Az éghajlatváltozás mérséklésére kidolgozott kibocsátási célok az összes emberi eredetű üvegházhatású gáz-kibocsátás (ÜHG) 10-14 százalékáért felelős mezőgazdasági ágazatra is kiterjednek. Hogy láthassuk az egyes kibocsátásmérséklési intézkedések tényleges megvalósulásának esélyét, ismernünk kell a gazdák álláspontját, ismereteit, és a hozzáállását a mezőgazdasági ÜHG-kibocsátásokhoz és annak csökkentéshez.
A Hamburgi Egyetem kutatói ezért online kérdőívvel keresték meg a német gazdákat, akik közül végül 254-en (80 százalékban férfiak) adtak választ a kérdésekre. A kérdőívben az ÜHG-kibocsátás csökkentése iránti ismereteikről, elkötelezettségükről, és arról tölthettek ki feleletválasztós tesztet, hogy mennyire fogadják el az ezzel kapcsolatos szabályozásokat. A kutatók a válaszadókat gazdálkodói ágazatok szerint csoportosították, elkülönítették a hagyományos és a biogazdálkodást, valamint az állattenyésztést és a szántóföldi gazdálkodást.
Az eredmények azt mutatták, hogy a gazdák általában tisztában vannak a klímaváltozás tényével, elkötelezettek a kibocsátáscsökkentés iránt, de némely alapvető információ hiánya hátráltatja őket. Válaszaikban a mezőgazdasági szaklapokat nevezték meg a leginkább követett információközvetítő eszközként, a mezőgazdasági szakemberek legnagyobb részben ezekből tájékozódnak a témában. A német farmerek közül nagyon kevesen (a válaszadók hozzávetőlegesen egytizede) gondolták, hogy az éghajlatváltozás lehetséges következményei túl vannak értékelve. Ugyanakkor kétharmaduk érzése szerint a közvélemény nagy mértékben okolja a mezőgazdaságot az ÜHG-kibocsátásokért. A biogazdálkodók közül különösen sokan nem értettek egyet azzal az állítással, hogy a mezőgazdasági kibocsátás mérséklésére alig van lehetőség: majdnem háromnegyedük szerint ez inkább nem igaz, míg a többi szektorban a gazdáknak csupán a fele nem ért ezzel egyet.
Az éghajlatbarát megoldások bevezetésének kedvező gazdasági környezeti helyzetét is a biogazdák látják optimálisnak, a többi ágazat szereplői borúlátóbbak, úgy érzik, nem igazán megfelelő a gazdasági környezet az ÜHG-kibocsátás csökkentéséhez. Azt azonban a mezőgazdák nagy része közel egyöntetűen elismeri, hogy az éghajlatkímélő megoldások alkalmazásával a bevétel inkább növelhető, azonban az átállással járó kockázatokat a biogazdálkodóknál lényegesen nagyobbnak értékelik a többi ágazat képviselői, mely vélhetően visszatartja őket a változtatásoktól.
Mi is motiválná leginkább a gazdákat az ÜHG-kibocsátás mérséklésre? Kiemelkedően sokan gondolják, hogy ha az így készült termékek versenyelőnyt élveznek, az a gazdák mintegy háromnegyedének komoly motivációt jelentene. Közel ugyanennyien találták motiválónak a támogatási formák bevezetését az éghajlatbarát művelésre. Negyedüket viszont mindemellett elbizonytalanítaná, hogyha új technológiák alkalmazását kívánná meg a mérséklés, ők szívesebben gondolkoznának másfajta éghajlatbarát megoldásban.
Összességében a német gazdák rendkívül nyitottak lennének az éghajlatbarát gazdálkodási módok alkalmazása iránt, hogyha a termékeken ez megfelelően jelölve lenne, illetve ha támogatást vagy nyilvános elismerést kapnának érte. A vizsgálat egyértelműen kimutatta, hogy amíg a mezőgazdasági ÜHG-kibocsátásokkal kapcsolatban nincs jogi szabályozás adókon és támogatásokon keresztül, addig a belső személyes motiváció az egyetlen és legfontosabb késztetés az önként vállalt kibocsátáscsökkentésre. A kutatás igen aktuális segítséget nyújt olyan, a gazdák szempontjainak figyelembe vételével történő további stratégiák kidolgozásához, melyek elősegítik az ÜHG-kibocsátás csökkenését.
Forrás:
Jantke, K.; Hartmann, M.J.; Rasche, L.; Blanz, B.; Schneider, U.A. Agricultural Greenhouse Gas Emissions: Knowledge and Positions of German Farmers. Land 2020, 9, 130. https://doi.org/10.3390/land9050130