A magas termelési és műtrágyaköltségek nem engedik meg a szakmai megalapozottságot nélkülöző tápanyag-gazdálkodást. Kulcskérdéssé vált a talajvizsgálatra alapozott, és a várható terméshozam alapján számított, mérleg szemléletű műtrágyamennyiség, a technológiai színvonalhoz igazított trágyaválasztás, és a tápanyag-kijuttatás helyes megosztása.
Tápanyagigény
Noha a gyökérzöldségféléket botanikai és termesztéstechnológiai alapon egy csoportba soroljuk, tápanyagigényük különbözik. Ez kevésbé a fajlagos tápanyagigényben, azaz egy tonna termés előállításához szükséges NPK hatóanyag mennyiségében mutatkozik meg, sokkal inkább a tenyészidőből adódóan nagy a szórás (1. táblázat). A tenyészidő eltérő hosszával összefüggő, termésmennyiség-különbségből adódó tápanyagigény egy-egy fajon belül sokkal nagyobb, mint az egyes gyökérzöldségfélék (fajok) közötti eltérés.
1. táblázat: Sárgarépa és gyökérpetrezselyem fajlagos tápanyagigénye (kg/t)
A sárgarépa és a petrezselyem a termésmennyiségtől függően ~100-300 kg/ha nitrogént (N) igényel. Hiánya jelentős terméscsökkenést, továbbá feltűnően világos, idősebb leveleken klorotikus tünettel járó színelváltozást is okozhat. Egyoldalú nitrogéntrágyázás, illetve túladagolása – ha bőséges csapadékkal párosul – lomb-termés viszonylatában aránytalanságot idézhet elő, illetve fellazítja a szöveteket, aminek következtében romlik a tárolhatóság, súlyos esetben a termés felreped. A nitrogénigény a tenyészidő elején alacsony, a lombozat kifejődésével fokozatosan növekszik, jelentős mértékben akkor ugrik meg, amikor a répatestek fejlődése megindul.
A gyökérzöldségek foszforigénye, más zöldségfélékhez képest alacsonynak mondható. A felvétel dinamikája a tenyészidő elején – a zöld tömeghez képest – nagyobb, később fokozatosan csökken. A termesztési gyakorlatban sárgarépán vagy petrezselymen akut foszforhiánnyal ritkán lehet találkozni.
Zöldségfélék között a káposztafélék mellet, a gyökérzöldségfélék igénylik a legtöbb káliumot. Rövid tenyészidejű, hajtatott és szabadföldi csomós répák esetében kevésbé, de az ipari és tárolási célból termesztetteknél alapvető feltétele a minőségnek a megfelelő káliumellátottság, ami kihatással van a termésmennyiségre, a szárazanyag-tartalmon keresztül a szállíthatóságra és a tárolhatóságra, de kedvezően befolyásolja a betegség-ellenálló képességet, valamint a szárazság- és fagytűrő képességet is. Hiánya később mutatkozik a leveleken, mint a nitrogéné, de jellegzetes tünete alapján (erek közötti klorózis, illetve nekrózis, miközben a főerek zöldek maradnak) jól megkülönböztethető a többi tápelem hiánytünetétől. Káliummal jól ellátott répa színe élénkebb, íze kellemesebb. Egy-egy nagyobb termés esetén a káliumigény 400 kg/ha K2O-t is megközelíti.
A káliumhoz viszonyítva, majdnem nagyságrenddel kisebb a magnéziumigény, de így is számottevő, nem „mikroelemnyi mennyiség”(!). Levélen a magnéziumhiány tünete hasonlít a káliuméhoz, élénkzöld levélerek között narancssárga foltok. Sokszor a hiány nem a talaj alacsony magnéziumtartalmára vezethető vissza, adódhat a magas mésztartalomból, vagy a kálium túltrágyázásból is.
Mikroelemek közül ki kell emelni a bórt, mivel hiánya igen súlyos, és viszonylag gyakori betegséget, a gyökérfélék szívrothadását okozza. Főleg meszes, lúgos talajon, öntözetlen körülmények között alakul ki, a termés közepe megbarnul, elszivacsosodik, majd üregessé válik, súlyos esetben barnás színű váladék folyik a termésből.
