Miért olyan egyedi és különleges a Visegrádi táj?

Mi a táj? Milyen elemek, rendszerek alkotják? Minden táj egyedi, hiszen nincs két egyforma táj a világon, persze vannak bizonyok elemek, amelyek domináns jelenléte miatt lehatárolhatunk tájkaraktertípusokat. A táj fogalmára számtalan definíció létezik, az Európai Tájegyezmény szerint (2000) szerint: „Táj” az ember által érzékelt terület, amelynek jellege természeti tényezők és/vagy emberi tevékenységek hatása és kölcsönhatása eredményeként alakult ki.” A természeti erők, elemek és az emberi kultúra egyaránt szerepet játszott abban, ahogy tájaink ma kinéznek. A táj rendkívül komplex rendszer, úgy is felfoghatjuk, hogy sok-sok réteg egymásra rakódásából kialakuló komplex egység. Példaként egy tájépítész diákok által készített szemléletes elemzést mutat az alábbi kép: épített elemek, mezőgazdasági területek, zöldfelületek rendszere felépít és egyedivé tesz egy térséget, persze ez drasztikus egyszerűsítés, hiszen nagyon sok különböző elem és rendszer alkot egy tájegységet.

A tájat komplexitása miatt számtalan kutató elemezte, hazánkban 2006-ban volt egy szakértői kerekasztal a tájról amelynek fő gondolatait a Falu-Város-Régió folyóirat (Csemez-Salamin 2006) jegyezte le, a gondolatok közül itt Jávor Károly egy hozzászólását emelném ki, szemléletessége és egyszerűsége miatt: „Ha belesétálunk egy tájba, annak van látványa, van illata és van hangulata, ilyenkor tetten érhető a genius loci. Tehát a táj a körülöttünk lévő világnak egy több szempontból jól meghatározható része, amiben vagy jól érezzük magunkat, vagy rosszul. Ha rosszul, az intő jel, ezért meg kell nézni az okait.” Jávor Károly a genius loci megnevezéssel utalt a „hely szellemére”- ami kifejezi azt az egyediséget, amit az esetlegesen máshol is megtalálható elemek egyedi ötvözete képez minden tájban.

A tájak egyediségéhez kapcsolódóan érdemes kiemelné még egy fogalmat: az egyedi tájértékeket. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 6. § (3) (4) és (5) bekezdése szerint egyedi tájértéknek minősül az adott tájra jellemző olyan természeti érték, képződmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van (http://www.termeszetvedelem.hu/egyedi_tajertek).

Egyedi tájérték lehet bármi, aminek a társadalom, de gyakran inkább a helyi közösség számára jelentősége van a kőkereszttől, szép kilátóhelyen át a különleges geológiai képződményekig. Csemez Attila professzor úr egy szakmai konferencián Visegrádot a „legértékesebb hazai tájnak” nevezte, mert számításai szerint területegységre vetítve itt található a legtöbb egyedi tájérték. Az alábbi leírásban támaszkodtam Csemez Attila Lippay János – Ormos Imre – Vas Károly (2009) konferencián elhangzott előadására és a konferenciakiadványban megjelent tanulmányára.

Milyen rétegek fejthetők meg a Visegrádi tájban, amelyek egyedivé teszik?

Első lépésben nézzük a természeti adottságokat. A Dunakanyarban fordul hazánk legnagyobb folyója nyugatról déli irányba, ez az egyetlen térség, ahol a folyam hegyek között és nem síkságon folyik keresztül. A Duna és a hegyek látványa kiemelkedő tájképi értékkel bír. A változatos domborzat általában magas esztétikai értéket hordoz. A tájesztétikai elemzésekben szoktak utalni az ún. relief-értékszámra, amely egy területegységen belül (általában 1km²) a legalacsonyabb és legmagasabb pont különbségét mutatja. Minél nagyobb tehát ez az érték, annál változatosabb a domborzat. Visegrádon a relief-értékszám magas, ez egyben azt is jelenti, hogy a térségben több ponton is találunk helyeket, amelyekről fantasztikus panoráma tárul elénk. A vegetációt illetően pedig a hatalmas erdőségek illetve a tisztások és erdők elegye emeli a táj szépségét.

Mit adott ehhez a tájadottságokhoz a történelmünk, kultúránk?

A római korban a térséget érintette a limes, a Duna-menti határ- védvonal. A Dunakanyar természeti adottságai miatt egy nehezebben ellenőrizhető térségnek számított így itt különösen sűrűn helyezkedtek el a védvonalat alkotó katonai elemek helyőrség, őrtorony, tábor. Esztergom-Visegrád közötti limes szakaszon 23 őrtorony, két kiserőd és két tábor volt (Csemez, 1996).  A Sibrik-dombon ma is láthatóak a Pone Navata, az I. Constantinus császár által építtetett erődítmény romjai.

