A kijuttatott makro-tápelemek közül nitrogénből az Egyesült Királyság, foszforból Franciaország, káliumból Németország jár az élen. A repce „jól etethető” növényünk. Napjaink hibridjeivel szakszerű trágyázás és megfelelő technológiai fegyelem mellett akár 4,5-5,5 t/ha hozamszint is elérhető. Nézzük át, hogy mit kell tennünk, mire érdemes ügyelnünk a termésmennyiséget és az olajtartalmat is alapvetően befolyásoló tápanyag-visszapótlás területén.

Az őszi foszfor- és káliumtrágyázás az elővetemény tükrében

Az elővetemény és annak tápanyag-felhasználása, a trágyázás színvonala egyaránt befolyásolja a repce hozamát. Egy nagyobb gabonatermés esetén, amikor már őszi árpából, még inkább az őszi búzából 7-8 t/ha hozamokat takarítanak be, különösen figyelnünk kell a könnyen felvehető foszfor utánpótlására. A foszfor nélkülözhetetlen a növények kezdeti gyors fejlődéséhez és később az elágazások, virágok, valamint a termés képzéséhez. A fejlődés korai szakaszában segíti a gyorsabb gyökérképződést, de szerepet játszik a stabil energiaháztartás biztosításában is. A repce jelentős foszforigényét mi sem támasztja jobban alá, mint az, hogy 1 tonna magterméssel átlagosan 18-20 kg foszfort viszünk el a területről, ami egy 4-5 tonnás repce esetében megközelíti a 100 kg/ha-t!

Pótlása során érdemes MAP (mono-ammónium-foszfát) vagy DAP (di-ammónium-foszfát) alapú műtrágyakészítményeket választani, amelyek gyakorlatilag 100 %-ban vízoldhatók (ipari nyersanyagokról lévén szó természetesen a forgalmazók 95 %-nál jobb oldódást nem vállalnak). A kezdeti növekedés első hat hete foszforellátottság szempontjából kritikus, ezért hazánkban is előtérbe került a starter-műtrágyák használata a gabona, illetve a dupla vagy tripla gabona sortávra vetett repcék esetében. A repcét vetik kis kapás 45-50 cm (mechanikus vagy pneumatikus szemenkéntvető gépekkel) (1. kép), sőt 70-75 cm sortávra is, de megvan a helye az ikersoros vetésnek is.

Nagy előnyük, hogy tavasszal a talaj gyorsabban felmelegszik, a nagyobb tenyészterületnek köszönhetően az erre nemesített hibrideknél nő az elágazások száma és fejtrágyázáskor akár tápkultivátorral is be tudunk menni az állományba, mely egyben mechanikai gyomirtást is jelent. Startertrágyázás során szintén a kiváló vízoldékonyságú készítmények használhatók eredményesen, jellemzően „mikrogranulátum” formában. Ezek a készítmények a növények gyorsabb fejlődéséhez gyakran mikroelemeket és növekedést serkentő biostimulátorokat (huminsavak, fulvósavak, hormonok) is tartalmaznak.

Amennyiben az elővetemény által visszahagyott szalma vagy szármaradványok lekerülnek a területről akkor – elsősorban homok, vagy homokos vályog talajokon – különösen ügyeljünk a kálium pótlására. A növények jó káliumellátottsága kritikus eleme a termesztésnek, mert fokozza a télállóságot, hiányában a kifagyás veszélye jelentősen megnő. A kálium elsősorban a növény vegetatív szerveiben található, növeli a szárszilárdságot, javítja a szárazságtűrést, hiányában a sztómazáródás folyamatában zavar támad, ami hervadáshoz vezethet. A kálium több mint 60 enzim katalizálásában vesz részt, de különösen fontos a szerepe a glükóz keményítővé alakításában.

Káliumból egy 3 tonnás repce is 120-150 kg/ha mennyiséget vesz fel a talajból. Visszapótlására a kálisók, a patent káli és a kálium-szulfát-tartalmú készítmények egyaránt alkalmasak. A tápanyag-kijuttatás menetszámának csökkentése érdekében célszerű komplex készítményeket használni, melyek összetételét talajvizsgálatra alapozott szaktanács alapján érdemes kiválasztani. A két tápelem gyakori dózisa a növényfüggő tápelem-ellátottságot figyelembe véve, foszforból 50-100 kg/ha káliumból 70-130 kg/ha. A kálium használata repcében starterként nem ajánlott, a magárokba helyezett kálium – a gabonafélékkel szemben – visszavetheti a növény fejlődését.

