Zöldségfélék fenológiai fázisokhoz igazított fejtrágyázása

A kertészeti növények tápanyag-utánpótlása kapcsán is meghatározó a gazdaságosság kérdése (műtrágya ára, kijuttatott mennyiség). Az időzítésnek és a megosztásnak lényegesen kisebb a közvetlen anyagi vetülete, de a jó időzítéssel és ütemezéssel is elérhető bizonyos mennyiségű tápanyag-megtakarítás.

A trágyázás ideje és a trágya megosztása szorosan összefüggő két tényező, nehezen választhatók el egymástól. Sok az ezekre ható, ezekkel összefüggésbe hozható környezeti és technológiai elem:

• termesztett növényfaj (esetleg fajta) tápanyagigénye,
• talaj minősége,
• gyökeresedés mélysége (oltott és nem oltott palánták, helyrevetés),
• termesztési cél,
• szerves trágyázás,
• a kijuttatandó műtrágya mennyisége,
• a kijuttatandó műtrágya minősége és
• a trágya kijuttatás módja (szilárd formában, tápoldatként csepegtetőn keresztül vagy szórófejjel).

A trágyázás ideje köthető naptári időpontokhoz (pl. alaptrágyázás – október, indítótrágyázás – május), technológiai folyamatokhoz (például ültetés, talajlazítás, stb.) és fejlődési, fenológiai fázisokhoz (például virágzás, terméskötés, stb.). Ez utóbbinak a fejtrágyázásoknál van kiemelkedő jelentősége.

Gyakori kérdés, a megosztás aránya az alap-, indító és fejtrágyázások között. A talaj és a termesztési technológia ismerete nélkül a kérdésre pontos választ nehéz adni, ezért általános szabályként – közepes tápanyag-ellátottságú talaj esetében – a 1. táblázatban feltüntetett arányszámokat javasoljuk használni. Ettől jelentősebb eltérés lehet csepegtetőn keresztül kijuttatott tápoldatozásnál, izolált közegen történő termesztés esetén, ahol általában a fejtrágyázások számának növelése mellett a kijuttatott tápanyagok arányát növeljük fejtrágyázáskor az alap- és az indítótrágyázás rovására.

Trágyamegosztás aránya (%) a hosszú és rövid tenyészidejű zöldségnövényeknél (1. táblázat):

Hosszú tenyészidejű fajok	Nitrogén (N)	Foszfor (P2O5)	Kálium (K2O)
Alaptrágya	–	80-90	50-60
Indítótrágya	10-30	10-20	20-25
Fejtrágya	70-90	0-10	20-25
Rövid tenyészidejű fajok
Alaptrágya	–	80-90	60-70
Indítótrágya	50-100	10-20	15-20
Fejtrágya	0-50	–	15-20

A tápanyag-felvétel üteme, a felvett tápanyagok egymáshoz viszonyított aránya a tenyészidő folyamán változik. Optimális időzítésről és megosztásról akkor beszélhetünk, ha a talajban mindig olyan arányban és mennyiségben állnak rendelkezésére a tápanyagok, mint ahogy azt a növény az adott időszakban igényli.

A zöldségfélék a lombtömeghez viszonyítva a legtöbb foszfort a tenyészidő elején veszi fel, ennek a tápanyagnak a hasznosítási üteme a betakarításhoz közeledve folyamatosan csökken. A nitrogén felvétele a zöldtömeg növekedésével és a termésképződéssel arányos, a koncentrált érésű fajták esetében (determinált, csokros, ernyősvirágzatú és törpe típusok babnál, paradicsomnál, paprikánál, uborkánál és borsónál) rövid időre terjed ki, koncentrált, míg ugyanezeknél a fajoknál, a folyton növő fajták esetében hosszabb időre nyúlik el. A káliumot hosszabb ideig, a tenyészidőszak közepéig építik be nagyobb mennyiségben a zöldségfélék, de a felvétel üteme és mennyisége fajonként (fajtánként) eltérő ideig tartó folyamat, továbbá a termesztési céltól is bizonyos mértékig függ.

