A szélsőséges időjárás, az egyre több kórokozó (peronoszpóra, lisztharmat, kladospórium) és kártevő (tripsz, atka stb.), valamint a bizonytalan piaci árak miatt a paprikához hasonlóan a sárgadinnye termesztése is gyakorlatilag átkerült a szabadföldről a hajtató sátrakba, üvegházakba.
Fóliák alatt, még fűtetlen körülmények között is jobban lehet a dinnye számára a termesztési feltételeket biztosítani – beleértve a növényvédelmet is –, mint szabadban. Hajtatásból adódóan a kedvezőbb termesztési feltételek hatására nemcsak az átlagtermések ugrottak meg, de lényegesen javult a minőség és a termésbiztonság is, ez utóbbi korábban a termesztést, de a kereskedelmet is időnként igen súlyos gondok elé állította.
A hajtatással járó nagyobb anyag és egyéb termelési költségek jobban megtérülnek, mint a külterjesnek is nevezhető szabadföldi termesztésben. A jobb minőséget a vásárlók is egyre inkább megfizetik.
Környezeti igénye
A dinnye közeli rokona az uborkának, ezért környezeti igénye, de a termesztése is sok vonatkozásban hasonló, vagy teljesen megegyezik.
A legtöbb meleget igénylők csoportjába szokás sorolni, azaz borús időben ~25 °C a számára optimális hőmérséklet, ami kismértékben a fajtatípustól függően változik. Csírázási optimuma 30-32 °C, a virágok 16 °C felett termékenyülnek.
A 14-16 °C alatti és 30-34 °C feletti hőmérsékleten már romlik a kötődés, gyakori a virágelrúgás, sok esetben torz termések fejlődnek. (Egyes meleget jobban tűrő fajtáknál a 36-38 °C -on is lehetséges a megtermékenyítés és kötődés.)
Tartósan 10 °C alatt a növény megfázik, növekedése leáll, visszafordíthatatlan káros élettani folyamatok indulnak el, 0-0,5 °C-on elfagy.
A sárgadinnye fényigénye, hasonlóan a görögdinnyéhez nagy, különösen a termésképzés idején igényel sok napot. A kései hajtatású, áprilisi ültetésű sárgadinnye esetében – ellentétben a nagyon korán ültetettel – a fényhiányból adódó termesztési gondokkal általában nem kell számolni, sokkal inkább a júniusi, júliusi nagy meleg okozta rossz virágtermékenyüléssel, terméselrúgással és a napégésből származó terméskieséssel.
Talaj- és tápanyagigénye az uborkáéval gyakorlatilag megegyezik, illetve hasonló. Laza, jó szerkezetű, humuszban gazdag, érett istállótrágyával feltöltött, gyorsan melegedő közeg esetén számíthatunk csak sikeres hajtatásra. Rossz minőségű, szikesítő hatású öntözővízre (2 EC felett), mint a műtrágyák túladagolására érzékeny.
Tápelemek közül a káliumból és magnéziumból valamivel többet, nitrogénből és foszforból megközelítően azonos mennyiséget hasznosít: Fajlagos tápanyagigénye, azaz 1 tonna termés előállításához szükséges tápelemmennyiség:
- nitrogén (N): 3,3 kg,
- foszfor (P2O5): 1,2 kg és
- kálium (K2O): 6,0 kg.
Mikroelem-ellátásra (pl. bór, mangán, cink) érzékenyebben reagál, mint az uborka.
A vízigénye nagy, de ellentétben az uborkával a fejlett gyökérzete jobban hasznosítja a talaj vízkészletét. Vízfelvétele a terméskötődést követő 7-10. naptól lendületesen növekszik, meleg időben, júniusi fényviszonyok mellett egy tő akár két liter vizet is elpárologtat.
Páraigénye valamivel kisebb, mint az uborkáé, ~70-75%.