A nitrogén a legfajsúlyosabb tápelem

A nitrogén a teljes termesztési folyamatban alapvetően meghatározza a növények vegetatív tömegét és terméshozamát. Míg az Egyesült Királyságban átlagosan 190 kg/ha, Németországban is közel 150 kg/ha az átlagosan kijuttatott nitrogén hatóanyag mennyisége, addig hazánkban 100 kg/ha körül alakul. Természetesen egy jó repceterméshez a gazdálkodók 140-190 kg/ha N hatóanyagot is kijuttatnak, amennyiben ennek nem vetnek gátat az 59/2008 (IV. 29.) FVM rendeletben található korlátozások. Nitrátérzékeny területeken ugyanis a repcében 140-190 kg/ha közt változik a maximálisan kiszórható nitrogénmennyiség (1. táblázat).

Termőhelyi kategória	N-ellátottság
	gyenge	közepes	jó
Mezőségi talajok	190	180	160
Barna erdőtalajok	180	170	150
Réti és öntéstalajok	170	160	140
1. táblázat: Nitrátérzékeny területen a tápanyag-gazdálkodási számításoknál a főbb növények esetében figyelembe vehető maximális értékek* (Forrás: 59/2008. /IV. 29./ FVM rendelet) *A tenyészidőszak alatt maximálisan kijuttatható N hatóanyag (kg/ha) főbb szántóföldi növények esetén termőhelyenként a talaj tápanyag-ellátottságának függvényében, átlagos termőhelyenkénti átlagtermésre számolva.

A termesztés során a több részletben történő nagy adagú nitrogén kijuttatás jelentősen növeli a termésmennyiséget, de gyakran negatív hatással van az olajtartalomra. Ennek oka az, hogy a nagyobb nitrogéndózisoknak köszönhetően a repce több fehérjét épít be a termésbe, így valamelyest (kísérleteimben 0,5-2 %-kal) csökkenhet az olajtartalom, amit a jelentős (0,4-1,9 t/ha) hozamnövekedés ellensúlyoz. Ez a hatás levélen keresztüli mikroelem-trágyázással tompítható.

A nitrogéntrágyázás két időszakra őszi és tavaszi kijuttatásra osztható. Ősszel a legegyszerűbb megoldás az, hogy egy menetben, egy jól megválasztott komplex műtrágyával oldjuk meg a nitrogén-utánpótlást. Az őszi nitrogénigény termőhelytől függően hozzávetőlegesen 30-40 kg/ha közt változik. Korábban több szakirodalom is a teljes nitrogén szükséglet 30 %-át javasolta kijuttatni, ami – ha az országos átlag N-felhasználást nézzük – reális is lehetne. Ezzel szemben, ha intenzív repcetermesztésről beszélünk és 150-170 kg/ha hatóanyag kerül kiszórásra, akkor így az őszre jutó mennyiség (teljes N dózis 30 %-a) már a repce túlfejlődését eredményezné, ami a rozettás állapot elhagyását egyben a télállóság romlását is jelentené. Ezt elkerülendő ma már az a technológia itthon is, hogy a repcét regulátorozzák és a télállóság fokozása érdekében nitrogénmentes magasabb bórtartalmú komplex (mangánt, cinket, vasat és rezet tartalmazó) levéltrágyákat juttatnak ki kondicionálás céljából.

A kora tavaszi nitrogén fejtrágyázás ma már szorosan összekapcsolódik a kénpótlással! A repce fajlagos kénigénye 12-16 kg/t. A kén jelentősége az olyan esszenciális kéntartalmú aminosavak előállításában van, mint a cisztein és a metionin. A cisztein felhasználásával szintetizálódik a glutation, mely antioxidáns funkciót lát el. Koncentrációja a levélben magas és a fotoszintézis során megjelenő szabadgyököket köti meg. A glutation prekurzora a fitokelatinoknak is, melyek például nehézfém-terhelés során védik a növényt a toxicitástól.

Érdekesség, hogy a ként kén-dioxid formájában a sztómákon keresztül is képes felvenni a repce. A szigorodó légszennyezési határértéketeknek köszönhetően az ipari kénszennyezés szinte eltűnt (ezzel csökkent a kénkiülepedés mértéke is), így a ’90-es éveket követően a kén is pótlásra szoruló tápelemmé vált. Ősszel a kénfelvétel szerény, amely szükséglet könnyedén kielégíthető kéntartalmú komplex műtrágyák használatával. Tavasszal azonban az intenzív növekedés során a nitrogén mellett megnő a kénigény is. Legegyszerűbb megoldás, hogy a tél végén, illetve kora tavasszal (február vége és március első dekádja) a két tápelemet összekötve, kéntartalmú nitrogéntrágyák (2. kép) használatával – mint ammónium-szulfát – pótoljuk. Több szakirodalom szerint a nitrogén és kén arányát tekintve a 4-5:1 a kedvező, ez azonban csak két menetben végzett fejtrágyázással, vagy osztott tartályos műtrágyaszóró géppel valósítható meg.

