Az augusztus közepétől betakarított növények után ősszel csak kalászos gabonák vethetők. Műveléskor figyelembe kell venni a tarlómaradványok tömegét, azok apríthatóságát, de a terület gyomosságát is. A későn lekerülő elővetemények tarlómaradványait – ha betakarításkor az nem történt meg – zúzni szükséges.
Alapművelés szántással
Későn lekerülő elővetemények után őszi gabonák alá szántás csak kivételes esetekben ajánlatos és akkor, ha a gyors elmunkálás tehetőségei megvannak Sok és rossz minőségben zúzott tarlómaradvány jelenléte, erős gyomfertőzöttség, nedves talajállapot, felszíni tömörödésre hajlamos, vagy lejtős termőhely esetén ugyanis szükségessé válhat a forgatás.
A nedves talaj ekével inkább művelhető, mint más eszközökkel, de ha a szántás „szalonnás”, akkor az elmunkálással várni kell a talaj szikkadásáig. A száraz talaj felszántása nem sokkal vetés előtt eléggé kockázatos, hiszen a hagyományos elmunkálók többsége vagy porosít, vagy csak a rögöket „fényesíti”.
Forgatás nélküli alapművelés
A forgatás nélküli alapművelés meghatározó trendje a nehéztárcsás boronák és a mulcs-lazítók/kultivátorok terjedése.
Száraz talajállapot esetén, ill. rossz minőségű száraprítás után kétszer, de más-más irányban kell tárcsázni a tarlót. Az első menetben sekélyebben, a másodiknál a tervezett alapművelés mélységének megfelelően. Ha szükséges a második tárcsázást rögtörő hengerrel lehet kiegészíteni. Ezt követően a vetőágy magágykészítő géppel vagy ásóboronával készíthető, függően a szármaradványoktól.
A különböző elmunkáló elemekkel kombinált nehéz kultivátorok a talajkímélés igényével választhatók az őszi gabonák alapművelésére. A félmerev és a rugós kultivátorkapák keverő munkája a kukoricatarló kivételével kielégítő. A kombinált kultivátorok porhanyítása általában jó, kivételt képez a túlzottan száraz talajállapot, amikor külön menetben nehéz rögtörő henger alkalmazása is szükséges.
A tárcsás boronák területén robbanásszerűen terjednek a kompakt (más elnevezés szerint „rövid”) tárcsák. A nagy sikert annak köszönhetik, hogy a tárcsalapok egyedi (vagy iker) csapágyazása eredményeként, a gép szerkezeti-hossza nagymértékben csökkenthető, s ezáltal a tárcsa jól kombinálható.
A nehéz kultivátorok fejlődését és elterjedését nagyban segíti a talaj- és erózióvédelmi szempontból támogatott mulcs-technológia népszerűvé válása. Ezért a korábban is gyártott nehéz kultivátorokhoz új, a mulcsképzést jobban segítő szerszám változatokat, ill. a művelet sor lezárására szolgáló henger/hengerborona változatokat (többféle gumihenger) fejlesztettek ki.
A forgatásnélküli alapművelés lehetőséget ad a technológiai továbblépésre, vagyis a talaj-előkészítés és vetés összekapcsolására. A művelet összekapcsolásnak Nyugat- és főleg Észak-Európában agrotechnikai okai vannak, amelyek jól társíthatók az utóbbi idők ökológiai és ökonómiai elvárásaival. Ez a fejlesztési törekvés a magágykészítő – vetőgép kombinációk rendkívül széles választékában testesül meg. A ma már hagyományosnak tekinthető rotációs borona – vetőgép kombinációk (1. kép) mellett nagy számban készülnek a mulcs-vetőgép változatok.
1. kép Lemken talajművelő–vetőgép kombináció (cserélhető talajművelő-egységgel)
Ezekben a kombinációkban a kultivátor mellett mindinkább meghatározók lesznek a kompakt tárcsák. A talajművelő eszköz – vetőgép kapcsolások/kombinációk mellett napjainkban már találkozhatunk a fejlődés következő generációjának képviselőivel, a talajelőkészítő-vető gépekkel. Ezek az új gépcsodák tulajdonképpen olyan vetőgépek, amelyeknek talajművelő részegységük is van, de ezek szerves részei a vetőgépnek. Ilyen kombinált gépeket ma már minden komolyabb munkagépgyártó készít, sőt nagyon sokan képesek a szántás nélküli, mulcsréteggel borított területeken is eltömödésmentesen használható mulcsvetőgépek kifejlesztésére és gyártására (2-3. kép).
2. kép Claydon talajművelő–vetőgép kombináció (kultivátorral)
3. kép HORSCH talajművelő–vetőgép kombináció (kompakt tárcsával)
A forgatás nélküli talajvédő és környezetkímélő talajművelési rendszerek működésének alapfeltétele a megfelelő tarlómaradvány-gazdálkodás. Az amerikai kutatási eredmények alapján meghatározott és nemzetközileg is elfogadott előírások szerinti 30%-nál nagyobb növényi maradványborítás többféle technológiával létrehozható (1. táblázat).