Trágyázás
A korszerű tápanyagellátás alapja a mérlegelvű tápanyagszámítás, amelynek lényege, hogy a növény igénye pontosan megegyezik a rendelkezésére álló tápanyagmennyiséggel, azaz a talaj természetes tápanyagkészletével, plusz a kijuttatott műtrágyamennyiséggel. A számítás a már említett fajlagos tápanyagigényből indul ki (egy tonnányi termés előállításához szükséges tápanyagmennyiség), azaz hány kiló nitrogén, foszfor és kálium szükséges 1 tonna termés megneveléséhez (1. táblázat). Hajtatott és korai répák esetében – ahol alacsonyabb a termések szárazanyagtartalma – az alsó értékeket, tárolási és ipari répáknál – ahol magasabb a szárazanyag tartalom – a magasabb értékeket célszerű a tápanyagadagok kiszámításánál alapul venni.
A szükséges trágyamennyiség számításakor a fajlagos igényt fel kell szorozni a várható termésátlaggal (hány tonna termést tervezünk), így megkapjuk közepes tápanyag-ellátottságú, középkötött talaj esetén az 1 hektárra kijuttatandó tápanyagmennyiséget kg-ban és hatóanyagban. Az így kapott értéket az úgynevezett korrekciós tényezőkkel kell módosítani. Ilyen korrekciós tényező a talaj tápanyagtartalma. Ha alacsony a talaj tápanyag-ellátottsága ~50%-kal, ha közepesen alacsony ~25-30%-kal növeljük a kapott értéket, ha magas vagy nagyon magas, úgy ~25-30, illetve ~50%-kal csökkentjük. A korrekciót követően megkapjuk a kiszórandó műtrágyamennyiséget hatóanyagban.
A műtrágyák megválasztása során a költségek mellett figyelembe vesszük a talajkémhatást módosító tulajdonságaikat, összetételüket (pl. milyen egyéb kísérő elemeket tartalmaznak: kén, magnézium, mész stb.). A gyökérzöldségek nem érzékenyek a klórra, így a káliumtrágyák közül nem szükséges a klórmenetes drágább formát választani, a kálisó, azaz a kloridot tartalmazók is alkalmasak.
Az összetett vagy komplex készítmények esetében az egyes tápelemek egymáshoz viszonyított arányának van jelentősége. A káliumhoz képest magas nitrogéntartalom a tárolhatóságot rontja. A bórtartalmú kombinációkat a bórhiánybetegség elkerülése érdekében célszerű előnyben részesíteni (pl. bóros szuperfoszfát).
Minél nagyobb a várható termésből adódó trágyaszükséglet, minél hosszabb a tenyészidő, annál fontosabb a kijuttatandó műtrágya megosztása, amit többek között módosíthat a termesztési technológia és a talaj kötöttsége is.
A gyökérzöldségfélék sóérzékenysége a csírázás idején a legnagyobb, későbbi fejlettségi stádiumban ritkán figyelhető meg a túltrágyázásból, talajszikesedésből adódó sókár. Ennek ellenére nem érdemes egyszerre nagyobb műtrágyaadagot fejtrágyaként kijuttatni, mint amit a 2. táblázat javasol.
2. táblázat. Gyökérzöldségek esetében egyszerre kiadható legnagyobb műtrágyaadag (kg/ha, illetve gramm/10 m2)
Az őszi gabonáknál indokolt, de a zöldségfélék esetében helytelen gyakorlat az őszi alaptrágyázáskor nitrogént használni, mint ahogy nem szerencsés a hosszabb tenyészidejű gyökérzöldségfélék esetében az összes káliumot megosztás helyett csak alaptrágya formájában adni. Tápanyagmegosztás tekintetében a 3. táblázatban foglaltakat javasoljuk.
3. táblázat. Trágyamegosztás sárgarépa és gyökérpetrezselyem esetében (%)
A jól tervezett, a talaj tápanyag-ellátottságát és a növény tápanyagigényét messzemenően figyelembe vevő trágyázással nemcsak a termésmennyiséget és a minőséget garantáljuk, de a termesztés biztonságáért is sokat tehetünk.
