A földművelés mint a növénytermesztési tevékenység kulcsfontosságú része arra hivatott, hogy a termesztett növények számára kedvező talajfeltételeket hozzon létre, ezáltal növelje a terület termőképességét. Napjainkban a termőföld fenntartható használata mindannyiunk számára elsődleges cél, legnagyobb arányban ugyanis a szántóföldön állítunk elő élelmiszer-alapanyagot és takarmányt.
A különböző talajdegradációs folyamatok (kimosódás, szerkezetromlás, szemcsefrakciók vertikális elmozdulása, cserepesedés) felerősödésével azonban az utóbbi években a tömörödés mértéke is nőtt és kiterjedt. Ennek elősegítő tényezője az időjárás, amelynek szélsőséges váltakozásában az ember is szerepet játszik.
A termőhely és a növénytermesztés összhangja akkor válik kedvezővé, amikor a természeti adottságokhoz és a közgazdasági körülményekhez alkalmazkodó növények termesztése során hosszabb időszak alatt sem károsodik a környezet.
A kötött talajok művelési nehézségeiről
A különböző kötöttségű talajok művelhetősége erősen függ a nedvességtartalomtól. Legkedvezőbb a nyirkos állapot, ugyanis mind száraz, mind nedves állapotban kárt okozhatunk a talaj szerkezetében, amely hosszútávon súlyos szerkezetromlást is előidézhet.
A kötött és erősen kötött talajok művelés szempontjából kedvező nedvességtartalmának megítélése már sokkal nehezebb, mivel azok csak egy, viszonylag szűk tartományban művelhetőek jól, ráadásul ez az állapot csak rövid ideig tart. Ezért nevezzük ezeket perctalajoknak.
Mivel a kötött talajok fizikai félesége jellemzően agyag, ebből kifolyólag nedvesen erőteljesen duzzadó, szárazon pedig zsugorodó, tipikusan nehezen művelhető talajok. A kötött, száraz talajok alapműveléskor rögösödnek, rögaprításkor porosodnak; a nagy kötöttség szélsőséges fizikai tulajdonság, amely a száraz állapot szélsőségével összegződik.
A kötött és nedves talaj a bolygatáskor szalonnássá, gyúrt-rögössé válik, kenődik, kiszáradáskor pedig kérgesedik. Mivel ezek a károk több év alatt enyhülnek, kerülni kell a kialakulási helyzeteket. Víztelítettségből és tömődöttségből eredően gyakran levegőtlenek, biodinamikájuk vontatott, agronómiai értelemben vett jó szerkezettel ritkán rendelkeznek.
A technológiafejlesztést támogató kísérlet
A vizsgálatokat Kelet-Magyarországon, Csataszög település (é. sz. 47°18’09”; k. h. 20°26’05”) vonzáskörzetében elhelyezkedő szántóterületeken végeztük 2018-2019 között. A környékbeli talajok sík terepen helyezkednek el, többnyire kötöttek, nehezen művelhetők.
Az itteni talajok kötött réti típusúak, ez alapján a III. szántóföldi termőhely-kategóriába sorolhatók. A táblákat a talajszerkezet változatossága és a vizsgált gazdasági év vetésszerkezete alapján választottuk ki, azokat A, B, C, D és E betűkkel jelöltük.
Az eredmények
Arany-féle kötöttség
A kötöttség laboratóriumi meghatározása során az egységnyi talaj ún. fonalpróbájához fogyott víz mennyisége 52 ml volt. Vagyis a talajokból vett átlagminta jellemző kötöttsége KA = 52 volt, az általunk vizsgált kötött agyagtalajokra vonatkoztatva.
Az agronómiai szerkezet
A talajok agronómiai szerkezét száraz szitálással határoztuk meg, a minták tömegszázalékában kifejezve állapítottuk meg az A, B, C, D és E területek talaj százalékos rög-, nagymorzsa-, kismorzsa és por összetételét a 2018. és a 2019. évre vonatkoztatva.
Ennek eredményeként látható, hogy agronómiai szempontból korántsem kedvező a vizsgálati területek kötött talaja, abban ugyanis a morzsafrakció legalább 80%-ot kellene képviselnie. Agronómiai szempontból tehát legkedvezőbb az 1-3 mm átmérőjű morzsa, földművelési szempontból értékesek továbbá a 0,25 mm-nél nagyobb talajmorzsák, amelyek nagyságrendileg a makroaggregátumok csoportjába tartoznak.
A rög frakció arányában a legnagyobb eltérés a C és a D területek között állapítható meg. Ennek oka, hogy a D terület 2017-ben mélyebb lazító művelést kapott. Mivel a rögképződés korábbi hibákra (taposás, művelés eredetű vízvesztés), vagy klímajelenségek (szárazság, esőstressz) vezethető vissza, elsősorban a befolyásoló tényezőket ajánlott enyhíteni.
Közöttük talán a legfontosabb a talaj kiszáradásának megelőzése. Tömör szerkezetű agyagos talajoknál a kiszáradás folyamán különböző mélységű, hosszúságú és keresztmetszetű repedések jönnek létre. A talaj tömegében így kisebb-nagyobb tömbök vagy rögök különülnek el. Minél kötöttebb a talaj, annál erősebben zsugorodik.
A nagymorzsa frakció esetén a C, valamint D és E területek kapcsán tapasztaltunk jelentős eltérést, míg a kismorzsa frakció vizsgálata során a C, valamint B és D területek összehasonlítása eredményeként volt jelentős a különbség.
A vizsgált területeken minden évben elvégezték a nyári tarlóhántást, tarlóápolást, így a talaj nem száradt ki, ilyen módon megteremtődtek a morzsák biológiai épülésének feltételei. Emellett az optimális, hideg télen tapasztalható ismétlődő fagyás és olvadás a rögös talaj morzsolódásához, a rögök aprózódásához vezet, biztosítva a morzsásodás tartós fenntartását.
Porosodás
A legnagyobb eltérés a por frakció vizsgálata során a C és E területek értékei között volt tapasztalható. Annak ellenére, hogy a vizsgált területek esetében a talajmunkák és vetések hasonlóan történtek, a különbség jelentős lett az értékek között.
Porosodás ugyanis létrejöhet természetes úton, degradációs folyamatok eredményeként, így hő hatására nyáron, váltakozó hideg hatására télen, továbbá az egyes művelések során is. Nem mellesleg a por a rögaprítás mellékterméke.
Látható tehát, hogy a talajművelő eszközök ugyan elősegítik a szerkezetképződést azáltal, hogy a szerkezeti egységeket tömörítik, így az adhéziós erők jobban érvényesülhetnek, a túlzott talajművelés azonban rombolja, elporosítja a szerkezetet.
A felhasznált szakirodalmi források a szerzőknél érhetők el.
Bozóki Boglárka PhD hallgató
MATE, Növénytermesztési-tudományok Intézet, Szent István Campus
Dr. Birkás Márta
MATE, Növénytermesztési-tudományok Intézet, Szent István Campus
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2023. októberi számában olvasható.
