A zöldborsó „a meleg tavasz és hűvös nyár növénye”, a világon az egyik legnagyobb felületen termesztett zöldségféléje, évente 20-25 millió tonnát termelnek belőle.
Nálunk is vezető zöldségnek számít, mintegy 20 ezer hektáron termesztik, az évi betakarított mennyiség kb. 100 000 tonna, aminek nagyobb részét a hűtő- és a konzervipar dolgozza fel.
A zöldborsófajtákat három fajtakörbe csoportosítjuk:
- kifejtők,
- velőborsók és
- cukorborsók.
Alaptípusnak a sima magvú kifejtő borsó számít, környezettel szemben kevésbé igényes. A velőborsó, nevét a mag ragyás, ráncos felületéről kapta, valamivel több meleget igényel, mint az alapkőrhöz tartozó kifejtő, hogy mégis nagy felületen, főleg házikertekben szívesebben termesztik, annak az az oka, hogy jobb minőségű, zsengeségét tovább megtartja.
A cukorborsó bizonyos értelemben morfológiailag is eltér az előző kettőtől, mivel hüvely termésének faláról hiányzik a pergamen szerű, belső rostos hártya, ebből adódó zsengesége miatt a terméshüvely ugyan úgy fogyasztható, mint a mag.
Termesztését elsősorban azoknak a kerttulajdonosoknak a figyelmébe ajánljuk, akik szeretnek kísérletezni, és az újdonságokat kipróbálni.
A cukorborsófajtákat további két fajtakörre lehet osztani:
- vannak, amelyek hüvelyét nem töltik ki a magok (bár a hüvely felületén a magkezdeményekből adódó kiemelkedés jól látható), és
- ismertek olyanok, amelyek hüvelytermésében a kifejtőhöz vagy a velőtípushoz hasonlóan telt magvak növekednek.
Az elsőt „sugar”, az utóbbit „snap” típusnak nevezik. Magjuk lehet sima felületű, mint a kifejtő fajtáké és a velőborsókhoz hasonlóan ráncos.
A cukorborsó táplálkozási jelentősége megegyezik a kifejtő és a velőborsóéval, kevés kalóriát (~80 kcal) tartalmaz, gazdag egészségvédő ásványi agyagokban (foszfor, kálium, magnézium és vas), mikroelemekben, vitaminokban (főleg B; C és K vitaminok), antioxidánsokban, valamint magas a fehérjetartalma is.
A borsó (Pisum sativum L.) az egyik legnagyobb növénycsaládhoz, a hüvelyesekhez, illetve korábbi nevén pillangósvirágúakhoz tartozik. Egyéves dudvásszárú növény, egyes fajtáké, mint a cukorborsoké is 2-2,5 m hosszúra megnő.
Gyökérrendszere orsó alakú, az oldalgyökereken a légköri nitrogént megkötő baktériumok élnek, gazdagítva ezzel a talajt jelentős mennyiségű (80-120 kg/ha/év) nitrogénnel.
A virágok általában egyesével-hármasával képződnek, de vannak gépi betakarításra nemesítettek fajták is, amelyeken fürtösen, örvösen helyezkednek el. Öntermékenyülők, virágzásuk 10-20 napig tart.
Műtrágyázni kell
A cukorborsó – mint a velő és a kifejtő típusok is – a szélsőségesen kötött és humuszban szegény futóhomokot kivéve, minden talajon és kertben megtermeszthető. Szerves trágyázást nem igényel, de tápanyag szegény talaj esetén műtrágyázni kell! Téves az a felfogás, amely szerint „begyűjti magának a szükséges tápanyagokat”.
A pillangósok gyökerén, így a lencse, a bab és a borsó esetében is léteznek szimbiózisban élő nitrogéngyűjtő baktériumok, amelyek ugyan megkötik a levegőben lévő nitrogént, de az ilyen formán a talajban fixálódó tápanyag csak a következő növénykultúra számára válik igazán hasznosíthatóvá.
Bár valamivel hosszabb a tenyészideje, mint általában a velő és kifejtő típusoknak, de így is korán szedhető, jól beilleszthető a veteményeskert növényforgójába, vetéstől számított 2,5-3 hónap után szedhető. Június elejétől sok más rövid tenyészidejű zöldségféle mellett, még a tárolási káposztafélék is megnevelhetők.
Gyakran javasolják másodnövénynek nyári vetésre is, de hosszúnappalossága miatt a teljes lombkifejlődés előtt virágozni kezd, ebből adódóan gyengén és keveset terem, nem is beszélve a június közepétől károsító bagolylepke hernyókról, amelyek ellen a kései vetéseknek nehéz védelmet biztosítani.
A borsó azok közé a zöldségfélék közé tartozik, amelyet csapadékos tavasz esetén öntözés nélkül is meg lehet termeszteni. Sajnos, a klímaváltozásból adódó csapadékszegény tél és egyre gyakoribb meleg, száraz május van, amikor szükségessé tesz virágzást követően egy-két öntözést.
Tűri a hideget
A ~16 °C-t igénylő, hideget tűrő zöldségfajok közé soroljuk. A csírázásához 5 °C szükséges. A kikelt növény az enyhébb talajmenti fagyokat (-2; -5 °C) károsodás nélkül elviseli. Bár a cukorborsó jobban tűri a meleget, mint a kifejtő és a velő típusok, 24-25 °C feletti hőmérsékleten, erős lombozatot fejleszt, de a termés rossz minőségű lesz, a szemek megszorulnak, hüvelyben a szemek aprók maradnak, kényszerérettek lesznek.
Kora tavasszal, március elején vethető ágyásba, 25-30 cm-es sortávolságra (gépi betakarításnál sűrűbb sorokat alkalmaznak). Nagy lombozata, hosszú szára és folyamatosan képződő termései miatt kisüzemben javasolt a támrendszer melletti nevelése is, ahol nagyobb tőtávolságra 15-20 cm-re vetjük. A vetés mélysége a talaj kötöttségétől függően 5-8 cm.
A koraiság növelhető előcsíráztatással, ilyen esetben 4-5 lombleveles korban ültetik. Támrendszeres termesztésnél – hogy jobban bokrosodjon, és több szárat fejlesszen – kb. 20 cm-es magasságban a szárat visszacsípik.
Az ágyásba vetett borsó a gyomláláson és kapáláson kívül egyéb ápolást nem igényel, a támrendszer mellett neveltet viszont rendszeresen a zsineghez vagy karóhoz kell igazítani.
Fajtától függően a vetést követő 60-80 nap kezd virágozni, az elvirágzás után két hétre már fogyasztható hüvelyesen a cukorborsó, később a szemek kifejlődésével növekszik a termésmennyiség, de a zsengesége romlik.
