Közhelynek számít az a megállapítás, amely szerint nincs két egyforma év a mezőgazdaságban. Így a zöldségtermesztés területén is vagy a csapadék, vagy a hőmérséklet, vagy mindkettő okoz gondot, a megszokottól eltérően fejlődnek a növények, újabb és újabb, korábban nem ismert fertőző és élettani betegségek tizedelik meg a veteményeket.
Az árutermesztők azt is hozzá tehetik, hogy a piac is mindig más-más módon reagál a természeti kihívásokra, minden év tartogat valami újat, minden év szolgál bizonyos tanulságokkal.
Végiggondolva a múlt évet, nyáron a szárazság, ősszel a szokatlanul sok csapadék nehezítette a talajmunkákat, egyes növények betakarítását, sok a szántatlan terület, és van, ahol a kukoricát és a cukorrépát sem tudták időben betakarítani.
Az őszi hónapok csapadékos időjárása kihatással van az ipari feldolgozásra és téli eltartásra szánt vöröshagyma, fokhagyma, sárgarépa, zeller, petrezselyem, cékla, burgonya, fejes és kelkáposzta minőségére.
A kései és sok csapadék következtében lazák a növényi szövetek, a termések sejtfala, az optimális tárolási értékhez képest alacsony a szárazanyag-tartalom és magas a nedvességtartalom, ami rontja a termények szállíthatóságát, kedvez a tárolási betegségek kialakulásának, és fokozza az apadási veszteséget.
Egyoldalú nitrogéntrágyázás
A sok csapadék különösen akkor káros, ha az egyoldalú nitrogéntrágyázással is párosul. Ugyan a nitrogén „felfújja” a termést, növeli a tömeget, de túladagolása esetén káros a minőségre.
A többi tápelemmel, mindenekelőtt a káliummal arányosan trágyázott növényeknél a sok víz kevésbé rontja az eltarthatóságot, jobbak a szárazanyag-mutatók. Nem véletlen az, hogy egyre több zöldségtermesztési javaslatban – elsősorban az ipari feldolgozásra és tárolásra szánt növények esetében – nagy hangsúlyt fektetnek a káliumnak, az alaptrágyázása mellett, fejtrágya formájában történő adagolására is.
A csapadékos őszi időjárásból adódó gondokra teljes megoldást a kiegyensúlyozott tápanyagellátás ugyan nem jelent, de az említett okok miatt az esetleges károkat mérsékli.
Gyakoribb mérésekkel nagyobb figyelmet kell fordítani a tárolókban a léghőmérséklet, a páratartalom és a tárolt termény bemelegedésének ellenőrzésére is, fontos a rendszeres szellőztetés, melegedés esetén az átrakás.
Sokat számít a higiéniai előírások betartása: csak egészséges, átválogatott termés betárolása lehetséges, a gondosan kitakarított, szükség esetén fertőtlenített pincékben, vermekbe, tárolókban. A nem klímaszabályozott tárolókban – és ezek vannak többségben – nehéz, de törekedni kell az ideálisnak mondható 6-12 °C-os hőmérsékletet, és a 90%-os, vagy ahhoz közeli páratartalom értéket tartására.
Tanácskozások, előadások alkalmával mindig téma a magas, már-már megfizethetetlen növényvédőszer- és vegyszerárak. Megoldás lenne a csökkentett vegyszer felhasználás, de ehhez szükséges lenne a növényhigiéniai szabályok szigorúbb betartása.
Érdemes körbejárni a telkeket, körbenézni a határban, hogy hányan veszik komolyan a letermett növényi részek eltakarítását, ahogy zöldségtermesztők között mondani szokás a „kertek őszi nagytakarítását”, azaz a beteg növények, növényi részek megsemmisítését, de említhetnénk az őszi talajművelést is, noha ezen a télen a belvizek, az átázott talajok ebben komoly akadályt jelentettek.
Ha az idén is hasonlóan enyhe tél lesz, mint 2022-23-as, az elhanyagolt kertek tulajdonosai, de az átfertőzések miatt még a szomszédjaik sem számíthatnak jó eredményre, szemben a növényvédő szergyártókkal és kereskedőkkel a nagyobb vegyszerigény okán. Sajnos általános tapasztalat, hogy az enyhe telek következtében egyre több kártevő és betegség telel át a tarlón hagyott növénymaradványokon.
