Mikor fejtrágyázzunk?
A zöldségtermesztésben a nagyszámú növényfajból és a változatos termesztéstechnológiákból adódóan a trágyázás időpontja és a trágyamennyiség megosztása nagyon eltérő lehet. A faj és fajta vonatkozásában a trágyamegosztásnál a fajlagos tápanyagigény és a gyökeresedés mélysége mellett a tenyészidő hossza játszik fontos szerepet. Minél nagyobb egy zöldség fajlagos tápanyagigénye, minél nagyobb a várható termés nagyságából adódó trágyaigény, annál valószínűbb, hogy a kijuttatandó fejtrágyát több részletben kell kiadni.
Ez különösen indokolt a sóérzékenyebb fajok esetében (pl. uborka, fehér termésű paprika, karfiol, stb.) lásd táblázat.
A fejtrágyázások időpontját gyakran fenológiai fázisokhoz kötjük, és akkor adjuk a fejtrágyát (tápoldatot), amikor az egyes tápanyagok az adott faj esetében a legjobb hatékonysággal érvényesülnek. (Ez nemcsak fajonként, néha fajtatípusonként, fajtánként is eltérő lehet.)
A paprika és a paradicsom esetében az első terméskötéseket követő napokban növekszik meg ugrásszerűen a tápanyagfelvétel, mindenekelőtt nitrogénből és káliumból. Ennél korábban adott nagyobb mennyiségű nitrogén könnyen virág- és terméselrúgáshoz vezethet.
A görög- és sárgadinnyék esetében is a terméskötést követően indul meg egy fokozott mértékű tápanyagfelvétel, de a nitrogénezést célszerű kicsivel korábban, már a virágzás kezdetén fokozatosan elkezdeni, hogy a növények a kötések idejére kondícióban alkalmasak legyenek a termések megtartására.
A káposztaféléknél a fejképződés kezdete jelent ugrásszerű tápanyagigény növekedést, ezért célszerű a fejtrágyázást ekkorra időzíteni. Ugyanakkor a túlkésőn adott nitrogén-fejtrágya a tárolhatóságot nagymértékben rontja, ebből adódóan a betakarítás előtt 3-4 héttel a tárolási káposzta- és gyökérzöldségféléket nem szoktuk fejtrágyázni.
A levélzöldségfélék esetében a későn adott nitrogén nemcsak a fejesedést rontja – pl. a fejes saláta esetében laza fejek képződhetnek – de a nem kívánatos nitráttartalmat is káros mértékben megemeli.
A retek és a karalábé esetében, ha fajtához nem is, de legalább fajtatípushoz (gumóátmérőhöz) célszerű az utolsó tápoldatozás idejét kötni, mert a későn adott, nagyobb mennyiségű nitrogén a gumók felrepedését válthatja ki.
A korai burgonyánál a virágzás idején adott nitrogénnek van igen kedvező hatása a gumóképzésre.
A palánták esetében az első lomblevelek megjelenéséhez kötjük a tápoldatozás kezdetét.
| Zöldségfajok | Hatóanyag | Alaptrágya | Indítótrágya | Fejtrágya |
| Sóra érzékeny fajok | N | 50 | 50 | 50 |
| K2O | 200 | 100 | 100 | |
| Sóra közepesen érzékeny fajok | N | 80 | 50 | 50 |
| K2O | 250 | 120 | 120 | |
| Sóra kevésbé érzékeny zöldségfajok | N | 100 | 50 | 80 |
| K2O | 300 | 150 | 150 |
(Sóérzékeny zöldségfajok: fehér termésű paprika, fejes saláta, uborka, palánták; sóra kevésbé érzékeny fajok: paradicsom, káposzta, spárga)
(Terbe István – Agrofórum Online)
