A termesztésben beszélünk abszolút és relatív tápanyaghiányról, az egyik esetben ténylegesen hiányzik az illető tápelem a talajból, míg az úgynevezett relatív hiány esetében, ami gyakori a mikroelemeknél, a talajban ott van a tápelem, csak a felvétele, a növénybe jutása akadályozott. Míg az úgynevezett mezo- vagy félmikroelemek esetében (pl. magnézium, kén) gyakoribb az abszolút hiány, addig a vasra és a mikroelemekre a relatív hiány a jellemző.
Magnéziumhiány és megszüntetése
Bár a felvett mennyiség alapján a káposztafélék esetében majdnem nagyságrenddel kisebb a káliumnál (~100-400 kg/ha K2O) a magnéziumigényük (~10-50 kg/ha, kései káposzták kiugró termése esetén 80-100 kg/ha MgO), mégis, mint mezoelem meghatározó szerepet játszik a fejlődésben, a termésképzésben (1. táblázat). Kisebb termésmennyiség esetén csak ritkán, de intenzív termesztési körülmények között, magasabb termésátlagok mellett karfiolnál, brokkolinál és a kelbimbónál a hiánytünetek gyakrabban megfigyelhetők. A hiány oka nem mindig a talaj alacsony magnéziumtartalmára vezethető vissza, a tápelemek, illetve a trágyázás aránytalan tápelem-összetételéből is adódik (magas kálium szint, túlzott káliumtrágyázás, erősen meszes talajok).
1. táblázat: A káposztafélék fajlagos magnéziumigénye (MgO kg/t termés)
| Zöldségfaj neve | Magnézium (MgO) |
| Korai fejes káposzta | 0,4 |
| Nyári fejes káposzta | 0,45 |
| Tárolási fejes káposzta | 0,5 |
| Vöröskáposzta | 0,8 |
| Kelkáposzta | 0,6 |
| Korai karalábé | 0,8 |
| Nyári karalábé | 0,9 |
| Tárolási karalábé | 1,0 |
| Korai karfiol | 1,2 |
| Kései karfiol | 1,3 |
| Brokkoli | 1,3 |
| Kelbimbó | 2,5 |
| Kínai kel | 0,4 |
A magnézium többnyire a levelekben halmozódik fel, mennyisége és aránya az egyes szervekben fajonként nagyon változik, egészséges lombozatban ~0,3%-os koncentrációban mutatható ki, a 0,2% körüli töménység tekinthető kritikus értéknek, ez alatt, hiány esetén először az idősebb leveleken, majd a középtáji szinten is jellegzetes érközi klorózis alakul ki. A levélnyél irányából induló, legyező alakú élénksárga klorózis, először a levélnyél közelében, a főerek között alakul ki.
Eltérően a nitrogén- vagy a káliumhiánytól, ritkán a legalsó, legidősebb, inkább a középtáji, vagy kelbimbó esetében a szár alsó kétharmadának környékén elhelyezkedő leveleken mutatkozik. A sárgás elszíneződésre – ellentétben a káliumhiánnyal – jellemző, hogy a klorózis nem világos vagy fakó sárga, hanem élénksárga, gyakran lilás, narancsvörös tónusú. Súlyos hiány következtében nemcsak a levelek klorózisa jelentkezik, a levelek deformálódnak, a levéllemezek fodrosodnak (1. kép).
Ha a magnéziumhiányt már a kezdeti tünetek alapján felismerjük, hatásosan védekezhetünk ellene. Ugyan a növények elsősorban a gyökereiken keresztül veszik fel a szükséges tápanyagokat, de egyes elemek esetében, így a magnéziumnál is a lombon keresztüli trágyázás is igen hatékony.
Sokszor a lombtrágyázás, mint egyetlen Mg-tápanyagpótlási lehetőség merül fel, pedig a zöldségfélékét, mint általában a szántóföldi növényekét – így a jelentős magnéziumigényű káposztafélék tápanyagellátását is – elsősorban gyökéren keresztül kell megoldani. A trágyák kiválasztásakor a hatóanyagtartalmat, az oldhatóságot (magnéziumsó összetétele), illetve a talaj pH viszonyait kell figyelembe venni. Míg a dolomit és magnézium-karbonát műtrágyák csak savanyú közegben fejtik ki jól a hatásukat, addig a szulfát típusú magnéziumtrágyák a talaj kémhatásától függetlenül is érvényesülnek, általában jól oldódnak, alacsony só indexük következtében perzselés veszélye nélkül, nagyobb dózisban is adhatók.
Levélen keresztül leggyakrabban használt magnézium-lombtrágyák a magnézium-nitrát, magnézium-szulfát és magnézium-klorid sók. A szulfátforma a legelterjedtebb, tekintettel arra, hogy jól keverhető növényvédő szerekkel, jól oldódik, nincs perzselő hatása (pl. keserűsó 5%-os töménységben is használható, ha jó minőségű, lágy vizet használunk permetezéshez), továbbá egyes növényeknél, így a káposztafélék esetében is a szulfát formában jelenlévő kén – mint fontos tápanyag – további kedvező hatást fejthet ki.
A lombtrágyák meglepően jó hatékonysága nemcsak az így pótolt magnéziumnak tudható be, kedvező hatása többek között az anyagcsere-folyamatokban történő közvetlen bekapcsolódással is magyarázható. Lombtrágyázás hatására fokozódik a fotoszintézis és a légzés intenzitása, az enzimrendszer működése, kedvezően hat a sejtkolloidok fizikai és kémiai állapotára, de serkentőleg hat a gyökértevékenységre is.