Körültekintő fajtamegválasztás
A termesztendő zöldségfélék fajtamegválasztáshoz több önismeret és jobb „önkritika” kellene a termesztők részéről, azaz mire képesek, mit tudnak megtermelni. Tisztában kell lenni az adott fajtának a termesztéshez szükséges környezeti és termesztéstechnológiai igényével és a feltételekkel!
A figyelem felhívás elsősorban az önellátásra termesztő kisgazdaságok tulajdonosaira vonatkozik, de néha profi kertészek is beleesnek a hibába. A vetőmag katalógusok tele vannak szebbnél szebb felvételekkel, a fajták kedvező minőségi tulajdonságainak és termesztési előnyeinek ismertetésével. Ezek olvasásakor jobban kellene figyelni a feltüntetett termesztési és környezeti igényekre, a fajták termeszthetőségének feltételeire.
Az elmúlt év tapasztalatai alapján a körültekintő fajtamegválasztás fontosságáról leginkább a csalódott paradicsom, görögdinnye és paprikatermesztők tudnának sokat mondani. Az úgynevezett intenzív és szuper intenzív fajták mostoha körülmények között (pl. rossz talaj, vízhiány, helytelen vagy elmaradó növényvédelem, hiányos tápanyagellátás, stb.) csak gyenge eredményeket produkálnak, sokszor gyengébbeket, mint a hagyományosnak mondható, potenciálisan kevesebbet termő tájfajták, szelekciós és szabad elvirágzásúak növények, azaz nem hibridek.
Az ültetések és vetések során gyakran elhangzik a tenyészterület, vagy másként növénysűrűség helyes megválasztásának jelentősége, ami egyben a szaporítóanyag (palánta, vetőmag) számításának alapja is.
A tenyészterület 1 darab növény megtermesztéséhez szükséges terület (talajfelület), amit négyzetcentiméterben, nagyobb termőfelületet igénylő fajoknál, például ültetvények esetében, négyzetméterben fejezünk ki.
A növénysűrűség ennek fordítottja, egy adott területen (ha-on vagy m2-en) termesztett vagy ültetett növények számát jelenti. (Szándékosan nem az „elvetett növények száma” kifejezést használjuk, tekintettel arra, hogy vannak zöldségfélék, magtételek, amelyek rosszul csíráznak, ezekből többet kell elvetni a kívánt növénysűrűség eléréséhez. Ezeknél a kelést követően egyeléssel vagy ritkítással állítjuk be a végleges növényszámot, ez utóbbit tekintjük növénysűrűségnek.)
Tőszámnövelés okosan
A tőszám növelésével, azaz a tenyészterület csökkentésével egy határig növelhető az egységnyi felületen előállítható termés mennyisége és jövedelem is. (Az egy növényen megtermeszthető termésmennyiség termés/növény esetében fordítva van, minél nagyobb a tenyészterület, annál nagyobb a termés, aminek a területre vetített jövedelmezőség szab határt.)
A tőszám növelésével egy határig növelhetjük azon növények koraiságát, melyeknek a biológiai termését fogyasztjuk (pl. paradicsom, paprika stb.), míg a levelükért (pl. saláta), szárukért, gumójukért (karalábé, retek) és gyökérért (sárgarépa, petrezselyem) termesztettek koraisága csökken.
A fajtakatalógusok, termesztési technológiák rendszerint a fajtákhoz javaslatot tesznek a tenyészterületre, ami általában egy kisebb értéktartomány (tól-ig), ezen belül a termesztőknek kell a helyi adottságok ismeretében dönteni, hogy milyen sűrűségre veti vagy ülteti növényt, mekkora és milyen sor- és tőtávolságot, illetve növényelrendezést választ.
Nagyobb mértékű eltérés nem ajánlott, tekintettel arra, hogy a nemesítők javaslata alapvetően a növény genetikai tulajdonságaira épül. Szabadföldi körülmények között ritkábban, de fólia alatti hajtatásban gyakrabban előfordul, hogy a termesztők a szükségesnél jobban besűrítik a növényeket.
Télen és kora tavasszal beárnyékolják egymást a növények, de később is a javasoltnál kisebb tenyészterület miatt a nem eléggé szellős állományban jobban szaporodnak a kórokozók, mindemellett nehezebb a növényvédelem, az ápolás és a szedés is.
(Fotó: congerdesign/Pixabay)
