A no-till, vagyis talajművelés nélküli növénytermesztés és a takarónövények használatának jótékony hatásai jól ismertek. A két gyakorlat gazdasági előnyeit azonban már nehezebb számszerűsíteni. Találtam azonban egy cikket, amely ugyan ,,amerikánusok” tollából született, de kísérletet tesznek a kérdés megválaszolására – nem is rosszul. Ehhez a ,,Nemzeti Természetvédelmi Körzetek Szövetsége” (NACD) és a Datu Research által, több gazdaság felmérését követően összegyűjtött adatait elemezték.
A vizsgálatok szerint a kukorica- és szójatermesztők számára a takarónövények használatával vagy a no-till rendszer bevezetésével elérhető gazdasági előnyök számszerűsítve elérhetik akár a hektáronkénti 100 dollárt (jelenlegi árfolyamon 36.000 Ft) is.
A kutatás a gazdaságon belüli költségek és bevételek több kategóriáját elemezte 2014 és 2016 között. Az elemzés a no-till és a takarónövények hatását vizsgálta az egyes gazdaságok esetében, alapadatként az előző évek gazdasági adatait használva.
Összességében az adatok azt mutatták (és bár nyilvánvaló, hogy hazai körülményekre nem feltétlenül húzhatók rá, de mégis érdekesek) hogy a műtrágyaköltségek hektáronként 50 dollárral (18.000 Ft), az erózió helyreállításának költségei hektáronként 16 dollárral (5900 Ft) mérsékelhetők, a hozamnövekedésből származó bevétel pedig hektáronként 76 dollár (27.000 Ft) megtakarítást tehet ki.
Az adatszolgáltató gazdaságok Illinois, Missouri és Iowa államban találhatók. A kutatók minden egyes gazdaságról esettanulmányt állítottak össze, amelyek a nacdnet.org/ soil-health-research/ oldalon találhatók.
Az egyik kukorica- és szójabab-előállító gazdaságból (Illinois) származó adatok azt mutatták, hogy a 20 éves talajművelés nélküli gazdálkodás, takarónövények termesztése nélkül, hektáronként több mint 100 dollárral pozitívabb egyenleget eredményezett a kiindulási értékhez képest (amely a gazdaság 1992-es és 1993-as költségvetésének átlaga volt).
A NACD elemzése 3 alkalommal történt meg: 1994-ben, a gazdaságban a no-till bevezetésének első évében; 2004-ben, a gazdaság no-till történetének félidejében; és 2016-ban.
Az esettanulmány szerint a három kiválasztott év megerősíti a no-till kedvező gazdasági hatásait. Ezek szerint az alapköltségek szintjéhez képest minden évben 54,72 (megközelítőleg 20.000 Ft) és 107,81 dollár (39.500 Ft körüli) közötti hektáronkénti költségmegtakarítást tapasztaltak.
Az első évben és 2004-ben a fő megtakarítást a műtrágyázás csökkentése jelentette (amely magában foglalja a műtrágya kijuttatásával kapcsolatos összes gép-, üzemanyag- és munkaerőköltséget), míg a legutóbbi évben (2016) az elsődleges pozitív jövedelemváltozás a terméshozam növekedése volt – az esettanulmány szerint.
A tanulmány kimutatta, hogy a no-till művelésre való áttérés a gépcserék, a gyomirtó szerek, gombaölő szerek és rovarölő szerek megnövekedett felhasználását eredményezte. A költségek csökkenése a talajművelés csökkentéséből vagy megszüntetéséből, valamint a műtrágya-felhasználás visszafogásából és az erózióval kapcsolatos kedvezőbb állapotok alacsonyabb költségeiből adódott.
A műtrágyaköltségek megtakarítása a szórásról a soron belüli kijuttatásra való áttérésből adódott. Az esettanulmány szerint:
…a precízebb kijuttatás a nitrogént hektáronként 23 kilogrammal, a foszfort hektáronként 73 kilogrammal, a káliumot pedig 105 kilogrammal csökkentette.
No-till és takarónövények
Az NACD és a Datu Research által vizsgált másik gazdaság Frank Moore kukorica és szójabab területe volt Iowa északi részén. A gazdaságban 30 éve elsősorban talajművelés nélküli termesztést folytatnak, de a takarónövények vetése viszonylag új a gazdaságban. Az NACD elemzése nyomon követte Moore takarónövény-kísérletének első három évét, annak gazdasági következményeit. Az elemzés a 2014 és 2016 közötti éveket ölelte fel, melyhez a 2014 előtti négy év átlagos költségvetése szolgált alapként.
A hároméves értékelési időszak végén még nem volt egyértelműen kimutatható a takarónövények gazdasági haszna, ami más termelők tapasztalatait is tükrözi – többnyire minimum két éves periódusra van szükség a ,,hatáshoz”, sőt, ezalatt a kezdeti időszak alatt egyes termelők terméscsökkenésről is beszámolnak.
Az elemzés három éve alatt Moore átlagos éves nettó, veszteséges jövedelemváltozását a takarónövények alkalmazásának tulajdonította. Moore szerint sokkal fontosabbak azok a ,,nem kézzel fogható előnyök”, amelyeket a takarónövények termesztése révén tapasztalt: a takarónövények segítenek elnyomni az egyes herbicidekkel szemben rezisztenssé vált gyomokat, és fokozzák a talaj egészségét. A talaj szervesanyag-tartalma egyes területeken 2%-ról 4%-ra, más területeken pedig 4%-ról 8%-ra nőtt, mindemellett a víz talajba beszivárgása is javult, és az erózió mértéke is jelentősen csökkent.
A takarónövények koncepciója viszonylag új
A NACD és a Datu Research által vizsgált harmadik gazdaság egy kukorica és szójabab üzem volt Gentry megyében, Missouri északnyugati részén. A Ron Willis és fiai által működtetett gazdaság 1986 óta no-till rendszerben termelnek. Moore üzeméhez hasonlóan a takarónövények viszonylag újak, 2012-ben kezdték el termesztésüket.
Az NACD elemzése négy szántóföldön értékelte a 2013 és 2016 közötti időszakban a takarónövényeket. (Az előző három év költségvetésének átlaga szolgált kiindulási alapként.)
Ebben a gazdaságban felvételezett adatok szerint ha a természetvédelmi ösztönző programokat is figyelembe vesszük, a takarónövények átlagosan 16 dollár/hektár pozitív hatást gyakoroltak a gazdaság költségvetésére minden évben, az alaphelyzethez képest.
Az esettanulmány eredményei szerint a kukoricatermés a fedett növényeket termesztő földeken 120 bushelről (a ma már szinte használaton kívüli, vékának megfelelő űrmérték) 153 bushelre nőtt (27%-os növekedés), míg a szójabab átlagos hozama 38 bushelről 52 bushelre nőtt (37%-os gyarapodás) hektáronként.
Az egyik, kutatásban részt vevő gazdálkodó véleménye szerint:
Az eredmény: hatékonyabb gyomszabályozás, jobb talajegészség és magasabb szervesanyag-tartalom. A talajművelés nélküli termesztéshez hasonlóan a takarónövények termesztésének előnyei sem azonnaliak. El kell kötelezni magunkat mellette, mielőtt kifizetődik.
