő, biztonságosan beérő, minőséges fehér borszőlőfajtákat állítsanak elő. Megbeszélték, hogy a nyert hibrid magokat elosztják, és a magoncokat két helyen, Kecskeméten és Karlócán nevelik és értékelik. Ennek a nemesítési programnak eredményeként 6 rezisztens fajta érdemelte ki az állami minősítést Szerbiában.

Bácska

Származás: Karlócán nemesítették a Petra és a Bianca keresztezésével, amely 1986-ban történt. Állami minősítést 2002-ben kapott. Nemesítők: Petar Cindrić, Nada Korać és Vladimir Kovač.

Fajtaleírás (3. kép):

A tőke erőteljes növekedésű, a felfelé törő hosszú hajtások szép, rendezett zöld lombfalat formálnak. Hajtása zöldespiros, csupasz. Vitorlája bronzoszöld, csupasz. Levél nagy, kerekded, 3-5 karéjú, vállöble szélesen nyílt, U alakú. Felső oldalöblei mélyek, zártak, az alsók középmélyek és nyíltak. A levéllemez hullámos, sötétzöld, erős szövetű. A fonák gyengén serteszőrös. A levél széle fűrészes, nagy fogakkal. Az erek zöldek. A levélnyél középhosszú, zöld, piros árnyalattal, csupasz. Virága hímnős. Általában jól termékenyül, sokkal jobban, mint a Bianca. Érett vesszők gesztenyebarna színűek, közepes vastagságúak, hosszú ízközűek. A fürt közepes nagyságú, közepesen tömött, kúp alakú, tömege 200 gramm körüli. A fürtkocsány hosszú, zöld színű. A kerek bogyók vastag héjúak, zöldes színűek, a fürt napsütötte oldalán rózsaszínű árnyalatúak. A bogyóhús viszonylag kemény, lédús, neutrális aromájú.

Termesztési érték: Az Olasz rizlingnél három nappal korábban fakad és10 nappal korábban érik. A Bácska a második érési csoportba sorolható. A hónaljhajtások nem teremnek. Jó cukorgyűjtő (19-20%), a savtartalma közepes (6-7 g/l). Rendszeresen és bőven termő fajta. A Szabadka körüli homokvidéken a vizsgált új fajták közül a Bácska bizonyult a legbiztonságosabb és a legbőtermőbb fajtának. Szerémségben átlagosan 16-18 t/ha szőlőt terem. Szeptember végéig a must cukorfoka rendszerint eléri a 19%-ot, de ennél sokkal többet is képes felhalmozni, ám ilyen esetben a savtartalom nagyarányú csökkenése miatt a bor lágy, nem harmonikus.

A Bácska bora neutrális ízű, minősége megközelíti az Olasz rizlingét, de leginkább pecsenyebort adó minőségű fajtának tekinthető. Házasításra is alkalmas. Eddig a Bácska kifejezetten magas ellenállóságúnak bizonyult a gombabetegségekkel szemben. Az új fajták közül, a Biancát is beleszámítva, a legellenállóbb a peronoszpórával és a lisztharmattal szemben. A szürkerothadásra sem hajlamos. Szabadka környékén, Mérgesen, ahol az utóbbi tíz évben egyáltalán nem permetezték, a tőkék teljesen egészségesek maradtak. Sremski Karlovcin szintén nagyfokú ellenállóságot tanúsított a peronoszpórával, valamint a lisztharmattal szemben, csak kivételes években a Guignardia bidwelli jelenlétét észleltük a levélzeten.

A Bácska a téli fagyokkal szemben is igen ellenálló fajta, különösen akkor, ha az erős fagyok a tél elején vagy közepén jelentkeznek, azaz a szőlő mélynyugalmában. Az utolsó tíz évben a Szabadka környéki homokvidéken, de Bácska többi részén is, öt alkalommal jóval –20 °C alá süllyedt a léghőmérséklet, aminek következtében a szőlőültetvényekben tetemes fagykárok keletkeztek. Az Olasz rizling ezekben az években alig termett, míg a Bácska fajta normális, 10-15 t/ha termést hozott.

