Aki válaszol:
Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos

Kedves Kérdező!

A szilvafa levelei hamarabb fakadnak, mint a virágok. Fakadáskor a leveleken a sodrómolyok és az araszolóhernyók lárvái jelenhetnek meg (almailonca, kis téli araszoló, Pandemis fajok). A kéregrepedésben áttelelt egyedek intenzíven táplálkozhatnak a fiatal levelekkel. Tavasszal a növényvizsgálat során észlelt táplálkozni kezdő hernyók ellen védekezhetünk leghatékonyabban (lambda-cihalotrin). A besodródott levelek védelmében az idősebb lárvák ellen már csak felszívódó készítményekkel védekezhetünk (acetamiprid).

A levéltetvek tojás alakban a szilvafákon telelnek át és több nemzedékük fejlődik ki évente, nagy károkat okozva. A sárga szilva levéltetű tavaszi kártételétől a hajtásvégi levelek besodródnak, torzulnak, megkeményednek, elszáradnak, lehullnak. Késő tavasszal fészkesekre (őszirózsa, napraforgó) migrálnak. A hamvas szilvalevéltetű a levélfonákon alkot hamvas zöld telepeket, de levéltorzulást nem okoz. A levéltetvek károsításukkal nemcsak az asszimilációs felületet csökkentik, hanem a szilvahimlő vírus terjedésében is nagy szerepük van. A kémiai védekezést már a nyugalmi időszakban el kell kezdeni a telelő tojások gyérítésére alkalmas lemosó permetezéssel. Az intenzív hajtásnövekedés időszakában célzott kezeléssel speciális tetűirtókkal (pl. pirimikarb, flonikamid), míg a tenyészidőszak további részében a többi kárevő ellen együtt, összevont védekezést alkalmazzunk pl. deltametrin, acetamiprid hatóanyagú készítményekkel.

A poloskaszagú gyümölcsdarazsaknak (poloskaszagú (fekete) szilvadarázs, sárga szilvadarázs) évente egy nemzedéke van, fejlett lárvaként gubóban, a talajban telelnek át. Virágzáskor, április elején jelennek meg, majd imágóik lerakják tojásaikat a csészelevelek cimpájába vagy a frissen kötődött termésekbe. Csontszínű álhernyóik a piciny kötődött termést kiüregesítik. A kötődés utáni természetes hullást követően a körülbelül 1 cm-es zöld szilvák tömegesen hullnak a fáról. A hullott gyümölcs összegyűjtésével a talajba vonuló álhernyók egyedsűrűsége és a következő évi fertőzés mértéke csökkenthető. Április elején fehér, ragacsos lapok kihelyezése alkalmas az imágók csapdázására. Rajzáskor a kifejlett alakok ellen a viszonylag rövid várakozási idejű piretroidokat (deltametrin, lambda-cihalotrin) használhatjuk. Hatékonyan a virágzás után, sziromhullás végén védekezhetünk, a méhek viráglátogatásának befejezése után. A sziromhullás utáni kezelés a levéltetvek, illetve a pajzstetvek esetleges tojásból kelő lárvái ellen is hatékony.