Savanyú talajokon érdemes megfontolni a többszöri (2-3 alkalommal) levéltrágyázással történő kénkijuttatást is. A második fejtrágyázáskor már a Ca- és lehetőleg Mg-tartalmú MAS típusú műtrágyákat érdemes használni mivel a repce fajlagos kalciumigénye (CaO) 30-35 kg/t, a magnézium igénye (MgO) pedig 8-10 kg/t termés. A tavaszi fejtrágyázás során elterjedt és egyben vitatott az osztott technológia alkalmazása, ahol az első fejtrágyázáskor a tavaszra maradó nitrogénadag 2/3-a, a fennmaradó 1/3 rész pedig legkésőbb szármegnyúlás kezdetén kerül kijuttatásra, amíg a traktor „hasa” alatt elfér a repce. A problémát a repce gyors növekedése jelenti szármegnyúlás idején. Akár egy hét vagy 10 nap leforgása alatt különösen csapadékos időszakban a repce túlnövi a hagyományos kijuttatási technológiákat. A megkésett kijuttatás fizikai sérüléseket eredményezhet, valamint a késve kiadott nitrogén már kevésbé hatékony a növény növekedése szempontjából.

Az aszály a repce esetében is reális veszélyt jelent a tavasz folyamán. Idén március végétől április végéig az ország nagy részén alig volt csapadék (volt, ahol egy hónapig egyáltalán nem esett). A nitrogénpótlásban ilyenkor jó megoldás a folyékony műtrágyázás, mellyel megspórolható az oldódás vízigénye. A folyékony formula, ami lehet UAN, vagy akár kénes UAN oldat is, könnyebben jut a talajba és a hajnali harmat is segíti a talajfelszín közelében lévő gyökerek nitrogénfelvételét. A kijuttatás során fontos a nagy cseppméret („nitrosol” fúvóka használata) amely biztonsággal gördül le a repce viaszos leveléről. Az UAN oldatok talajtrágyák, levélen keresztüli hatásuk minimális, meleg idő esetén (20 ^°C fok felett) már perzselhetnek, ezért a második fejtrágyázásra már hígítani szükséges két rész víz egy rész UAN oldat arányban.

A repcét kora tavasszal is érdemes regulátorozni, ilyenkor visszafogjuk a növény növekedését, azaz a „felfele törekvését”, nő az elágazások száma, ami a jó termés egyik záloga. Ez az időpont az első tavaszi mikroelem-tartalmú levéltrágyázás időpontja, mellyel javítható a növény tavaszi kondíciója. Számos komplex készítmény áll rendelkezésre, melyek nemcsak makroelemeket (elsősorban nitrogént, magnéziumot), mikroelemeket, hanem növényi hormonokat (gibberellinek), humin- és fulvósavakat, sőt aminosavakat és enzimeket is tartalmazhatnak. Levéltrágyázásra legkésőbb rejtett zöldbimbós (3. kép) vagy zöldbimbós állapotban kerül sor, ahol középpontban a bór áll.

Különösen homokon és semleges vagy gyengén lúgos talajokon fontos a pótlása, ahol a bór könnyen adszorbeálódik mind a szerves, mind a szervetlen kolloidok felszínén. A bór szükséges a virágok fejlődéséhez, használatával javul a termékenyülés. Részt vesz a sejtfalak, sejtmembránok felépítésében, indukálja a gyökerek megnyúlását (őszi felhasználás). Hiánya korlátozza a pollencsövek növekedését, pótlásával javul a növények pollentermelő képessége és nő a pollen életképessége.

Pótlásához érdemes magas bórkoncentrációjú készítményt választani, ami a nagy és egyben jó minőségű termés záloga. A levéltrágyázás során a megnyúlási szakasz mikroelem-igényét elsősorban a már említett komplex készítmények használatával biztosíthatjuk. Itt is érdemes figyelni a magasabb bórtartalmat, mivel ez az elem a növényben felfelé nehezen szállítódik. Amennyiben szántóföldi kultúráink termesztése során mikroelem-hiánytüneteket tapasztalunk, akkor az az elem nemcsak egy, hanem a többi kultúra esetében is terméslimitálóvá válhat. Lehet, hogy csak „látens” hiány jelentkezik – amit szemmel nem láthatunk – azonban 5-10 % termésveszteséget okozhat! Megelőzésére érdemes levélanalízist végeztetni, mellyel közvetlenebbül követni tudjuk növényeink tápláltsági állapotát.

Az Agrofórum szaklap átszerkesztett változata Dr. Hoffmann Richárd, Dr. Varga Csaba: Tápanyag-utánpótlás az őszi káposztarepcében (2016. 8. szám 16. old.) című írása alapján