A talaj minősége (humusztartalom és a kötöttség) a tápanyagmegkötő képességtől függően módosítja tápanyagmegosztást és -időzítést. Minél kisebb az adszorpciós kapacitás, annál kisebb adagokkal, de gyakrabban kell a veszteségek elkerülése érdekében fejtrágyázni. Míg a foszfor, amely a laza, humuszban szegény talajok esetében is alig mozog, alig van kimosódás, akár egyetlen adagban is adható lenne az őszi mélyszántás alkalmával. (Gyakorlatban csak 80-90 %-át adják ősszel, 10-20%-ot indítónak, esetleg fejtrágyának.) Ugyanakkor a nitrogént mit fejtrágyát – különösen a hosszú tenyészidejű fajok esetében – célszerű minél több részletben megosztani.

A szerves trágya – mennyiségétől és minőségétől függően lassúbb tápanyag-szolgáltatást biztosít, mint a műtrágya – ásványosodása (bomlása), a trágya minőségén kívül (cellulóz aránya), a hőmérséklettől és a csapadékviszonyoktól függ. A bomlásának üteme a műtrágya megosztását, időzítését módosítja.

A növény igénye alapján számított tápanyagmennyiség kiszórásának ütemezése (megosztása), a műtrágyák só-stressz hatása miatt, szigorúan az egyszerre kiadható adagokhoz kötött, főleg a nitrogén, de a kálium esetében is (2. táblázat).

Egyszerre (egy adagban) kijuttatható műtrágya mennyiség (hatóanyag kg/ha) (2. táblázat):

Trágyázás ideje	Nitrogén (N) Sóérzékeny faj	Kálium (K2O) Sóérzékeny faj	Nitrogén (N) Sóra kevésbé érzékeny	Kálium (K2O) Sóra kevésbé érzékeny
Alaptrágyázás, illetve tenyészidőn kívül	50	200	80-100	300
Indító- és fejtrágyázás	50	100	50	150

A trágyázást abban az esetben tudjuk teljes egészében a növény igényéhez igazítani, ha az egyes tápanyagokat folyamatosan, több adagban, akár naponta juttatjuk ki. Ez még néhány évtizede teljesen egy elméleti megközelítésnek tűnt, realitása a gyakorlatban nem volt. Mióta a zöldségtermesztésben a tápoldatozás és a csepegtető öntözés a mindennapi termesztési technológia részévé vált, megvan a technikai lehetőség a gyakoribb fejtrágyázás kivitelezésére (például támrendszeres uborka és paradicsom termesztés, görögdinnye intenzív termesztése, lineár öntözőrendszer alatti csemegekukorica termesztés).

A kijuttatás módja és a trágyázás gyakorisága költség kérdése is. Költség kérdése beruházási oldalról (tápoldat bekeverők, csepegtető rendszer, víztisztítók és szűrők), de üzemeltetés vonatkozásban is (munkabér, üzemanyag, stb.).

Melyek azok a fenológiai fázisok a szabadföldi, talajon történő zöldségfélék termesztése során, amelyekhez köthetők a fejtrágyázási időpontok?

Palántanevelés esetén célszerű az első lomblevelek megjelenéséig várni, és csak ezt követően fejtrágyázni. Ugyan ez vonatkozik a helyrevetett zöldségfélékre is, a lomblevelek megjelenésétől esetleg adható fejtrágya, de csak kis adagban és kis mennyiségben.

A paradicsomfélék esetében a terméskötődés idejét szokás megjelölni az első fejtrágyázási időpontnak, amikor nagyobb adag veszély nélkül kijuttatható, a korábban adott, nagyobb adagú nitrogéntrágyázás erős vegetatív növekedést, és a vele járó terméselrúgást okozhat. A koncentrált érésű fajtákat (pl. determinált paradicsomok, csokros paprikák) valamivel gyakrabban, míg a folytonnövőket ritkábban fejtrágyázzuk. A tenyészidő közepétől, utolsó harmadában a nitrogénhez viszonyított kálium mennyisége csökkenthető, idővel el is hagyható.

A kabakosok esetében az oldalhajtás képződés megindulásakor szükséges indítani a nitrogén- és káliumadagolást, a mennyiség a terméskötések megjelenésekor fokozható.

A nitrogén igény káposztafélék esetében nagyobb mértékben a fejesedés, gumóképződés, rózsa megjelenésétől növekszik, de már ezt megelőzően a levélzet kifejlődését is kisebb adagokkal segíteni kell. A fejesedést jóval megelőző nagyadagú nitrogéntrágyázás – bőséges öntözés mellett – laza fejeket, gumó- és fejrepedést okozhat.

A tárolási hagyma és gyökérzöldségek esetében a ceruzavastagságú szár elérését szokás megadni, mint az intenzív tápanyag-adagolás kezdetét, amit legkésőbb a betakarítást megelőző 4-5 hétig be kell fejezni. A későn adott nitrogén rontja a tárolhatóságot. Vöröshagymánál a szár megdőlések a fejtrágyázás utolsó időpontja.

Borsónál és a babnál, tápanyagokkal közepesen ellátott talaj esetében, a terméskezdemények megjelenésekor adható fejtrágya, a korábban adott nitrogén ezek esetében is terméselrúgást okozhat.

A fejes saláta (endívia, jégsaláta, stb.) a nitrogénigénye a fejképzéssel egy időben ugrik meg.

Néhány általános és fontos szabály a zöldségfélék trágyamegosztásához:

• A zöldségfélék szaporítási ideje (vetés, ültetés, dugványozás) – eltérően az szántón termesztett őszi kalászosoktól – egy-két kivételtől eltekintve tavasszal van, ennek megfelelően a műtrágyázás időzítése is más. A gyorsan kimosódó nitrogént csak kivételes esetben adjuk ősszel, ezért tavasszal és nyáron, az indító és a fejtrágyázások idején juttatjuk ki. Kivételes esetnek számít, ha nagymennyiségű növényszárat, lombot dolgozunk a talajba, ilyenkor a gyorsabb bomlás érdekében célszerű kevés nitrogénműtrágyát is adni, a pentozán hatás elkerülése miatt.
• Foszfor esetében nincs szükség a nitrogénhez vagy a káliumhoz hasonló tápanyagmegosztásra, tekintettel arra, hogy a foszfor jobban kötődik a talajhoz, kisebb a mozgása, a kimosódás veszélye nem áll fenn. Ebből az is következik, hogy csak az a foszfortrágya érvényesül, amely közvetlen a gyökérzet közelében van, ezért ezt a tápanyagot az őszi talajművelés alkalmával a gyökérzónába kell forgatni. Az indítótrágyaként adott 10-20% foszfor, a sekély, még fejletlen gyökérzet számára biztosítja a foszfor jobb elérhetőséget. A starterként adott foszfor azért is fontos a fiatal növények számára, mert lombtömegükhöz képest ebben a fejlődési fázisban nagyobb a foszforigényük.
• A fejtrágyaként, szilárd formában, a talaj felületére kiszórt foszfortrágya lassú mozgás miatt a vegetáció időtartama alatt nem éri el a gyökérzónát.

A lombtrágyázás is a fejtrágyázás egyik formája, a cikkünk a gyökéren keresztüli tápanyag-adagolásra vonatkozik. A lombon keresztül adott tápanyagok mennyisége az N; P és K esetében, még rendszeres permetezések esetén is csekély a gyökéren keresztüli hasznosuláshoz képest, ebből adódóan a levéltrágyázást a mennyiségi megosztásnál kevésbé vesszük figyelembe. Ugyanakkor szerepét nem alábecsülve, egy-egy kritikus technológiai fázisban (például ültetés után), élettani fejlődési rendellenességek megelőzésére vagy gyógyítására (mész-, magnézium- és mikroelemhiány), hatékony eljárásnak mondható.