Tájépítészként, ha bármilyen térséggel, tájegységgel, településsel kezdünk el foglalkozni, minden alkalommal elsőként áttekintjük, tanulmányozzuk történeti térképek segítségével az adott térség múltját, a táj változásait.
Kutatásunk során választ kaphatunk a jelenkorban tapasztalható problémák gyökereire hiszen, ahogy az Európai Tájkonvenció definiálja a tájat: „Táj az ember által érzékelt terület, amelynek jellege természeti tényezők és/vagy emberi tevékenységek hatása és kölcsönhatása eredményeként alakult ki.” A táj tehát egy komplex egység/rendszer, amely a természet és a társadalom együtthatásai során alakult ki.
Két rövid cikkben a tájtörténeti kutatások jelentőségére, érdekességeire szeretném felhívni a figyelmet. Az első részben a tájalakítás, tájváltozások jellegzetes korszakait tekintjük át a Csornai kistérségben, amelynek északi részét a Hanság, déli és legnagyobb részét a Rábaköz évszázadok óta művelt tája alkot. A második részben kicsit jobban megismerkedünk a történeti térképekkel, és példákat nézünk arra, hogy gyakran a jelenkori konfliktusok a megváltozó, a táji adottságokat nem követő tájhasználatból erednek.
Először is nézzük meg, hogy az alábbi Google Earth felvétel miként mesél a tájváltozásról.
1. ábra, Fennmaradt Árpád-kori csatornarendszer (amelyet a sűrű sövénysorok jeleznek), Rábca levágott kanyarulatai, Győrsövényház (Forrás: https://www.google.com/earth/)
A felvételen (1. ábra) jól látható a Rábca egyenes szabályozott vonala, töltései illetve a korábbi kacskaringós vízfolyások/folyóágak vonalai. A Fertő-Hanság Nemzeti Park részeként a Fehér-tó sötét foltja a kiterjedt nádasokkal és a sűrű, párhuzamos cserjesövények-sávok tanúskodnak a kora középkori tógazdálkodáson alapuló tájhasználatról. A Tóközben tavak és csatornák sűrű rendszerét tartották fenn, a csatornák mentén sövények védték a legelésző állatokat. A számtalan tó közül mára már csak néhány tó maradt meg (2. ábra).
Tekintsük nagyon röviden át milyen jelentős, karakteres korszakai voltak a tájalakításnak a térségben. A térség, ahogy minden táj egyedi, tehát a tájalakítási tevékenységek, folyamatok is egyediek, de hasonló folyamatok zajlottak le más térségekben is. A táji adottságok évezredeken át rányomták bélyegüket a település- és a közlekedési-hálózat kialakulására, fejlődésére. Évszázadokig az emberek csak a közvetlen környezetüket változtatták meg a túlélésért és a kedvezőbb életkörülményekért. Eleinte ez igazából csak a természethez való alkalmazkodást, a vadászatot, halászatot, mérsékelt földművelést jelentett.
A Hanság átjárhatatlan lápvilága lehetetlenné tette az ember megtelepedését. A települések a mocsárvilág szélén jöttek létre. Farád neve állítólag onnan ered, hogy itt volt a termővidék vége, „fara”, utána a mocsárvilág kezdődött (RECHNITZER, 1994). A Hanságot és a Rábaköz mélyen fekvő területeit együtt öntötte el az ár, csak a lápszigetek és a földszigetek álltak ki belőle, ezeken települt le az ember. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a Kisalföldön ebben a térségben jellemző egyedül az aprófalvas településhálózat.
Az első századtól még csak lokális változásokról beszélhetünk. Ez a korszak egészen a XVIII. századig elhúzódik, hiszen, bár folyamatosan történtek bizonyos tájalakítási tevékenységek a társadalom szervezettsége és a technológia még nem érte el azt a szintet, hogy ezek a változások hosszútávon is fennmaradjanak és nagyléptékűvé váljanak. A Hanság esetében ez helyi lecsapolásokat jelentett, azonban a vizenyős terület jelentős része nem változott sokat. A Hanság mocsaras területei, nyíltvizei sokáig egy összefüggő felületet képeztek a Fertő-tóval, ahogy egy 1782-es térkép is tanúsítja (3. ábra).