Az eddigi kísérleti és gyakorlati tapasztalatok alapján állítható, hogy a Bácska a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürkepenész elleni vegyszerezés nélkül is eredményesen termeszthető az Alföld fagyveszélyes területein. A fajta alkalmas a környezetkímélő szőlőtermesztésre. Magyarországon is szépen terjed. Sok helyen, de különösen a Hajós-Bajai és Kunsági Borvidéken tájkísérleti ültetvényekben jelen van.

Kosmopolita

Származás: A fajta a vajdasági és magyarországi nemesítők közös munkájának eredménye. A Kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben, 1978-ban ifj. Kozma Pál keresztezte a Cserszegi fűszeres és a C 43-as fajtákat. A hibrid magokból Sremski Karlovcin nevelték fel a magoncokat és itt végezték el háromszakaszos szelekciójukat is. A Kosmopolita fajtát Szerbiában 2001 őszén ismerték el. A fajta előállítói Petar Cindrić, Nada Korać, ifj. Kozma Pál és Vladimir Kovač. A fajta családfája nagyon összetett. Az anya a Cserszegi fűszeres.

Ezt a Magyarországon manapság rendkívül sikeresnek ítélt fajtát Bakonyi Károly nemesítette a Tramini és az Irsai Olivér keresztezésével. A másik szülő, C 43-as, illetve Kristály néven is emlegetett, de még nem minősített fajta, amely Kriszten György, a Gyöngyösi Főiskola tanárának nemesítése. Ez a fajtajelölt a Seyve Villard 12-375 és az Alföld 100-as fajták keresztezéséből származik. Az Alföld 100-as hibridet a kelet-ázsiai Vitis amurensis és az eurázsiai Vitis vinifera keresztezésével állította elő Tamási István és Koleda István.

Fajtaleírás (4. kép):

A Kosmopolita tőkéje közepesen buja növekedésű. Sok egyenes, felfelé törő, rövid ízközű hajtást fejleszt, amelyek könnyen helyezkednek el a huzalok között. Igen sok, szintén merőlegesen felfelé igyekvő oldalhajtást nevel. Hajtása pirosaszöld, csupasz. Vitorlája kifejezetten borvörös, fényes, csupasz. A levél aránylag kicsi, vagy középnagyságú, kerekded, 5 karéjú, vállöble zárt. Felső oldalöblei mélyek, zártak, az alsók nyitottak. A levéllemez zöld, fényes, sima, vastag, bőrszerű és nehezen szakad. A fonák serteszőrös. A levél széle fűrészes, a fogak nagyok, szélesek. Az erek zöldek. A levélnyél pirosaszöld, csupasz. Virága hímnős. A virágzatok vöröslila színűek. Érett vesszője vastag, barna színű lilás csíkokkal, rövid ízközű. A fürt középnagyságú, hosszúkás, hengeres, laza, gyakran madárkás. A kocsány piros színű. A bogyók gömbölyűek, rózsaszínűek, héjuk vastag. A bogyóhús bő levű, finom muskotályos ízű.

Termesztési érték: Korán fakad, legalább egy héttel megelőzi az Olasz rizlinget. Nagyon korán érik. Gyakran már augusztusban, vagy szeptember elején szüretelhető. Igyekezni kell a szürettel, mert a fajta nagyon sok cukrot képes felhalmozni, viszont gyorsan veszíti el a savakat. Például 2002-ben a szeptember 13-án szüretelt egészséges szőlőből nyert tiszta mustban Őchle mustfokolóval 120 cukorfokot mértünk, ugyanakkor a savtartalom mindössze 4 g/l-re csökkent, minek következtében nagy alkoholtartalmú, félédes, savszegény bort kaptunk. Különben, ha idejekorán szüretelik, rendkívül finom, harmonikus, őszibarack aromára emlékeztető, enyhe muskotályos a bora. Hektáronként átlagosan 10 tonna körüli szőlőmennyiség gyűjthető be.

