Az uborkahajtatásnak az ország délkeleti részén komoly hagyománya volt, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy Békés, Csongrád és Bács-Kiskun vármegyék látták el az országot primőr uborkával.
Újabban a magas energiaköltségek miatt a termesztése jelentősen visszaesett, a lakosság téli és kora tavaszi igényének nagyobb részét exportból fedezzük. Ugyanakkor jó lehetőség kínálkozik a piacon a későbbi megjelenésre – akárcsak a saját célú hajtatásra is – az áprilisi kiültetésű, fűtés nélküli fólia alatti termesztéssel.
Kisebb gazdaságokban hónapos retek, karalábé, illetve fejes saláta után javasolható az ültetése másodhasznosításként nyár közepéig.
Környezeti igénye
Az uborka a legtöbb meleget igénylők csoportjába tartozik, termő korban, borús időben 25 °C körüli érték mondható számára ideálisnak. Néhány napig tartó hűvösebb idő (10-12 °C) a hajtásrendszer növekedésének a leállását eredményezi, stressz hatást vált ki, aminek jellegzetes tünete a nóduszokon csoportosan fejlődő deformált termések megjelenése (1. kép).
Bár sokan úgy vélik, hogy az uborka számára nem lehet elég meleget tartani, pedig a 35-40 °C körüli hőmérséklet – mint a legtöbb zöldségféle esetében is – az asszimilációs folyamatok leállását okozza.
Az uborka hőmérsékleti optimuma is a fényviszonyok függvényében változik. Az 1-es táblázatban megadott értékek tartása törekedjünk, ami a fűtés nélküli hajtatóházakban nehezen és nem mindig tartható! Hőmérséklet tekintetében lényeges különbség van a fajtacsoportok, de a fajták között is.
| Növekedési fázis | Nappal | Éjjel | Közeg-, illetve talajhőmérséklet | ||
| Napos időben | Borús időben | Napos időt követően | Borús időt követően | ||
| Magvetéskor | 25 | 25 | 25 | 25 | 25 |
| Palántanevelés első 2 hét | 22-24 | 20-23 | 20-23 | 18-20 | 23 |
| Palántanevelés második 2 hét | 20-22 | 19-21 | 20-21 | 18-20 | 21 |
| Ültetés idején | 20-22 | 18-20 | 20-22 | 20-21 | 21 |
| Termő korban | 25-28 | 20-25 | 20-25 | 16-18 | 21 |
Érzékeny a gyökérközeg hőmérsékletére! Hideg talajon, ideális léghőmérséklet esetén is, a növekedés stagnál, 21°C alatt a gyökértevékenység (növekedés, víz– és tápanyagfelvétel) csökken, 16-18 °C-on minimális. A gyökér- és szártőbetegségek a hideg talajon fokozott mértékben jelentkeznek.
Kevésbé fényigényes, mint a paprika és a paradicsom, ebből adódóan tavaszi hajtatása során fényhiányból adódó fejlődési rendellenességekkel ritkán lehet találkozni, többnyire csak használt, piszkos fóliaborítás esetén fordulnak elő.
A nappalok hosszúsága a hím- és a nővirágok arányának alakulására van hatással, az ún. rövidnappalos fajták (a hajtató fajták jelentősebb része ehhez a csoporthoz tartozik) rövid megvilágítás hatására több nővirágot fejlesztenek.
Gondos öntözés
Vízigényes növény, júniusban, júliusban naponta 4-5 litert is képes elpárologtatni. Gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ebből adódóan gyakrabban, de kisebb adagokkal célszerű öntözni, talaj minőségtől függően alkalmanként 15-20 mm-t kijuttatva.
Kifejezetten páraigényes, ebből adódóan a vízpótló öntözés mellett, napsütéses időben szükséges a párásítása. Napjában többször is nedvesítsük a talajt 1-2 mm-es vízadag (ne a növényre permetezzük a vizet!), hogy a számára optimális 75-80%-os légnedvesség meglegyen.
A talaj szerkezetére, még a talajigényéről ismert paprikánál is érzékenyebb. Cserepedésre hajlamos, tömött, levegőtlen, szikesedésre hajlamos talajon gyenge, vékony szárat, apró, kékeszöld leveleket, torz terméseket fejleszt. A pangó talajvízre, mint a levegőtlen talajra nagyon érzékeny.
Nagy tápanyag igényű növény, főleg nitrogénből hasznosít sokat. Hosszú szárán egymást követően fejleszti a terméseket, ennek megfelelően az első uborkák megjelenése után kiegyenlített, folyamatos tápanyagellátást igényel. Az alsó, idősebb levelek sárgulásával gyorsan jelzi a tápanyaghiányt, mindenekelőtt a nitrogénét.
Talajelőkészítés
Talajaink természetes állapotban alkalmatlanok az uborka hajtatására. Homoktalajokon a víz- és tápanyagmegkötő-képesség javítása miatt, kötöttebb talajon a levegőzöttség fokozása céljából, nagyarányú (20-30 kg/m2) szerves trágyával lehet a kívánt szerkezetet számára biztosítani.
Gyakran elkövetett hiba, hogy ilyen célból még éretlen(!), magas ammónia tartalmú, istálló vagy baromfi trágyát használnak, amelyek esetében a kipárolgó ammónia a hajszálgyökereken kívül a leveleket is leperzseli (2. kép).