A közigazgatási téregységek kialakítását is meghatározták a táji adottságok. Moson és Sopron megye határát az áthatolhatatlan mocsárvilágon keresztül húzták meg. A határt a Hanságtól észak-déli irányban húzódó vizes, mocsaras sávban, a Tóköz vonalán és a délen a Rába mentén jelölték ki (CSEMEZ, 1996).
Az emberek inkább alkalmazkodtak a helyi adottságokhoz, így például a Tóköz térségében, ahol régészeti kutatások és XIII. századi határleírások bizonyítják, hogy a mély fekvésű, a Hansággal szoros kapcsolatban álló rábaközi térségben a természetes mélyedésekben tavak helyezkedtek el, amelyeket kiterjedt csatornarendszer kötött össze (idézte Takács 2000), amelyekről a sűrű sövényrendszer tanúskodik a Google Earth felvételeken (2. ábra). Ez a rendszer hasonlított a fokgazdálkodáshoz a Tisza mentén.
2. ábra, Régészeti kutatások és XIII. századi határleírások alapján feltételezhető csatorna- és halastavak rendszere (Takács, 2000) és a térség az I. katonai felmérésen (XVIII. századra mocsaras területek maradtak vissza a korábbi tórendszer helyén)
A fennmaradt XIII. századi öt határleírás közül (idézte Takács 2000) a Kóny határát leíró tartalmaz a legtöbb lokalizálható tavat/halastavat. Összességében 16 halastóról tesznek az oklevelek említést, amelyek közül az ármentesítések előtti időszakra csak egy maradt fenn.
3. ábra, 1782-es térképen egybefüggő vízfelületként jelenik meg a Fertő-tó és a Hanság Forrás: Papp-Váry (1989)
Különösen a XIX. századtól a társadalmi és technikai fejlődésnek köszönhetően a tájváltozások nagyobb léptékűek lettek. Ezek alapján egy karakteres tájváltozási periódust különíthetünk el, mely az I. világháborúig tartott. A technológiai fejlődés és a társadalom szervezettsége a XVIII. század végétől tette lehetővé, hogy megindulhatott az intenzív lecsapolások, a nagyléptékű vízrendezés, a folyószabályozások időszaka, a Hanság lápvilága fokozatosan összezsugorodott, a Rábaköz ármentessé vált. Mindezek (a megművelhető területek növekedése és a technológiai újítások) következtében a XIX. században jelentős fellendülés volt érzékelhető a mezőgazdaságban.
A harmadik szakasz, az intenzív tájalakítás a Csornai kistérség esetében a vízjárta területek visszaszorítását, a szántóföldek arányának 30%-al történő emelkedését jelentette, míg a gyepek aránya felére csökkent.
Megjelennek a tájban a majorságok. A mocsárvilágtól elhódított földek, az irtásföldek jelentős része a nagybirtokosok vagyonát gazdagította, akik majorságok keretein belül szervezték a gazdálkodást, általában a kor átlagos technológiai szintjénél fejlettebb színvonalon, azaz kisebb munkaerőigénnyel, mint a kisparaszti gazdaságok (4. ábra).
4. ábra, A Hanság déli része a XVIII. század végén és a XIX. század végén több majorral (Első katonai felmérés, Harmadik Katonai Felmérés (1869-1887) forrás: https://mapire.eu/hu)
Hasonlóan nagyarányú, de már nemcsak a tájhasználatra, hanem a települések fejlődésére is hatással levő változásokat hozott a vasúthálózat kiépítése. Korábban jelentős települések vesztettek térségi szerepkörükből és a vasúthálózatra kapcsolt települések megerősödtek.