Mivel egy rügyből rendszerint több hajtást fejleszt, a fölösleges hajtásokat el kell távolítani. Ezek a mellékrügyekből a szálvesszőről, csapról és a tőke többéves részeiből törnek elő. A fölösleges hajtások eltávolítását a tavasz folyamán többször is meg kell ismételni, különben a lombfal zsúfolttá válik, és a virágzatok hiányosan termékenyülnek. A téli fagyokat illetően igen magas fokú fagyellenállóságot tanúsított. A tél elején és közepén jobbnak bizonyult e tekintetben akár a Rajnai rizlingnél is. A gombabetegségekkel szemben különböző ellenállóságot mutat. A szürkerothadás ellen kifejezetten magas, a peronoszpórával szemben jó, míg a lisztharmattal szemben közepes tűrőképességet tanúsít.

A kísérleti parcellán, ahol semmilyen vegyszeres kezelést nem alkalmaznak a gombabetegségekkel szemben, a Kosmopolita termése már tíz éve rendszeresen probléma nélkül beért. Csupán a levélzeten volt észlelhető elsősorban a lisztharmat jelenléte, ami nem befolyásolta lényegesen a szőlőtermés mennyiségét és minőségét sem. 

Frajla

Származás: Az anyja a Vértes csillaga volt, amely a SV 12-286 és Medoc noir leszármazottja, amit Csizmazia Darab József és Bereznai László nemesítettek Egerben. Ami a gombabetegségeket illeti, a Vértes csillaga nem rothadékony, jól ellenáll a peronoszpórával és a lisztharmattal szemben. A másik szülő a Petra, ami a Kunbarát és Tramini leszármazottja. A keresztezést 1990-ben végezték Sremski Karlovcin. Állami minősítést 2015-ben kapott. Nemesítők: Petar Cindrić, Nada Korać, Dragoslav Ivanišević.

Fajtaleírás (5. kép):

A tőke közepes növekedésű, szétterülő rövid ízű hajtásokat növeszt, elég rendezetlen zöld lombozatot formál. Levél középnagy, 3 karéjú, vállöble szélesen nyílt, V alakú. Felső oldalöblei mélyek, zártak. A levéllemez ráncos, sötétzöld, vastag szövetű. A fonák serteszőrös. A levél széle csipkés, sekélyen bemetszett. Az erek zöldek. A levélnyél hosszú, pirosas, csupasz. Virága hímnős. Rendszeresen jól termékenyül. A fürt aránylag kicsi, közepesen tömött, kúp alakú, tömege 110 gramm körüli. A fürtkocsány hosszú, piros színű. A kerek bogyók vastag héjúak, zöldes színűek, a fürt napsütötte oldalán rózsaszín árnyalatúak. A bogyóhús puha, finom ízű.

Termesztési érték: A vegetáció kezdete egy-két nappal korábbi, mint az Olasz rizling fajtáé és a termés két héttel korábban érik be. Nem bőtermő (10-11 t/ha). Szeptember közepén a must cukorfoka rendszerint eléri a 25%-ot, de ennél sokkal többet is felhalmoz. Aszúsodásra hajlamos. Magas cukorfok mellett a savtartalom nem nagyon csökken. A mustban mért savtartalom több éves átlaga Sremski Karlovcin 8,7 g/l volt (1. táblázat).

A Frajla bora gazdag, selymes ízű, finoman enyhén aromás, általában félédes. A Frajla ellenállósága jónak bizonyult a gombabetegségekkel szemben. DNS-analízisek kimutatták, hogy a genomjában egy peronoszpóra (Rpv3) és egy lisztharmat rezisztencia gén (Ren3) van, amelyek a Vértes csillaga fajtából származnak. A szőlő nem hajlamos szürke rothadásra. Eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a Frajla a téli fagyokkal szemben is jó ellenállást tanúsít.