Fajtamegválasztás szempontjai
Hajtatásra a rövid tenyészidejű, betegségeknek ellenálló fajták jöhetnek számításba, amelyek a hazai piac igényeit is figyelembe véve alapvetően két fajtakörbe sorolhatók: a Kantalup dinnyék és a Galia típusok.
A Kantalup fajtakörre jellemző a gerezdesség, aminek mértéke fajtánként változó, továbbá a sárga-narancssárga hússzín, paralécezett felület, gömbölyded vagy tojás alakzat. Intenzív lombképzés és termésképzés mellett jól szállíthatók és pulton tarthatók, betegségekre kevésbé érzékenyek, mint a más fajtakörökhöz tartozó sárgadinnyék. A magyar piacon, a hazai fogyasztók körében legkeresettebb fajták ehhez a csoporthoz tartoznak.
A Galia típus gömbölyű alakú, felülete háló mintázatú, legtöbb esetben világos vagy sötétzöld hússzínű, igen korai fajták. Noha a betegségek iránt érzékenyebbek, mint a Kantalup fajták, azonban rövidebb tenyészidejük miatt szívesebben hajtatják őket. Magas cukortartalmuk, kellemes illatuk miatt nagyon keresettek.
Szaporítása
Az uborkához hasonlóan tápkockába vagy cserépbe vetett magról fejlődött palántáról szaporítjuk. Palántaigény számításakor a termesztési módból kell kiindulni. Támrendszer nélküli, síkműveléses termesztés esetén – ami inkább szabadföldön javasolt – négyzetméterenként 1,5-2 növénnyel kell számolni, míg ha futtatott, azaz zsinegre felvezetett formában tervezzük hajtatni, úgy 3-5 db-ot lehet kiültetni.
Ez utóbbi módszer gazdaságosabb, azaz kisebb felületről több terméssel számolhatunk, de nagyobb szakértelmet, gondosabb ápolási munkát igényel.
A dinnye, mint a többi kabakos növény, a tűzdelést nem bírja, így pikírozás nélkül neveljük. Magját egy-két napos langyos vizes áztatás után közvetlenül a tápkockába (10×10 cm-es) vagy cserépbe (min. 12 cm-es) vetjük.A vetés időpontjától, illetve a fényviszonyoktól függően 5-6 hét alatt a palánták elérik az ültetési fejlettséget.
Érzékeny növény a dinnye, termesztésével kapcsolatos gyakori kudarc oka, hogy fejletlen (gyökérszegény) növény kerül kiültetésre, ami a hideg talajon nem képes fejlődésnek indulni, sokszor gombás betegségek (szártő betegségek) lepik el. Palántázáskor legalább 10-12 °C-os legyen a talaj!
Fűtés nélküli fóliák alá legkorábban április közepén ültethető, enyhén fűtött termesztő-berendezésbe kb. két héttel előbb. Korábbi kiültetéssel a termesztés biztonsága nagymértékben romlik (megfázás, megfagyás, terméselrúgás).
Ápolás és betakarítás
A növényelrendezés (sor- és tőtávolság) a termesztő-létesítmény méreteitől függően különböző lehet:
- síkművelés esetén (1. kép): ~1,5-2 növény/m2 (100×50 cm; 100×60 cm; 125×50 cm),
- támrendszerre futtatva: 3-5 db/m2 (100×30 cm; 100×25 vagy 100×20 cm).
Támrendszeres termesztéshez nagyobb légtér, legalább 1,8-2 m-es támrendszer magasság, és minimálisan 100 cm széles kezelőút kialakítása fontos az ápolási munkák és a szedés miatt.
A terméskötődés alapfeltétele a méhek jelenléte, mivel magát a megporzást méhek végzik, ebből adódóan szellőzők és ajtók segítségével lehetőséget kell biztosítani a méhek be- és kijárásának. Nagyobb felületen történő hajtatás esetén poszméheket telepítenek a hajtatóházba, egy méhcsalád 1000 m2 hajtatófelületen képes a beporzást elvégezni.
