Az őszi káposztarepce egy meglehetősen kényes kultúránk. Nagyon „ki kell szolgálni” ahhoz, hogy olyan jó termést hozzon, amely már gazdasági haszonnal is jár. A repce termesztése során a növényvédelmi költségek rendkívül magasak, mivel ősztől egészen az érés kezdetéig kártevők hosszú sora áll készen arra, hogy a gazdálkodók helyett „betakarítsa” a termést.
Ugyanakkor a repceállományok tápanyagigénye is eléggé magas. Ahhoz, hogy a gazdaságossági küszöböt jelentő, nagyjából 4 t/ha termésátlagot meghaladhassuk, ahhoz a növények tápanyagigényét a lehető legjobban ki kell elégítenünk.
A kén szerepe a repce élettanában
A repce tápanyagellátása során figyelnünk kell arra, hogy ennek a kultúrának egy mezo- és egy mikroelem tekintetében nagyobb az igénye, mint pl. a kalászosoknak. Keresztesvirágúként ennek a növénynek meglehetősen magas a kén tartalma. Ennek megfelelően az állomány kénellátása kiemelten fontos.
Azt, hogy sok a repce szöveteiben a kén, azt a leginkább a kora tavasz folyamán tapasztalhatjuk meg, amikor a téli fagyok által elpusztított levelek szöveteiből a kén különféle, nem éppen kellemes szagú gázok formájában eltávozik. Ez okozza a tavaszi repce földek környékén a „rohadt káposzta” szagot.
A hiány nem mindig látványos
A repce ritkán jelzi durva tünetekkel a kénhiányt, de a növénytáplálás során szinte minden gazdálkodó ismeri azt a szabályt, hogy a vizuális hiánytünetek megjelenése már az utolsó előtti jel. Ennél már jóval korábban megmutatkozhat az adott tápelem hiánya a növény belső biokémiai folyamataiban, amely végső soron akár drasztikus mértékű terméscsökkenésben nyilvánulhat meg.
Őszi kijuttatás és tavaszi veszteség
A kén alapvetően nem könnyen mozgó tápelem, így a termelők legtöbbje még az ősz folyamán kijuttatja az alaptrágyázás során. Sajnos gyakori hiba, hogy a repcét túl korán vetik el, amely az ősz folyamán hatalmasra növekszik. Ez a túlnövekedés fel is használja az ősz során kijuttatott tápanyagok jókora hányadát.
Ebből a téli fagyok után tavasszal a nitrogén és a kén jó része gáz formájában eltávozik. A tavaszi fejtrágyázás során tehát erősen ajánlott úgy végrehajtani a növények tápanyag-utánpótlását, hogy erre a veszteségre is gondolunk.
A bór szerepe a termésképzésben
A repce – néhány más kultúrához, így pl. a cukorrépához hasonlóan – kimondottan bórigényes kultúra. Ennek hiánya rendkívül súlyos termésveszteséget okozhat. Sajnos hazai talajaink döntő része kén és bór hiányos, így egy ilyen növény termesztése során a mesterséges utánpótlásról nekünk kell gondoskodni.
Virágzás, megtermékenyülés, becőképződés
A bór döntően a generatív szervek kifejlődésében és a megtermékenyülés problémáktól mentes végbemenetelében játszik létfontosságú szerepet. A repce esetében a bórhiányos növények virágai vagy ki sem alakulnak, vagy ha mégis megtörténik a virágzás, akkor sem alakulnak ki a becők.
Távolról akár probléma mentesnek is tűnhet egy ilyen virágzó állomány, de közelről már jól látható, hogy a virágok szintje alatt a virágzati tengely üres, felkopaszodott.
A bór adagolásának korlátai
A bór esetében még az is problémás, hogy meglehetősen toxikus mikroelem, így egyszerre csak kis adagokban lehet a növény tápanyag-utánpótlása során adagolni. Ráadásul a növényekben sem a transzlokáció gyorsaságáról híres, így a több menetben történő kijuttatása ezért is erősen ajánlott.
Kénpótlás a tavaszi fejtrágyával
A repce kénigényének kielégítéséhez mindenképpen a tavaszi fejtrágyázás lehetőségét kell kihasználni. Ilyenkor juttatjuk ki a vegetációs időszak második felében felhasználásra kerülő nitrogént. Érdemes ilyenkor olyan műtrágyát választani, amelynek kéntartalma magasabb.
Napjainkban már igen sok műtrágya van forgalomban megemelt nitrogén tartalommal. Egy emberöltővel korábban, a savas esők időszakában a kén hiánya nem volt probléma, de napjainkra ez az „égből jött” utánpótlás megszűnt. Nekünk kell kipótolni.
Bór: talaj helyett lombon
Nehezebb a helyzet a bór utánpótlásával. A növények igen gyors tavaszi növekedése és fejlődése miatt, talajra kijuttatva igen jó eséllyel a leginkább intenzíven növekedő csúcsi részek, a virágzati tengelyek felső harmada, sohasem kaphatna elegendő mennyiséget ebből a létfontosságú nyomelemből. Ráadásul olyan mennyiséget kellene egyszerre kijuttatni, amely már mérgező a növényre.
Lombtrágya a növényvédelemmel együtt
Kézenfekvő megoldás a repce tavasszal igencsak gyakori növényvédelmi célú kezeléseinek kihasználása. Már rajzanak a szárat támadó ormányosok, időszerű a repce regulátoros kezelése is. Ezekhez a kezelésekhez és sorban a többi tavaszi kezeléshez is mind hozzá tudunk adni valamilyen bórtartalmú lombtrágyát.
A bór kijuttatása már most, a szárba indulás kezdetén megkezdődhet. Minél több részletben juttatjuk ki ezt a tápelemet, annál egyenletesebb lesz az eloszlása a növényben, ezáltal a hatása is egyre jobb lesz.
Keverési problémák elkerülése
Közismert, hogy egyes rovarölő szerek, így különösen a tau-fluvalinát hatóanyagú készítmények esetében felmerülhetnek keveredési problémák. Konkrétan: A rovarölő szer oldódás helyett egy gumiszerű csapadékot alkot a permetlé tartály alján, amely persze az összes szűrőt is sikeresen eltömi.
A megoldás ilyenkor az, hogy elsőként mindig a rovarölő szert oldjuk fel, a permetlé hőmérséklete minél melegebb legyen és a bór lombtrágyát minél hígabb oldat formájában legvégül keverjük bele a permetlébe. A probléma némi gondossággal, odafigyeléssel megoldható.
Fontos, hogy a bór tápanyag-utánpótlásról ne feledkezzünk meg, mivel később ez már nem pótolható!
A képek a szerző felvételei.
