A közönséges spenótot, vagy még ahogy sokan ismeri a parajt kora tavasszal, amint a talajra lehet menni, április közepéig lehetséges vetni.
Későbbi szaporítás esetén, elsősorban a hosszú (15-16 órás) nappalok és a nagy meleg miatt, termésképzés nélkül gyorsan magszárba megy, rostossá és ehetetlenné válik. Ezzel szemben az új-zélandi-spenót – ami semmi rokonságban nem áll a közönséges spenóttal (parajjal) – egész nyáron termeszthető és fogyasztható.
A fehérjékben és vitaminokban közepesen gazdag, de ásványi anyagokból, mindenekelőtt vasból sokat tartalmazó levélzöldség a kristályvirágfélékhez (Aizoaceae családja) tartozik, és mint a nevéből is kiderül, távol keleten Japánban, Ausztráliában és Új-Zélandon őshonos évelő, ahol termesztése évszázadokra nyúlik vissza.
Európába a XVIII. század végén került, viszonylag gyorsan elterjedt, de széles körben termesztett növénnyé nem vált. Szemben őshazájával, nálunk egyévesként termesztett növény.
Gyökérzete fejletlen, sekélyen, csak a talaj legfelső 15-20 cm-es rétegében helyezkedik el. Hajtásrendszere bogas elágazású, az oldalhajtások a főszáron képződő leveleket gyorsan túlnövik. Húsos levelei háromszög alakúak, a levélnyél viszonylag rövid, és a levéllemezhez hasonlóan hólyagszőrökkel borított.
Hosszú, kúszó szára néha még az 1 métert is meghaladja, apró virágai a levelek hónaljából fejlődnek ki, és toktermést fejlesztenek. Különös alakú magja négyszögletes, keresztmetszete rombuszra emlékeztető, ezermagtömege 60-80 gramm, csírázóképességét 4-5 évig képes megtartani.
(Termesztése során a képződő magvak a talajba kerülve a következő évben kicsíráznak, ebből adódóan sokan nálunk is évelő növénynek gondolják, egyik elnevezését is innen kapta: „örökös spenót”.)
Új zélandi spenót környezeti igénye
Az új zélandi spenót Igénytelennek mondható növény, nálunk mindenütt, a szikeseket kivéve, valamennyi talajon megtermeszthető.
Kifejezetten melegigényes növény, csak 12-14°C-on indul meg a csírázása. Kedveli a forró nyári, 30 °C körüli hőmérsékletet. Hűvös időjárásban a növekedése leáll, szemben a közönséges spenóttal, amelynek vannak áttelelő változatai is, 0 °C-on elfagy.
Fényigényes, hosszúnappalos növény, árnyékban és félárnyékban nem terem. Hajtatásával, rövidebb nappalokat jobban tűrő fajták nemesítésével Észak-Európában több-kevesebb sikerrel próbálkoznak.
Nagyon vízigényes növény! Csak öntözhető kertben érdemes termesztésével próbálkozni, a paprikához hasonló mértékben kell vízzel ellátni.
Fő tápanyagok közül sokat igényel nitrogénből és magnéziumból, káliumból és foszforból lényegesen kevesebbet hasznosít. Azok közé a ritka levélzöldségfélékhez soroljuk, amelyek számára előnyös az őszi szervestrágyázás.
Szaporítása
Főnövényként április végétől vethető, de rövid tenyészideje lehetővé teszi másodnövényként történő hasznosítást a korán lekerülő káposztafélék, borsó, hónapos retek vagy fejes saláta után.
Kizárólag helyrevetéssel szaporítjuk. Tenyészterület igénye nagyobb, mint a közönséges spenóté. Hosszú hajtásai miatt legalább 70-80 cm-es utat hagyjunk, soron belül pedig 40-50 cm-es tőtávolságra helyezzük a magokat.
Lehet fészekbe is vetni, ilyen esetben 3 szem magot szokás egy helyre vetni, a vetés-fészkek egymástól 70-80 cm távolságra legyenek. Sűrű vetése egy idő után rontja a termőképességét, nem tudja hajtásait kifejleszteni.
Vetőmagszükséglete 100 m2-re számítva 50-60 gramm, de tíz tő is bőségesen ellát folyamatosan egy családot terméssel. Legkésőbb augusztus végén vethető, későbbi szaporítása számottevő termést nem hoz.
Ápolása
Ellentétben sok zöldségfélével, új zélandi spenót csak minimális ápolást igényel. Vetést követően a terület gyommentesen tartása fontos, később erős lombozata és hosszú hajtásai a kelő gyomnövényeket elnyomják.
Sekély gyökérzetéből adódóan folyamatos öntözést igényel, kisebb adagokat, de gyakrabban adjunk. Tenyészidőben egy-két alkalommal a nitrogén pótlása (1,5-2 dkg/m2) is szükséges.
Új zélandi spenót Szedése
Szedés akkor kezdhető, ha a növény hosszúsága a 40-50 cm-t eléri, ez május elejei vetés esetén június második felére, a vetést követő 50-70. napra esik.
A levelek levágásával, a hajtásvégek visszacsípésével dúsabbá tesszük azáltal a növényt, hogy a visszavágás helyén újabb elágazások és hajtások képződnek. Egy-két hetente lehet a szedését tervezni, de hűvösebb időben, így szeptembertől csak két-háromhetente vágható.
A zsenge fiatal leveleket, illetve a lecsípett 4-6 leveles, 8-10 cm hosszú hajtásokat a szedést követően rögtön hűvös helyre kell vinni.
Ha rendszeresen öntözik és egy-két alkalommal fejtrágyát is kap, lényegesen többet terem, mint a közönséges spenót, négyzetméterenként minimálisan 0,5-1 kg mennyiséggel lehet számolni.