Vashiány-érzékenység és vashiány megszüntetése
A vas átmenetet képez a makro- és a mikroelemek között. Mennyisége indokolná a makroelemekhez történő csoportosítást, de viselkedése, élettani funkciói alapján közelebb áll a mikroelemekhez. Bár hiánya más zöldségfajoknál (pl. paprika, paradicsom, fejes saláta) gyakoribb, és jellegzetesebb tüneteket vált ki, de a vashiány klorózis a káposztaféléken is ismert.
A hiánytünetek a fiatal növényi részeken jelennek meg először halványzöld majd sárga elszínesedés formájában. Kezdetben a levélerek közötti szövetrészek halványodnak ki, majd az újonnan fejlődő hajtásokon egyre világosabb (sárgább, fehérebb) formában jelentkeznek, pókhálószerű képet mutatva. A hiány súlyosbodásával nemcsak az érközötti mező, de lassan a vékony erek is kifakulnak, a tünetek fokozatosan áthúzódnak a középtáji levelekre, és a fiatal leveleken, a főerek mentén nagyobb nekrotikus foltok (elhalások) is kialakulnak.
A vashiánynak több oka is lehet, viszonylag ritkán magyarázható a kertészeti talajok alacsony vastartalmával. Felvétele akadályozott az erősen meszes közegben, a lúgos kémhatású talajokon, valamint tömődött, túlöntözött, rossz levegőzöttségű gyökérközegben, ahol a vas átalakul a növények számára kevésbé hasznosítható ionformává.
A káposztaféléknél a lombtrágyák hatása sok esetben lassú, a hajtások visszazöldülése gyakran elmarad, aminek részben oka a káposztafélék levelének erős viaszos bevonata, amin a lombtrágya oldat nehezen hatol át. A hiány megszüntetésének leghatásosabb módja levegőtlen talaj esetén a közeg lazítása, a levegőztetése, lúgos, meszes talajon a talaj pH-t csökkentő műtrágyák alkalmazása.
Bórhiány-betegség és gyógyítása
A bór az egyik legfontosabb mikroelem, számos élettani funkciója van. A merisztéma sejtek differenciálódását, megnyúlását segíti, sejtfalak finomszerkezetének kialakulását szabályozza, ezzel magyarázható, hogy hiánya gyakran a fiatal hajtások csökött növekedését okozza. A bórral jól ellátott növények a vízháztartásukat jobban tudják szabályozni, ebből adódóan a szárazságot jobban elviselik.
Bórhiányt halva a legtöbb zöldségtermesztő a gyökérzöldségfélék szívrothadásos betegségére gondol, pedig a bórhiánynak a tünetei a káposztaféléken is előfordulnak.
A bór az idősebb növényi részekben lokalizálódik, onnét hiány esetén sem mobilizálható, ebből adódóan a tünetek mindig a fiatalabb leveleken, hajtásokon mutatkoznak először. A levelek megvastagodnak, merevekké és törékenyekké válnak, fonákuk irányába pödrődnek, erezetük vörösesbarnás lesz, a főerek erősen megdagadnak. Súlyos hiány esetén a növény csúcsa elhal, a fiatal hajtások elszáradnak. Az újabban fejlődő hajtások a levelek hónaljából törnek elő (kelbimbó, brokkoli), de idővel ezek is elhalnak. A karfiol és a brokkoli rózsáin barnás-lila foltok képződnek.
Bórigény tekintetébe jelentős különbség van a növényfajok között, az egyszikűek kevésbé igényesek, mint a kétszikűek, a káposztafélék közül a brokkoli, a karfiol és a kelbimbó a legérzékenyebb a hiányra.
Abszolút bórhiány a káposztafélék termesztése során is ritka esetnek számít, mint általában a többi mikroelem esetében is a felvétel zavarával állunk szemben, ami a következő környezeti tényezőkre vezethető vissza:
– lúgos talajkémhatás,
– a talaj átmeneti és tartós kiszáradása,
– a talaj magas mésztartalma,
– helytelenül elvégzett meszezés,
– a talaj kedvezőtlen bór-molibdén aránya és
– a talaj magas káliumtartalma.
A bór pótlása lehetséges gyökéren keresztül, de lombtrágyázás útján is. Ennek ellenére a bórhiányt célszerű megelőzni, ugyanis a beteg növényen a hiánytüneteket megszüntetni nehéz, a legtöbb esetben lehetetlen.
A bórhiány gyógyítására használatos lombtrágyák többnyire bórsavat vagy bóraxot tartalmaznak, előnyük, hogy gyorsan hatnak, vízben jól oldódnak. Megelőzésre és gyógyításra sok esetben más mikro- és félmikroelemekkel kombinált készítményeket is javasolnak, amely elemek a levélen keresztül jól kifejtik hatásukat (pl. keserűsóval kombinálva), elősegítik a bór növénybe jutását.
Gyökéren keresztüli bórtrágyázást más alaptrágyákhoz kevert bórral végzik (pl. bórszuperfoszfát), illetve lúgos talajok esetében használnak bórozott gipszet is.
Az ellenőrzés nélküli, éveken keresztül rendszeresen végzett bórtrágyázás még olyan területen sem javasolt, ahol korábban bórhiány mutatkozott, mivel bórmérgezés is kialakulhat. Ebből adódóan a bórtrágya javaslatok óvatosak, még bórigényesebb kultúrák esetében sem ajánlanak 2-5 kg/ha/év-nél nagyobb adagot lombtrágya formájában, amit megosztva, 0,3-0,5 kg/ha-os adagokban, 0,1-0,2%-os töménységű oldat formájában célszerű kijuttatni. Akárcsak más tápelemek esetében a lombtrágyakezelés hatásosabbnak bizonyul, ha nem az oldat koncentrációját növeljük, hanem hígabb oldattal (0,1-0,2%-os töménység) a kezelést többször megismételjük