A műtrágyák megválasztására, mennyiségük meghatározására a talaj pontos ismerete nélkül nehéz tanácsot adni. A foszfort 80-100%-ban az ültetés előtt, a szerves trágyával együtt kell a talajba munkálni.
A káliumot célszerű megosztani, 50%-ot az ültetés előtt alaptrágyának adni, a másik felét, kis adagokban a nitrogénnel együtt fejtrágyaként kijuttatni. A hajtatott uborka fejlett kacsok képzésével jelzi a jó víz- és tápanyagellátást, a számára kedvező klímát(3. kép).
Áprilisi ültetésű uborka esetében, enyhén fűtött vagy fűtés nélküli fólia alatt, közepes tápanyag-ellátottságú talajon megközelítőleg:
- 25-30 g/m2 nitrogén (N),
- 10-15 g/m2 foszfor (P205), és
- 30-40 g/m2 kálium (K20)
igénnyel lehet számolni átlagos termés mellett. Magnézium felvétele is számottevő, a tenyészidő hosszától, a termésmennyiségtől függően 4-5 g/m2 MgO.
Fajtamegválasztás szempontjai
Az uborkának két típusát hajtatják:
- az úgynevezett partenokarp, vagy öntermékenyülő (magnélküli), rövidebb és hosszabb termésű kígyóuborka fajtákat és
- a félhosszú vagy saláta fajtákat, amelyek megtermékenyítéséhez méhek szükségesek.
A partenokarp, vagy ismertebb néven kígyó uborkák csak fűtött körülmények között adnak elfogadható termést, fűtés nélküli fólia alá nem javasolt az ültetésük, gazdaságosabbak a félhosszú, salátatípusok.
Szaporítás, palántanevelés
Az uborkát hajtatáshoz palántáról szaporítják. Magját néhány órás langyos vizes előáztatás után tápkockába vagy cserépbe, kiváló szerkezetű közegbe, többnyire rostos tőzegbe vetik. Nagyobb méretű tápkocka (10×10 cm-es), illetve tőzeggel töltött cserép (12-14 mm-es) használata célszerű.
Palántanevelési ideje rövid: a vetéstől számítva 4-6 hét alatt ültetésre alkalmas növény nevelhető. A kiültetés előtti hetekben, a megnyúlás elkerülése érdekében, tanácsos szétrakni a palántákat annyira, hogy négyzetméterenként 15-20 növénynél több ne legyen. A jó uborkapalánta nem a hosszú száráról, és sok leveléről ismerhető fel, hanem a tápkockát (cserépföldet) sűrűn átszőtt, hófehér gyökeréről!
Az uborka „halála”, ha hideg talajba ültetjük! A megnyúlt, palánták nehezen erednek, gyakran esnek a különböző gombásbetegségek áldozatául (4. kép).
Régi termesztői hiba a sűrű ültetés, a termesztők gyakran gondolják, hogy a sűrűbben ültetett növényről több termést lehet szedni! Valóban a fűtés nélküli termesztésnél javasolt ~2-2,5 db/m2 növény kirakáskor még nagyon kevésnek tűnik, de a gyorsan növő uborka hamar megtölti a fólia légterét (5. kép).
A szedési és ápolási munkák miatt a sortávolság 100-120 cm-nél nem lehet keskenyebb. A termesztési gyakorlatban – tavaszi ültetés esetén, vagyis fűtetlen fólia alatti hajtatáshoz – a következő sor- és tőtávolságot használják általában: 100×50 cm-es, 120×35-40 cm-es normálsoros elrendezést, illetve ikersoros megoldásnál 120+80×40 cm-es variációt.
Ápolás és betakarítás
A kiültetett növényeket azonnal fel kell kötözni! Szemben a paradicsommal, nem a zsineget kötjük a növény szárához, hanem a növényt vezetjük a földbe szúrt dróthoz rögzített zsinegre, tekintettel az uborka sekély és gyenge gyökérzetére.
Mint már a vízigény kapcsán említésre került, nem célszerű nagy víz-adagokkal öntözni az uborkát, a gyakoribb, de kevesebb, legfeljebb 15-20 mm-es mennyiség előnyösebb.
Nagy, egészséges leveleket – amelyek feltétele a folyamatos termésképzésnek – csak 75-80% páratartalmú légtérben képes fejleszteni. Ennél szárazabb környezetben apróbb és sötétebb leveleket növeszt az uborka, a levélen a száraz levegőre utaló nekrotikus foltok jelentkeznek (6. kép). Ugyanakkor a nagyobb páratartalom (85-90%) már lassítja a transzspirációt, elősegíti a gombabetegségek (a peronoszpóra és a botrítisz) fertőzését.
Az uborka hajlamos magát „túlteremni”, több termést kötni, mint amennyit kifejleszteni képes, ebből adódóan egy idő után leáll, lelassul a lombnövekedése. A főszáron, fűtés nélküli hajtatás során, 50-70 cm-ig távolítsuk el a terméskezdeményeket, ezt követően – az időjárástól, fényviszonyoktól függően is – fokozatosan terheljük.
Az ápolási munkához tartozik az oldalhajtások eltávolítása, és azok rendszeres, 2-3 naponkénti tekergetése a zsineg körül, valamit idővel az alsó elöregedett levelek eltávolítása. Miután a növény a zsineg tetejét elérte (kb. 2-2,5 méter), a főszárat visszavágjuk és a legfelső 2-3 oldalhajtást terméskezdeményeivel meghagyjuk, visszaengedjük a talaj irányába.