A vízrendezési munkáknak köszönhetően átalakult a tájszerkezet, a mocsárvilág visszahúzódott, a szántók, gyepek a térség egyre nagyobb arányát foglalták el. Megváltoztak a társadalom, a gazdaság mozgató erői: legfontosabb térszervező erővé a nagy forgalmú közlekedéshálózatok (közút, vasút) és az iparosodó városok váltak.
| Periódus | Időtartam | Tájalakítás, tájhasználat jellegzetességei | Területhasználati változások jellemzői
Hanság, Tóköz települései |
Területhasználati változások jellemzői
Rábaköz keleti része |
| I. periódus:
Túlélés, alkalmazkodás |
I.sz. I. századig | A neolit kortól lakott a térség, alkalmazkodás a természethez, vadászó, halászó életmód. | Erősen korlátozott gazdálkodási lehetőségek a peremterületeken | Korlátozott gazdálkodási lehetőségek magasabb felszíneken |
| II. periódus:
Alkalmazkodás, lokális tájalakítás |
i.sz. I. század – XVIII. század | A Hanság lápvegetációja jelentősen nem változik, a környező erdőségek aránya csökken az erdőirtások révén, kisebb arányú lecsapolások. Tóközi tógazdálkodás időszaka | Magas a mocsaras területek, a rétek-legelők aránya, alacsony, lassan növekvő szántóterületi arány | A települések körül fokozatosan növekvő szántóterületek, magas rét-legelő arány |
| III. periódus:
Nagyléptékű tájalakítás |
XVIII. század vége– I. vgh | Intenzív lecsapolások, vízrendezés időszaka, a Hanság lápvilága fokozatosan zsugorodik, folyószabályozások. | Drasztikus növekedés a szántók arányában a gyepterületek terhére
1865: 40%-os össz.szántóarány, 54% gyep; 1913: 68% szántó, 27% gyep |
Erőteljes növekedés a szántók arányában a gyepterületek terhére
Intenzív agrártáj kialakulása 1865: 62% szántó, 25% gyep 1913: 77% szántó, 12% gyep |
| IV. periódus:
Intenzív tájhasználat megszilárdulása |
XX. század eleje – 1980-as évek eleje | Lecsapolások folytatódása, a Hanság belső lápvilágára is kiterjedő átalakítás | Szántók arányának kismértékű, de folyamatos növekedése, gyepterületek csökkenése, erdők arányának növekedése
Nagyüzemi, intenzív művelés 1935: 61% szántó, 23% gyep 1984: 57% szántó, 21% gyep |
Szántók arányának kismértékű csökkenése, gyepterületek stagnálása, erdők arányának növekedése
1935: 78% szántó, 11 % gyep 1984: 71% szántó, 11% gyep |
| V. periódus:
Védelem, helyreállítás |
1980-as évek végétől | Természetvédelmi szemlélet erősödése, élőhely-rekonstrukciós munkák a Hanságban, Natura 2000 hálózat a Hanságban és a Rábaközben | Szántók arányának folyamatos növekedése, gyepterületek csökkenése
Védett területek rendszerének kialakítása 2011: 68% szántó, 16% gyep |
Szántók arányának folyamatos növekedése, gyepterületek csökkenése
2011: 74% szántó, 6% gyep |
- táblázat, A Csornai-kistérség tájalakulás-történetének, tájhasználat változásainak jellegzetes szakaszai (Forrás: Zólyomi 1931; Filepné, 2013)
A tájtörténet egy negyedik, karakteres periódusát is elkülöníthetjük, mely során az intenzív mezőgazdasági művelés általánossá vált, a lecsapolások folytatódtak, még a Hanság belsőbb részein is. Az ország egyik legsűrűbb csatornahálózattal rendelkező térségét hozták létre. A tájhasználati rendszert ekkoriban az intenzív szántóföldi termelés és az állattenyésztés jellemezte. Ilyen nagy léptékű tájváltozás azóta sem történt a Csornai járás mintaterületen. A területhasználati struktúrát a racionalizált iparszerű mezőgazdasági termelés és a hatékony termelés alakította. Az intenzív tájalakítás káros hatásairól már az 1960-as években beszámoltak: a Hanságban és peremvidékén a termelést akadályozó kettős problémáról: a továbbra is előforduló „káros vízbőség” és a peremterületeket sújtó szárazság, és deflációs károk.
