PhD képzésemet 2017 szeptemberében kezdtem a Szent István Egyetemen, kutatásom során a művelt talajok szervesanyag-tartalmának minőségében és mennyiségében történő változásait tanulmányozom.

Talajaink felkészítése az időjárásra

Az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási eseményekkel szembeni ellenállóság fontos eleme a talajaink állapota. A megfelelő szervesanyag-gazdálkodás javítja a talajok tápanyag- és nedvességgazdálkodását, hordképességét, talajműveléssel és időjárással szembeni stabilitását. A szerves anyagok segítségével a talajokkal kapcsolatos számos égető kérdésre választ adhatunk. Több szerves anyagot visszajuttatva a talajba, valamint szénkímélő műveléssel megőrizve azt, nő a talaj művelésre alkalmas/optimális nedvességtartalma. Mivel a nedvesség-visszatartó képessége is nő, ezért a kiszáradásra is kevésbé lesz hajlamos. Táplálék (növényi maradványok) és nedvesség jelenlétében a mikrobiális aktivitásnak köszönhetően változatos struktúrájú szerves molekulák képződnek, amelyek megkötődésével az ásványi részeken a szerves szén stabil formában marad meg a talajban – kellően stabil szerves anyag képződik. Minél hosszabb ideig kedvezőek a feltételek (belvíz/kiszáradás/túlmelegedés/túltömörítés elkerülésével), annál nagyobb hányada stabilizálódik a talajba juttatott szerves anyagoknak. Ezt a folyamatot elősegíteni a megfelelő agrotechnikával az egyik legfontosabb kihívása a ma és a holnap gazdálkodóinak.

Családi növénytermesztő gazdaságunkból kiindulva igyekeztem úgy kiválasztani a kutatási témámat, hogy annak gyakorlati jelentősége legyen. Véleményem szerint a talajainkban lezajló folyamatok, valamint a lehetséges beavatkozások hatásainak ismerete az egyik legfontosabb a közeljövő növekvő kihívásainak megválaszolásában. Számos esetben tapasztaljuk, hogy az ideális állapot vagy optimális időpont előfordulása, annak felismerése a gyakorlatban több tényező által korlátolt. Ezen felül az aktuális munkák megfelelő időpontban való elvégzését időjárási, infrastrukturális, munkaszervezési nehézségek is akadályozhatják. Hasonló esetben nemhogy a legmegfelelőbb, de még csak a legkisebb kár okozásával járó megoldás kiválasztása is alapos szakmai ismereteket igényel. A tudományos világ számos választ adott ezekre a kérdésekre, a következő lépcsőfok ennek a tudásnak a megfelelő formában való átadása. Ezt szolgálná ez a jelenleg induló cikksorozat.

Tudományos előrehaladás és a gyakorlat közötti kontraszt

Számos úttörő kutatási eredmény látott napvilágot az elmúlt 10-15 évben a talajok szerves anyagával kapcsolatban. Rengeteg információ elérhető (főleg angol nyelven), amelyek helyes értelmezésével és gyakorlatba történő átültetésével a szerves- és humuszanyagok keletkezését elősegíthetjük talajainkban. A probléma azonban, amit számos magyar szerző észlelt, hogy a tudományos előrehaladás és a gyakorlati élet között jelentős különbségek vannak. Mind a kommunikációs nyelvezetben, mint pedig az alkalmazott, illetve alkalmazható tudás szintjében. Míg laboratóriumi körülmények között számos kontrollálható tényezőnek köszönhetően gyorsabban mennek végbe pozitív folyamatok, szántóföldi körülmények között ezek a hatások jelentős százalékban csökkentek, vagy gátoltak. Ezért, ha gyakorlati tanácsokat szeretnénk megfogalmazni, akkor a tudományos eredményeket gyakorlatias gondolkodásmóddal felül kell vizsgálni, ez alapján pedig alkalmazható javaslatokat tenni.

Nem lehet eléggé kihangsúlyozni annak jelentőségét, hogy a hazai gazdatársadalom tudása határozza meg az egyik legnagyobb természeti kincsünk, a talajaink jövőbeni állapotát. A magyarországi gazdálkodók képzése, a tudás átadása párhuzamosan fejlődött a tudományos előrehaladással. Ennek az épülésnek egy újabb lépcsőfoka a kvalitatív kutatási módszerek megjelenése. Ez a kutatási ág az utóbbi két évtizedben lett igazán elismert. Jelentősége abban rejlik, hogy a célcsoport (jelen esetben a magyar gazdák) tudását felmérve, az aktuális állapotokból kiindulva, oda-vissza működő kommunikációval próbál segítséget nyújtani. A módszernek így megvan az az előnye, hogy a termelők számára pontosan, a leghasznosabb információkat lehet átadni, valamint visszacsatolásukkal meggyőződhetünk az eredményességről. Ha megismerjük az általános tudásszintet, a konkrét gyakorlati életben elkövetett hibákat, vagy félreértelmezett szokásokat, akkor célzott tudást áll módunkban átadni. Így közölhetjük a legnagyobb hatékonysággal a tudományos eredményeket a gazdák számára. A másik kulcsfontosságú tényező a megfelelő nyelvezet és közlési mód.

Első lépés a gyakorlat felmérése

Módszerként egy olyan interjúsorozatot tűztem ki célul, melynek során országszerte végzek interjúkat hazai (legalább 50) gazdálkodókkal, akik változatos előképzettséggel és üzemmérettel rendelkeznek. A félig strukturált interjú során a szakmai kérdések a tápanyag-gazdálkodási és talajművelési döntésekkel, valamint a szerves anyagokkal kapcsolatos tudás felmérését szolgálták. Bár jelenleg még csak a kitűzött interjúszám felénél tartok, már összegyűlt annyi információ, hogy elkezdhessem az eredmények, illetve azok alapján a javaslatok közlését. Az interjúsorozat során begyűjtött értékes információk segítségével sikerült a gazdálkodók tudásáról, a témával kapcsolatos gondolkodásáról általános képet kapnom. Célom a havonta megjelenő írásokban átadni szerves anyagokra vonatkozó, az alapoktól felépített, a gyakorlatban is alkalmazható, átfogó tudást. Szeretnék kitérni a témának tápanyag-gazdálkodási, valamint talajművelési vonatkozásaira, továbbá a rosszul berögzült, általam tapasztalt hibákra és szokásokra. Igyekszem olyan markáns, könnyen átlátható, vezérfonál jellegű gondolatokat és tanácsokat átadni, amelyek az okszerű agrotechnika valódi, gyakorlatban történő alkalmazását és látásmódját javallottak szolgálni.

Írásaimat – amelyekben a nehéz döntési helyzetekben a gyakorlatban is jól használható támpontokat mutatok be – jó szívvel ajánlom minden magyarországi gazdának.

A cikkek megjelenésével párhuzamosan folytatom az interjúk készítését. Ehhez tisztelettel és köszönettel fogadom, ha az Agrofórum szerkesztőségénél bárki jelentkezik, az ország bármely pontjáról.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-17- 3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.