A koraiság, ebből adódóan a termesztés sikere alapvetően azon múlik, hogy sikerül-e az első virágokat a méhekkel beköttetni. Sajnos kedvezőtlen fény- és hőviszonyok mellet ez gyakran kétséges, hideg, szeles idő esetén (14-15 °C alatt) nincs méhmozgás.
Fűtés nélküli fóliák alatt a klímaszabályozásra korlátozottak a lehetőségek, csupán a szellőzők és ajtók nyitásával és zárásával áll módunkban a hőmérsékletet módosítani. Később a nagy melegtől (május végétől) árnyékolással, azaz a fóliák festésével vagy raschel hálók kihúzásával védekezhetünk.
Éjjel 16-20 °C körüli hőmérsékletet tartsunk, napközben a fényviszonyok függvényében szabályozzuk a hőmérsékletet, borult időben 20-22°C elegendő a dinnyének, de napos időben ennél magasabbat, 28-30 °C-ot tartsunk (1. táblázat).
| Növény fejlettsége | Nappal | Éjjel | ||
| Napos időben | Borús időben | Napos időt követően | Borús időt követően | |
| Ültetéskor és az ültetést követő napokon | 25 | 20 | 18-20 | 16-18 |
| Termésérés idején | 28-30 | 20-22 | 20-23 | 18-20 |
A termések kötődéséig kevesebbet öntözzünk, elegendő heti 20-30 mm vízadag, ami nem feltétlenül egyszeri adagot jelent, adható 2-3 részletben. Később a termések megjelenésével és a hőmérséklet és fényviszonyok javulásával a vízadag és az öntözések száma kétszeresére-háromszorosára növelhető.
Fontos eleme az ápolásnak a fejtrágyázás, amit az első terméskötések megjelenése után – a talaj tápanyagtartalmától függően – 7-10 naponként 2-3 dkg/m2 mennyiségű komplex (N:2/P:1/K:3) összetételű műtrágya használatával javaslunk megtenni. A szilárd formában történő kijuttatással szemben hatékonyabb a tápoldatozás, amit az említett műtrágya 0,2-0,3%-os oldatával tehetünk meg.
Gyomok ellen jól bevált a feketefóliás talajtakarás, amit közvetlen a kiültetés után a sorokba húzhatunk. A fóliát lazára hagyjuk, a vízelvezetés érdekében több helyen átszúrjuk.
A támrendszeres termesztés alapfeltétele a növény szakszerű felfüggesztése és metszése. Ültetés után a dinnye szárát zsinegre vezetjük, nem a zsineget a szárhoz, hanem a szárat a zsineghez igazítjuk, azaz tekerjük. Kb. 50-60 cm-ig, 4-7 nóduszig az oldalhajtásokat eltávolítjuk, ezt követően fejlődőket meghagyjuk.
A főhajtást a támrendszer tetején (zsineg végén) a növény kondíciójától és egészségi állapotától függően nem kell visszavágni, hanem függőlegesen visszaengedjük. Az oldalhajtásokon egy-egy termést hagyunk meg, majd a termést követő levél után visszacsípjük. Rossz kötödés esetén az oldalhajtás második virágát hagyjuk bekötni.
A dinnye nem tartozik az utóérő termések közé, betakarítása csak teljesen érett állapotban lehetséges. Ennek pontos jelei (pl. szín, illat) fajtánként változik, általánosságban nehéz megmondani.
Általában, ha a kocsányról könnyen eltávolítható a termés, úgy a dinnye szedésre alkalmas.
A várható termés mennyisége a sátor légterétől (zsineg hosszától), a kiültetés idejétől, fajtától és a metszés és ápolás színvonalától függően változik. Tövenként 3-5 db terméssel, tömegre 5-8 kg/m2 termésmennyiséggel még fűtetlen fólia alatt is számolhatunk.
