Az agrokémiában a tápanyag-utánpótlás kapcsán négy elemet említünk, a növénytáplálás négy alappillérre épül: a tápanyag (trágya) minőségére (összetétel, halmazállapot, oldhatóság, felvehetőség üteme); a trágya mennyiségére (t/ha); a kijuttatás idejére; a trágyázás módjára (kijuttatás, illetve bemunkálás formája).
A termesztés eredményessége szempontjából a négy tényező között fontossági sorrendet nehéz megállapítani, mind a négy jelentős és összefüggenek egymással, ebből adódóan együtt kell őket kezelni.
A szántóföldi növények esetében (pl.: búza, árpa, rozs) az alkalmazott technológiákból, valamint a vetésforgókból adódóan hasonló és viszonylag egyszerű a tápanyagok megosztása, az időzítésük, illetve a kijuttatásuk módja.
A gabonafélék alá az őszi trágyázás (alaptrágyázás) alkalmával a három fő tápanyag közül a foszfort és a káliumot, esetleg a nitrogén egy részét szórják ki, a tavaszi fejtrágyázás során többnyire csak nitrogént adnak. A kapások ettől eltérnek, de csoporton belül sok vonatkozásban hasonlóak.
Ezzel szemben a zöldségtermesztésben a növények tápanyagigényétől, az alkalmazott technológiától, a termesztés intenzitásától (külterjes, intenzív, szuperintenzív technológiák), a talajtól és termesztési céloktól függően a trágyamegosztás és a kijuttatás időzítése, akárcsak a kijuttatás és a bemunkálás módja, nagyon változó.
Tápanyagok megosztása, trágyázás időzítése
A trágyázás időpontjával valamit a kijuttatandó tápanyagok megosztásával viszonylag keveset foglalkozik a szakirodalom, de a kereskedelmi reklámok és termesztési szaktanácsok túlnyomó része is csak a tápanyagok, illetve a műtrágyák minőségének és mennyiségének kérdésére terjed ki. Igaz, költségszempontból ez utóbbiak a súlyponti tényezők, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy tápanyag-megtakarítás jó időzítéssel és ütemezéssel is elérhető.
A trágyázás ideje és a trágyamegosztás szorosan összefüggő két tényező, nehezen választhatók el egymástól, amelyeket számos környezeti tényező és technológiai elem módosíthat.
A trágyázás ideje köthető naptári időpontokhoz (alaptrágyázás – október; indítótrágyázás – május), technológiai folyamatokhoz (ültetés, talajlazítás stb.) és fejlődési, fenológiai fázisokhoz (virágzás, terméskötés stb.), ez utóbbiaknak a fejtrágyázásoknál van kiemelkedő jelentősége.
Gyakori kérdés a megosztás aránya az alap-, indító- és fejtrágyázások között. Pontos választ a talaj és a termesztési technológia ismerete nélkül nehéz adni, ezért általános szabályként – közepes tápanyag-ellátottságú talaj esetében – a 1. táblázatban feltüntetett arányszámokat javasoljuk alapul venni. Ettől jelentősebb eltérés lehet tápoldatos termesztés során, amikor a fejtrágyázások számának növelése mellett a tenyészidőben kijuttatott mennyiségét is növeljük az alap- és az indítótrágyázás rovására.
| Trágyázás időzítése | Nitrogén (N) | Foszfor (P2O5) | Kálium (K2O) |
| Hosszú tenyészidejű fajok | |||
| Alaptrágya | – | 80-90 | 50-60 |
| Indítótrágya | 10-30 | 10-20 | 20-25 |
| Fejtrágya | 70-90 | 0-10 | 20-25 |
| Rövid tenyészidejű fajok | |||
| Alaptrágya | – | 80-90 | 60-70 |
| Indítótrágya | 50-100 | 10-20 | 15-20 |
| Fejtrágya | 0-50 | – | 15-20 |
A tápanyagfelvétel üteme, a felvett tápanyagok egymáshoz viszonyított aránya a tenyészidő folyamán változik. Optimális időzítésről és megosztásról akkor beszélhetünk, ha a talajban mindig olyan arányban és mennyiségben állnak rendelkezésére a tápelemek, mint ahogy azt a növény az adott időszakban igényli.
Dr. Terbe István
MATE, Kertészettudományi Intézet, Budai Campus
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum újság 2023. októberi számában olvasható.