Majd Szent István a római erőd romjain hozta létre a 11. században az első vármegye várispánságát. A tatárjárást követően a IV. Béla elrendelte kővárak építését az országban és itt kezdeményezte egy sajátos kettős (alsó- és felsővárból álló) várrendszer kiépítését.

Visegrád fénykorát Károly Róbert, Luxemburgi Zsigmond és Mátyás korában élte. 1323 és 1408 között itt volt a Magyar Királyság székhelye. 1335-ben fontos regionális együttműködés elindításának színhelye: a visegrádi királytalálkozó, amely a mai Visegrádi Négyek együttműködését inspirálta. Királyaink már korábban is lekezdték a palota építését, de az Mátyás király idejében virágzó európai reneszánsz udvarrá vált. Sajnos a török hódoltság idejében földig rombolták, eltemetődött és sokáig kételkedtek a reneszánsz palota létezésében.

A palotához kapcsolódó kerttörténeti érdekesség, bár nagyon kevés írott forrás maradt meg, de korabeli források (Bonfini, Aelius Lampridius Cervinus, Caspar Ursinus Velius, Oláh Miklós) és a régészeti feltárások alapján varázslatos kert helyezkedett el „teraszos függőkerttel, a teraszokon illatozó violaágyásokkal, a felső udvar egyenlő közökben ültetett, szabályos fasort alkotó hársfákkal, a sétálóutakat szegélyező bukszusokkal, a szökőkutakkal, a mezei virágokkal pompázó fogadóudvarral” királyi palotától északra. (https://archeologia.hu/content/archeologia/46/paloczi-a-visegradi-kiralyi-palota-reneszansz-kertje.pdf)

A kert területén komoly régészeti feltárásokkal és Anjou korabeli kutakban végzett archeobotanikai kutatásokkal igyekeztek feltárni a reneszánsz kert szerkezetét, felépítését az átalakításokat és növényzetét. Ezek az ismeretek segítették a kertrekonstrukciós munkákat.

Az ásatások alapján a palota északi oldalán a Zsigmond-kori építkezések idején főúri mulatókertet hoztak létre, amelynek központjában szökőkút állt. A szökőkút volt a középpontja a négy táblára osztható a kertnek. A táblákat ágyások, az ültetett gyümölcsfák színesítették. Mátyás 1476–1485 között felújíttatta a palotát, reneszánsz ízlés szerint átalakíttatta. A kert is megújult, bár megtartották a központi elhelyezkedésű gótikus díszkutat, és a terasz alatt elterülő gyepes gyümölcsöst az egyszerű virágágyásokkal, de új díszkutakat építettek, a teraszokon függőkertet létesítettek, amelyekről beszámolók is szóltak (https://archeologia.hu/content/archeologia/46/paloczi-a-visegradi-kiralyi-palota-reneszansz-kertje.pdf).

A török hódoltság után Visegrád elvesztette a jelentőségét, azonban a 19. században a történelmi múlt fontos szimbólumává vált és a fővárosiak számára népszerű üdülőhely lett, szanatórium és villák épültek. Visegrád növekvő népszerűségét a fellendülő hajóforgalom is segítette. A turizmus fejlődését Viktorin József (1822-1876) szlovák származású visegrádi pap ösztönözte, az ő nevéhez fűződik az első turisztikai sétaút kialakítása (mai Viktorin sétány), amelyet 1869-ben adtak át. Viktorin József kezdeményezte a fellegvári romok feltárását. 1969-ben – a sétaút megnyitásának centenáriumán – emelték a mai Viktorin emlékművet, amelynek hatalmas fehér V alakú tömbje jól látszik a településről a Fellegvár alatt, a hegyoldalban. A 19. század végén régészeti feltárásokat kezdtek a Fellegvárban valamint Schulek Frigyes tervei szerint megkezdték az Alsóvár lakótornyának helyreállítását (1872-1878) (Csemez, 2009).

Mit adott ehhez a gazdag múlthoz a 20. század?

Turisztikai jelentősége mind a mai napig nem csökkent, sőt az ország egyik legnépszerűbb szabadidőkozpontja jött itt létre jórészt a Visegrádi erdészet jóvoltából. A Fellegvár turisztikai népszerűségét jelentősen növelte az 1960-as évektől a két ütemben megépült panorámaút.