A szabályozások után a láp visszahúzódott és főleg a peremterületeken megkezdődött a rétek feltörése, a tőzegbányák nyitása, a nagykiterjedésű égerállományok kitermelése és a mélyebb fekvésű területek erdősítése nemesnyár klónokkal. A lecsapolások miatt a Király-tó is kiszáradt, de az intenzív tőzegbányászat következtében újjászületett. A csatornák ma kettős feladatot látnak el, magasabb vízállás esetén a belvizet vezetik el, máskor pedig a területek öntözésére szolgálnak (Rakonczay, 1996).
A tájtörténet ötödik korszakában megnőtt a természetvédelem jelentősége, először tájvédelmi körzet, később nemzeti park formájában (a Csornai járás mintaterületen) védetté váltak a megmaradt vizes, mocsaras területek. A Hanság Tájvédelmi Körzetet 1976-ban hozták létre, majd 1994-ben a Fertő-Hanság Nemzeti Park része lett, Európai uniós csatlakozásunk után a Natura 2000-es területek hálózata is kialakult. Sajnos folytonos konfliktus érzékelhető a gazdaság, a mezőgazdaság és a természetvédelem között. A mezőgazdasági termelés főként a termelékenység növekedésére koncentrál. Ezzel párhuzamosan erős termőföld-koncentrációt, és jelentős természetvédelmi korlátozásokat is láthatunk. A kisebb mocsaras területektől eltekintve csak a Fehér-tó és a Barbacsi-tó maradtak meg nyílt vízfelületként valamint az elmúlt évtizedben a Fertő-Hanság Nemzeti Park két nagyléptékű tájrehabilitációs programjának köszönhetően a Nyirkai- és az Osli-Hany (5. ábra).
5. ábra, A Nyirkai-Hany nyáron és ősszel (Filepné Kovács Krisztina)
Összeállította: Filepné Dr. Kovács Krisztina
A térségi tájtörténeti elemzés részletesebben a „Tájhasználati szempontok a vidéki térségek versenyképességének értelmezéséhez” című doktori értekezésben olvasható (http://phd.lib.uni-corvinus.hu/722/1/Filepne_Kovacs_Krisztina.pdf).
Felhasznált irodalom:
Európa tanács, Európai Tájkonvenció (2000) https://rm.coe.int/CoERMPublicCommonSearchServices/DisplayDCTMContent?documentId=09000016802f3faf
Csemez Attila (1996): Tájtervezés – tájrendezés, Mezőgazda Kiadó, Budapest
Győri Róbert (1999): Térszerkezeti változások a polgárosodó Kisalföldön In: Tér és Társadalom 13. évf. 1999/4. 77-106. p.
FILEPNÉ KOVÁCS KRISZTINA (2013): Tájhasználati szempontok a vidéki térségek versenyképességének értelmezéséhez 251 p. Doktori értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem http://phd.lib.uni-corvinus.hu/722/1/Filepne_Kovacs_Krisztina.pdf
Papp-Váry Árpád–Hrenkó Pál (1989): Magyarország régi térképeken, Gondolat Könyvkiadó/ Officina Nova pp. 140.
Rechnitzer J. szerk. (1994): Fejezetek a regionális gazdaságtan tanulmányozásához. MTA RKK
Rétvári László (1977): Győr–Sopron megye népesedése, Akadémiai Kiadó, Budapest
Takács Károly (2000): Árpád-kori csatornarendszerek kutatása a Rábaközben és a Kárpát-medence egyéb területein, Korall Társadalomtörténeti folyóirat 2000, 1. szám pp. 27-61.
Zólyomi Bálint: A kultúra hatása a vegetációra a Hanság medencéjében, A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság II. (Orvos-Természettudományi) Osztályának Munkái I., Tisza István Tudományegyetemi Nyomda, Debrecen, 1931
Katonai térképek www.mapire.eu
