A növény egészségi állapotát, a kedvezőtlen környezeti tényezőkkel szembeni viselkedését, az ellenálló képességét jellemző növénykondíció fogalmát a zöldséghajtatásban, de az intenzív szabadföldi zöldségtermesztésben is (támrendszeres uborka és paprika, karós paradicsom stb.) a kertészek közül vannak, akik jól ismerik és használják is. De sajnos még sokan vannak, akik számára nem egészen ismert és tisztázott fogalom.
A túlöntözött és túletetett növény (legyen szerves trágyával vagy műtrágyával), élettani szempontból analóg a túlsúlyos emberrel, illetve az agyonetetett, elhízott háziállatokkal. Nemcsak a sok tápanyag és víz okozhatja a növényi kondíció leromlását, a meleg, a magas pára, vagy éppen a hideg időjárás is előidézheti a kedvezőtlen állapotot, a buja (túltáplált) vagy satnya (alultáplált) növekedést.
Sajnos a mindennapi gyakorlatban a hiányos ismeretek és tapasztalatokból adódóan a jó kondíció fogalma keveredik a túltápláltsággal: vastag növényszár, dús lombozat (1. kép), amit azonosítanak a jó és egészséges növény-állapottal.
Pontos ismeretek vannak arra vonatkozóan, hogy a növények igény szerinti táplálásával, illetve öntözésével, a környezeti tényezők összehangolt irányításával olyan kondíciót lehet kialakítani, amely növeli a kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenállást, ezáltal növeli a termésmennyiséget, javítja a minőséget és a termésbiztonságot, fokozza a növényvédő szerek hatékonyságát, vagy éppen használatukat indokolatlanná teszi.
A növényi stressz tudatos alkalmazása
A növénykondíció szabályozása kapcsán gyakran használt kifejezés a növényi stressz és annak tudatos alkalmazása. Stresszhatások révén – kevésbé szép kifejezéssel a növények stresszezésével (stresszelésével) – lehet a kívánt fejlődési irányba kényszeríteni a növényt.
A stressz jelenségen belül stresszoroknak azokat a növényre ható külső erőket, körülményeket, amelyek kiváltják a növényi ingert, és ezek hozzák létre a növény stresszválaszát.
Beszélünk gyenge, úgynevezett eustresszről, amelyek a növényben kedvező, stimulatív folyamatokat váltanak ki, de léteznek úgynevezett distresszek vagy gátlóhatásúak, amelyek az élettani folyamatokra minden tekintetben kedvezőtlenek.
A stresszorokat (stresszt kiváltó tényezőket) különböző szempontok alapján lehet csoportosítani, általános a kiváltó tényező szerinti megkülönböztetés:
- emberi tevékenységre visszavezethető stresszhatások (pl. légszennyező anyagok feldúsulása, talajszennyezések, légkör CO2 koncentrációjának emelkedése stb.)
- természetes (nem emberi) okokra visszavezethető hatások, amelyeken belül megkülönböztethetők:
- biotikus tényezők okozta hatások (vírusok-, baktériumok-, gombák-, állatok okozta hatások),
- abiotikus tényezők által kiváltott reakciók (fagy, magas hőmérséklet, szárazság stb.)
Meg kell jegyezni, hogy az ilyen és hasonló csoportosítás meglehetősen torz, mechanikus, termesztői szempontból vitatható. Az emberi tényezők okozta hatások legtöbbször valamilyen abiotikus tényező formájában hatnak a növényekre. A csoportok nem választhatók szét mereven, egy-egy stresszor akár több csoportba is sorolható.
Szabályozható környezeti tényezők
Ha a stressz okozta változások és reakciók élettani összefüggéseit jól ismerjük, úgy azokat a növénytermesztésben jól alkalmazhatjuk a növény fejlődésének irányítására. Minél intenzívebb termesztéstechnológiát alkalmazunk (pl. üvegházi vízkultúrás növénytermesztés), annál több környezeti tényezőt tudunk szabályozni, annál több eustressz (stimulatív stressz) alkalmazására nyílik lehetőség.
Mely környezeti tényezők generálják a vegetatív növényfejlődést, és melyek a virágzást, a biológiai értelemben vett termésképzést?
Magának a fajtának is lehet fokozott hajlama a virágképződésre vagy a lombfejlesztésre, ezt általában a fajtaleírásokban, mint fontos tulajdonságot a nemesítők jelzik. A generatív jellegű fajták hamarabb virágoznak, gyorsan kötnek, lombozatukhoz képest sok termést nevelnek.
Ezzel ellentétben a vegetatív növekedésűek, viszonylag későn kötnek, levéltömegükhöz képest kevés bogyót fejlesztenek. A fogalmakat többnyire a paradicsomnál és a paprikánál használjuk, azonban újabban a tojásgyümölcs és a dinnyék esetében is megemlítik.
Előnyök és hátrányok
Előny vagy hátrány egy fajta esetében a vegetatív vagy a generatív jelleg? – fogalmazódik meg a kérdés. Az intenzívebb lombképzési vagy virágképzési hajlam nem mondható előnynek, de hátrányos tulajdonságnak sem tekinthető. Csupán azért jelzik, hogy a környezeti tényezők szabályozásával elkerülhessük a túlterhelést vagy a gyenge (rossz) terméskötést, a túllombosodást.
Az aránytalanul sok levelet fejlesztő növény keveset terem, nehezen köt, és a terméseit lassan tudja beérlelni. A túlzottan generatív jellegű növekedés esetén a növény korán fog teremni, de a termések a lombozat hiányában aprók maradnak, sőt idővel leáll, vagy nagymértékben lecsökken a növekedés üteme, aminek következtében a termésképzés és a termésérés is lelassul.
A fajta tulajdonságainak pontos ismeretében a kertésznek kell a környezeti tényezők szabályozásával, a stressz hatások útján a növény generatív és vegetatív egyensúlyát fenntartani, vagyis azt a lomb és termés arányt kialakítani, amelynél a fajta a teljesítő képességének maximumát adja (1. táblázat).
Generatív jelleget indukáló tényezők | Vegetatív jelleget kiváltó tényezők |
intenzív fény | gyenge fény, árnyék és fényhiány |
infravörös, vörös és sárga fénytartomány | rövid hullámú fény, uv-sugárzás, kék fény |
alacsony léghőmérséklet | magas léghőmérséklet |
kevés víz (átmeneti vízhiány) | sok víz, túlöntözés |
sok nitrogén, nitrogén túlsúly | nitrogén hiánya |
sok foszfor, foszfor túlsúly a talajban | foszforhiány, más elemekhez viszonyítva kevés foszfor |
alacsony levegő-páratartalom, légköri aszály | magas páratartalom |
gyökerek sérülése (pl. átültetés, kapálás) | folyamatos gyökérnövekedés |
nagy tenyészterület | sűrű növényállomány |
magas EC, szikesedés | alacsony EC |
hőmérséklet ingadozás | kiegyenlített hőmérséklet |