A térség mai képe nagyban köszönhető a Pilisi Parkerőgazdaság működésének. Az erdőgazdaságot alapító igazgató, dr. Madas László rengeteget tett a „parkerdő” létrejöttéért és a népszerű szabadidőközpont kialakításáért, fenntartásáért (https://www.visegrad.hu/madas-laszlo-erdeszeti-erdei-iskola). A 18. században még hatalmas szőlőterületeket a filoxéra vész után nem telepítették újjá, helyüket gyümölcsösök váltották fel. A zártkerteket később pedig az erdészet megvásárolta és létrehozták az erdők, facsoportok, szoliterfák és tisztások festői egyvelegét a térségben (Fekete-hegy, Kis-Villám…). A változatos, mozaikos táj a tájképi kerteket idézi.

Madas László kezdeményezte fejlesztéseknek köszönhetően az 1970-es évektől (Mogyoróhegy Szabadidőkozpont, sípálya, Jurta kemping, bob-pálya, függőhíd stb) az ország egyik legkedveltebb kirándulóhelyévé vált Visegrád.

A kulturális értékeket egy sajátos tényező is színesíti. Makovecz Imre néhány évig Madas László meghívására az erdészet építésze lett és innen indult sajátos, a fa bűvöletében kialakult építészete, stílusa (Csemez, 2009). Makovecz tervezte a térség több épületét: a Kemping épületei, erdei étterem, Mócsay-tanya és talán az egyik legfontosabb ékszerét, az Erdei Művelődés Házát.

De az említett értékeken túl is számtalan egyedi tájérték, természeti és kulturális érték színesíti a tájat: a kálvária kápolna és stációk, amelyeket eredetileg az 1770-es években építtetett a német közösség, a ma is látható stációkat Szakály Ernő faragta 1961-ben. Vagy nem említettük korábban a Zsitvay kilátót, amelyet 1933-ban emeltek és a Nagy-Villám csúcsáról nyújt fergeteges panorámát, vagy Görgey-kilátót, amelyet az 1948-49-es szabadságharc fővezérére, a visegrádi remetére emlékezve állítottak.

A természeti és kulturális értékekben gazdag tájat a szocializmus évtizedeiben komoly veszély fenyegette, hiszen itt lett volna a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer 2. erőműve. A nagymarosi vízlépcső fő létesítményei a következők lettek volna: tározó, valamint a szükséges védelmi létesítmények a Dunán, vízlépcső (duzzasztóműből, vízerőtelep, ikerhajózsilip és ezek tartozékai) és mélyített és szabályozott Duna-meder. A Vízlépcső a nemzetközi szerződés felmondása révén nem épült meg, a megkezdett építkezések következményeit tájrehabilitáció keretében enyhítették (Maure, 2012, Csemez 1996).

A természet és az ember tájakalító tevékenysége, a létrehozott kulturális értékek egymásrha hatásából jön létre a „hely szelleme”, a genius loci, ami miatt nincs egyforma táj. A sajátos természeti adottságoknak és a gazdag történelmi múltnak köszönhető Visegrád egyedisége. Nem csoda, hogy a térség az „Esztergomi középkori vár és a visegrádi királyi székhely és vadászterület” elnevezésű terület részeként szerepel a világörökség várományos helyszínek listáján.

A parkerdő és a helyi közösségek érdeme pedig, hogy hosszú távon is megőrizték, fenntartották ezeket az értékeket az intenzív turisztikai terhelés ellenére. Vigyázzunk rájuk mindnyájan!

Összeállította: Filepné Kovács Krisztina

Felhasznált források:

Csemez, Attila (1996): Tájtervezés – tájrendezés, Mezőgazda Kiadó

Csemez Attila, Molnár József László (2009): A „LEGÉRTÉKESEBB” HAZAI TÁJ, Lippay János – Ormos Imre – Vas Károly Tudományoskonferencia 2009

Erdei Művelődés Háza kép forrása: https://makovecz.hu/utak/en/epuletek/forest-culture-centre-mogyoro-hill-visegrad/

https://www.visegrad.hu/madas-laszlo-erdeszeti-erdei-iskola

Pálóczi Horváth András (2012): A visegrádi királyi palota kora reneszánsz kertje Régészeti és környezettörténeti kutatások eredményei In: Archaeologia – Altum Castrum Online A Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeumának középkori régészeti online magazinja https://archeologia.hu/content/archeologia/46/paloczi-a-visegradi-kiralyi-palota-reneszansz-kertje.pdf

Maurer Mihály (2012): A nagymarosi erőmű kapcsán fellépő változások térképi bemutatása, Dilomamunka Eötvös Loránd Tudományegyetem Informatikai Kar Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék, http://lazarus.elte.hu/hun/digkonyv/szakdolg/maurer-diplomamunka.pdf