A jól megválasztott eszközökkel kialakított mulcsréteg alkalmas a felszíni erózió csökkentésére, a beszivárgás növelésére, de ugyanakkor alkalmas – száraz periódusban – a párolgás csökkentésére, ill. a talaj-általi CO2-kibocsátás csökkentésére.
Mindezek alapján a mulcs-technológia előnyei a következők szerint foglalhatók össze:
- eszköztakarékos,
- energiatakarékos,
- művelettakarékos,
- talajvédő,
- nedvességmegőrző,
- környezetkímélő.
A mulcsművelési rendszer gyakorlati megvalósításához olyan új rendszerű gépek szükségesek, amelyek:
- a megfelelő műveletet,
- a megfelelő helyen,
- a megfelelő időben,
- a megfelelő módon végzik
vagyis, jól beilleszthetők a helyspecifikus növénytermelési rendszerbe.
A rendszer alapgépei: a mulcskultivátor, a mulcslazító és a mulcsvetőgép. Az új rendszer alkalmazásához szükséges gépek hazai fejlesztése és gyártása megkezdődött, de megtalálhatók a hazai gépkereskedelem által képviselt legnagyobb külföldi gépgyártók (Amazone, Great Plain, Kverneland, Lemken, Horsch, Vaderstad) ajánlataiban is.
A mulcsművelés speciális változata a sávos művelés, ahol csak a vetősáv kerül megmunkálásra. A gabona technológiában még csak egyedi próbálkozások ismeretesek, ezzel szemben a kukorica termesztésnél mind szélesebb körben terjed. A sávos művelés valójában nem újdonság, hiszen a múlt század hatvanas éveiben már hazai kísérletek is folytak a technológia alkalmazására a szükséges gépek kifejlesztésére. Széleskörű elterjedésének lehetőségét a megfelelő gépeken túlmenően a GPS/RTK rendszer kialakítása és világméretű elterjedése tette lehetővé. A sávos művelés előnye, hogy a teljes területtel szemben csak sort/sávot bolygatunk, a sávban a növény számára a legjobb talajállapotot biztosítjuk, azáltal hogy csak a sorban történik meg a magágykészítés, a vetés és a műtrágyázás. Az új rendszer hazai megvalósításában a KITE vállal úttörő szerepet az amerikai Orthman cég által kidogozott technológia honosításával. A technológia alapgépe az Orthman 1tRIPr sávos talajművelőgép (4. kép), amely az alapműveléssel együtt szilárd vagy folyékony műtrágyát juttat a leendő növény gyökérzónájába.
4. kép Orthman sávos alapművelő egység
A két szintre kijuttatott műtrágya biztosítja a növény koncentrált tápanyagellátását a változó fejlődési szakaszban. Az ősz folyamán megmunkált sávokba tavasszal történik a vetés, ami csak úgy lehetséges, ha a vetőgép pontosan abba a sávba vet, amely ősszel megmunkálásra került. Ez a ±2 cm pontosságú műholdas navigációval és a Magyarországon kiépített RTK hálózattal tökéletesen megvalósítható.
Az új talajművelési rendszerek hazai alkalmazhatósága azonban csak akkor lehetséges, ha a speciális géprendszerek hozzáférhetők (magas beszerzési árak), a módszerek hazai elfogadtatása, megismerése, elsajátítása megvalósítható.
Az új talajművelési rendszerek előnyei:
- hatékony talaj- és talajszerkezet-védelem,
- mérsékeltebb vízvesztesség, a talaj tápanyagainak megőrzése,
- aszálykárok csökkentése,
- a gazdálkodás idő-, energia- és költségigényének csökkentése.
Az új rendszerek akadályozó, ill. kockázati tényezői:
- a sekély művelés, ill. a művelés elhagyása miatt jelentkező tömörödés,
- alacsonyabb talajhőmérséklet vetéskor,
- a tápanyag-felhalmozódása a talaj felső rétegében,
- a művelés csökkentése miatt jelentkező gyomosodás,
- kártevők és korokozók felszaporodása,
- az új eljárásoktól való idegenkedés.
Az új rendszerek terjedése az előnyök és hátrányok együttes figyelembevételével várható, ha
- nem növelik a termesztés kockázatát,
- nem csökkentik a termesztett növények körét,
- javítják a talajok kultúrállapotát,
- a géprendszerébe részben hagyományos eszközök is bevonhatók,
- gazdaságosan alkalmazható.
Az AF szaklap átszerkesztett változata Dr. Jóri J. István: Az őszi talajművelés eljárásai és eszközei (2017. 10. 36. old.) című írása alapján.
