A talajlakó kártevők, (drótférgek, cserebogár-pajorok) szántóföldi és kertészeti kultúrákat egyaránt veszélyeztetnek. A drótférgek a közismert pattanóbogarak lárvái, amelyek akár 30 mm hosszú, megnyúlt, hengeres testű lárvák, melyek a kelést követően 3-4 évig is a talajban fejlődnek.
Táplálékuk a növények gyökerei, gumói, hagymái. A megtámadott növényt a talajfelszín alatt károsítják, bennük csatornákat rágnak. A károsodott, fejlődésben lemaradt növény sárgul, vörösödik, majd elszárad. A cserebogár pajorok sárgásfehér, vagy csontfehér színű, meggörbült, kifejletten ujjnyi vastag lárvák. A cserebogarak közül a májusi cserebogár a legismertebb, mely száraz, meleg élőhelyeken három, ennél hidegebb talajokban négy évig fejlődik. Kártételük a talajfelszín alatti növényi részek odvasításából áll. Intenzív táplálkozásuk a megtámadott növény pusztulását okozza.
A kár akkor is jelentős, ha a növény túléli, de a gumók, hagymák sérültek. Ugyanis az ilyen termés hasznosítása kétséges, mert az áru piacképtelen, és tárolhatósága sem megfelelő.
A pajorok a sekély talajban fejlődő lepkehernyók. Ennek megfelelően a növények szárát, gyökerét stb. a talajfelszín közelében fúrják meg, és bennük fejlődnek. Közismert „földi hernyójú” lepkefajok a vetési bagolylepke, felkiáltójeles bagolylepke és az ipszilon-jelű bagolylepke. Lárváik 30-40 mm-esre is megnőnek. A talajban ezek a mocskos, zsírfényű, meggörbült hernyók súlyos károkat okoznak. A megtámadott növény többnyire elpusztul, esetenként jellemzően sárguló, hervadó tüneteket mutatva tengődik. A vetési és felkiáltójeles bagolylepke kétnemzedékes, kifejlett hernyó alakban telel, de a hernyó tavasszal már nem táplálkozik. A tavasz végi, nyár eleji kártételeket már az új nemzedék hernyói okozzák. Az ipszilon bagolylepke vándor természetű, nálunk nem telel át, de a tavasszal berepülő nemzedékeinek hernyói a többi mocskospajorral megegyező kártételeket okoznak.
A talajlakó kártevők közé sorolják a lótücsköt, ismertebb nevén a lótetűt is. Ez a nagytermetű egyenesszárnyú rovar 7-8 cm-esre is megnő, járatait szerves anyagban gazdag (pl. trágyázott) talajokban a talajfelszín alatt készíti el. Ragadozó életmódú, ezért az itt előforduló rovarokat fogyasztja. Ez alapján akár hasznosnak is mondhatnánk. Sajnos az általa okozott kár a haszonnál nagyobb, ugyanis járatkészítés közben az útjába kerülő növények földalatti részeit is átrágja, amelyek ettől elpusztulnak.
A talajlakó kártevők ellen szinte csak megelőző (preventív) módon tudunk eredményesen védekezni. Ugyanakkor azt sem árt tudni, hogy a vetési sorrendben a pillangósok vagy kalászosok utáni növények, (főképpen a kapások) szenvednek tőlük. Jelenlétükről az úgynevezett talajfelvételezéssel tájékozódhatunk. A talajlakó kártevők veszélyességi küszöbértékei a kártevőktől (drótféreg, cserebogár-pajor), azok fejlettségétől, és a termesztett növénytől függően is eltérnek.
A talajfelvételezés optimális időpontja ősszel vagy kora tavasszal van. Az őszi felvételezés lehetőleg a nyár végén, ősz elején legyen, mert a talajlakó kártevők ősszel korán a mélyebb rétegekbe vonulnak. A tavaszi felvételezés eredménye akkor valós, ha a tavaszi vetések időpontjához minél közelebb esik.
A talajlakó kártevők elleni védekezés vegyszeres eljárásai a talajfertőtlenítés és a rovarölő szeres vetőmagcsávázás. A területkezelés vetés (vagy ültetés) előtt történik, és bedolgozást is igényel.
A talajlakó kártevők megtelepedésének a gondozatlan, gyomos tarlók kedveznek, de hajlamosító tényező az átgondolatlan vetési sorrend is. A talaj forgatásakor felszínre kerülő rovarlárvákat egyes madarak (pl. sirályok) előszeretettel szedik össze, de a művelő eszközök aprító hatása is csökkenti a számukat. Megfigyelések igazolják, hogy a felszínre forgatott cserebogár-pajorok a Nap ultraibolya sugárzásának hatására nagy számban pusztulnak el.
A szervestrágyázás is kedvez a talajlakó kártevők megtelepedésének és szaporodásának. A talajlakó rovarlárvák kezdetben a talaj szerves anyagaival táplálkoznak, csak később térnek át növényfogyasztásra. A ritka térállású, kapás kultúrák nagyobb veszélynek vannak kitéve, ezért fertőzés esetén a védelmüket meg kell oldani. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a talajlakó kártevők elleni védekezés hatása nemcsak a tárgyévben, hanem az azt követő 2-3 évben is érvényesül, ugyanis a drótférgek és cserebogár-pajorok évekig fejlődnek (és károsítanak) a talajban.
Forrás:
