Egy üvegházas kertészeti vállalat sosem csak egyféle vízzel dolgozik: a víz többféle formában létezik, amelyek mindegyike az öntözővízhez kapcsolódik. Ez az oka annak is, hogy egy vállalat vízgazdálkodásában ilyen sokféle tényező játszik szerepet. E különböző típusú vizek miatt az integrált vízgazdálkodás ma már elengedhetetlenül szükséges. Ez a teljes láncolatot magában foglalja, a bevezetett víztől kezdve egészen az elvezetett víz kezeléséig. Az optimális vízgazdálkodás biztosítása érdekében a Van der Ende Group kidolgozott egy olyan kertészeti vízlánc-modellt, amely egy rendelkezésre állási stratégiából, egy keringtetési stratégiából és egy vízelvezetési (kiürítési) stratégiából áll.

STRATÉGIÁK

Rendelkezésre állási stratégia

Az öntözővízként felhasználható víz legegyszerűbb és legolcsóbb beviteli formája az esővíz. Ennek következtében sok kertészeti vállalat számára az esővíz az elsődleges vízforrás. Ennek a rendelkezésre állása viszont számos tényezőtől függ, és nem áll rendelkezésre egész évben azonos mennyiségben. Az egyik ilyen tényező az éghajlatváltozás: az időjárás ingadozásai azt eredményezik, hogy rövidebb időszakokban nagy mennyiségű eső esik, míg hosszabb időszakokban egyáltalán nem áll rendelkezésre csapadékvíz az elhúzódó szárazság miatt.

A legtöbb kertészeti vállalatnak nincsen végtelen esővíztároló kapacitása az aszályos időszakok fedezésére. Ezért másodlagos vízforrásra van szükségük ahhoz, hogy mindig elegendő öntözővíz álljon rendelkezésükre. Többféle másodlagos vízforrás létezik, mint például a városi víz, a talajvíz, a felszíni víz és az egyéb termelési folyamatokból származó. Ezek a források egytől egyig kisebb-nagyobb mértékben kezelést igényelnek, mielőtt öntözővízként felhasználhatók lennének. Ezt a lépést a modellben „rendelkezésre állásnak” nevezzük.

Keringtetési stratégia

Az öntözővíz egy üvegházas kertészeti vállalaton belül részben a növények felvétele, részben pedig a párolgás révén vész el. Az öntözővíz tényleges felvétele és elpárolgása a termesztési körülményektől és a vállalat stratégiájától függ, de átlagosan mintegy a 70%-ot teszi ki. Az öntözővíz fennmaradó 30%-a lefolyóvízzé válik. A vállalatoknak maximalizálniuk kell a lefolyóvíz visszavezetését; ez nemcsak vizet takarít meg, hanem a lefolyóvízben még mindig jelen lévő tápanyagokat is. A lefolyóvíz visszaforgatásakor fontos szempont a higiénia, ami azt jelenti, hogy a fel nem oldott részecskéket, vírusokat, baktériumokat és gombákat el kell távolítani a vízből. Ezt a lépést a modellben „fenntarthatóságnak” nevezzük.

Vízelvezetési (kiürítési) stratégia

A modell utolsó lépését „Jogszabályok” néven említjük, amely a víz elvezetésére vonatkozik. A csatornavíz folyamatos visszaforgatása különböző elemek, köztük nátrium felhalmozódását eredményezi. Ha a szennyvíz minősége túl gyenge a visszaforgatáshoz, akkor azt gyakran el kell engedni. Sok esetben azonban vannak olyan helyi jogszabályok, amelyek korlátozzák a víz elvezetését. Egyes országok például teljesen megtiltották a növényvédő szerek kibocsátását. Korlátozások vonatkozhatnak a tápanyagok mennyiségére vagy az elvezethető vízmennyiségre is.

A vonatkozó korlátozások azon országtól vagy régiótól függenek, ahol a vállalat található. Az általános tendencia az, hogy világszerte egyre szigorúbbak a vállalatok által kibocsátható anyagokra vonatkozó törvények, az éghajlatváltozás és a vízhiány okainak és következményeinek leküzdése érdekében. A leeresztett víz kezelésére különböző módok léteznek, amelyek lehetővé teszik nemcsak a helyi törvényeknek való megfelelést, hanem az üvegházas kertészeti vállalat igényeinek kielégítését is: például a növényvédő szerek vagy a ki nem üríthető tápanyagok újrafelhasználásával.

Forrás: https://www.vanderendegroup.com/greenhouse-horticulture-water-management-and-it-s-challenges/