A „szélsőséges” kifejezés nemcsak nagyobb régiókra, de táblán belüli eltérésekre is igaznak bizonyul.
Visszatekintve a 2015-ik év kukoricatermesztés szempontjából figyelembe vehető sajátosságaira, nem tudunk egységes értékelést adni. A „szélsőséges” kifejezés nemcsak nagyobb régiókra, de táblán belüli eltérésekre is igaznak bizonyul, s ha valamikor, hát most lett volna értelme a terméstérképek készítésének, és betakarítás előtt az űrfelvételeknek.
Kedvezőtlen időjárás a vetések időszakában
Bátran megállapíthatjuk, hogy a kukoricatermesztés legfőbb, minden évben visszatérő „mumusa” a magágykészítés és a vetés időjárással való összhangjának eltalálása. A még nedves talajon végzett elmunkálás majd magágynyitás után hirtelen támadt szél és felmelegedés sok helyen vezetett rögös, hirtelen kiszáradó magágyhoz. Az ilyen talajba történő vetéshez nem is lehet optimális vetésmélységet választani, emiatt gyakori jelenség volt az indokoltnál is egyenetlenebb kelés. Konkrét példákat szolgáltatnak a termésverseny parcellák, ahol a becslésekhez tartozó tőszámlálási eredményekből is erre lehet következtetni. Addig, amíg a versenyzők 74000 magot vetettek átlagosan, és ebből 71000 termő tövet vártak, a beérkezett termésbecslések meglehetősen nagy szórás mellett ritkán számoltak be a 60000-et lényegesen meghaladó csőszámról, s még ritkábban a 70000-et megközelítő várt értékről. Megerősíti ezt a tapasztalatot a dalmandi vetőgép-összevetés eredménye is, ahol várt 70 ezres tőszám mellett a 60 ezret sem érték el a kelési eredmények (ld. cikkünket – a szerk.). Ugyanezen a területen viszont azt is megállapítottuk, hogy a kelés eredménye hasonló lehet a kelleténél sekélyebbre és mélyebbre vetett parcellákban, még, ha az okok eltérőek is. A sekélyebb vetésnél a kiszáradt felszín, majd a madara kártétele okozott tőhiányt. Ahol mélyebbre, a nedves, de tömör talajba préselték a magot, ott a – valószínűleg gyengébb kelési erélyű – magvak nem tudtak a talaj felszínére törni.
Valamit segített a májusi eső
Az általános tapasztalat az volt, hogy a megérkezett májusi eső ugyan segített a kelésben, de a később kelt növényekből többnyire meddő, vagy csökkent értékű növény fejlődött. Ebből az az egyáltalán nem új megállapítás is következik, hogy a vetés minősége döntő hatással van az állomány kiegyenlítettségére és nem érdemes abban bízni, hogy az elrontott talajba és/vagy nem megfelelő vetésmélységgel végzett vetést majd az időjárás helyrehozza!
Még mindig probléma a gyomirtás
A gyomirtási tapasztalatok értékeléséhez érdemes ismét hivatkozni a dalmandi parcellákra. Itt a versenyterületen kívül tavaszi elmunkálás és magágykészítés nélkül hagyott területet az egyik vetőgép elvetette. A kelési arány megközelítette a többi vetőgép után tapasztaltat. A különbség a napraforgó előveteményből származó árvakelés korai és tömeges megjelenésében mutatkozott meg. Bizonyára okozott kiesést az árvakelés keltette verseny is, de a „hatékony”, szembetűnően fitotoxikus hatást is kiváltó gyomirtás eredménye közel 50 %-os terméskiesés volt. Meggyőződésem, hogy ez a tapasztalat is általánosítható, s felhívja a figyelmet a posztemergens gyomirtás során követendő szakszerűség fontosságára, s ismételten arra, hogy a sikeres növényvédelemnek alapvető agrotechnikai összetevői is vannak! További példákat is sorolhatnék, de kiemelem közülük a Dombóvár határában végzett betakarítás ellenőrzés során tapasztalt megdöbbentő látványt. A hektáronként 12 tonnás termést meghaladó versenyparcella közelében, egy másik gazda kezelésében lévő táblában a terméseredmény valószínűleg nem lehetett messze a nullától. Nem állíthatom, hogy itt kizárólag az aszály tehető felelőssé a különbségért!
Természetesen van más példa is. Cigánd (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, északkelet) határában nagyon siralmas kép fogadott. Elfeketedett kukoricatáblák, összezsugorodott növényzettel. Közülük „kimagaslottak” az 5-7 tonnás versenyparcellák, bizonyítva, hogy a gondosság akkor is többlet tonnákban nyilvánul meg, ha a viszonyítás nem a megszokott termésverseny szintekhez igazodik.
Nem volt jelentős fertőzés, de azért volt
Örvendetesnek mondható, hogy a kukoricamoly és a kukorica virágzása ebben az évben nem volt szinkronban. A gyengébbre sikerült első és az erőteljes, de megkésett második rajzás így nem váltott ki nagy területű, jelentős fuzáriumos csőpenész fertőzöttséget. Minthogy a virágzás idején elmaradtak az esők is, a bibecsatornás befertőződés sem volt jelentős. A Top20 fajtakísérletek és az egymástól nagyon is különböző földrajzi helyzetű versenyparcellák tanúsága szerint azonban a kép nem volt teljesen egységes. Felhozhatjuk példának a ceglédi kísérleti területet, amelynek tapasztalata feltehetőn a környékre is igaz volt. Két alakalommal is felüdülhetett a terület helyi és átvonuló záporok következtében. Az eredmény azonban a szinte 100 %-os molyfertőzést követően hasonló mértékű csőpenész kialakulása volt.
Hasonlókat tapasztaltunk később is, a termésverseny parcellák betakarításának ellenőrzése során. Különösen a késői érésű hibridek mutattak fertőzéses tüneteket, amelyet az októberi esők kiteljesedéshez segítettek. Gyakori volt a fuzáriumos és aszpergilluszos fertőzöttség, csutkakorhadástól és a szemek csírázásától kísérve. Toxinokat tartalmazó tételekről nem kaptunk hírt, de a fajtakísérletekből beküldött minták laboratóriumi vizsgálata erről is adatokkal szolgálhat.
Az éhező kukorica ráadásul szomjazik is
Az aszály tünetei mindig azokon a táblarészeken jelennek meg legelőször, amelyek valamilyen szempontból kedvezőtlenebb adottságúak, mint a többi táblarész. Ugyanez vonatkozik a táblák, vagy tágabb értelemben vett termőhelyek között is. A kezdeti különbségek 2015-ben nem is annyira az időjárás diktálta sorrendben következtek be, hanem egy attól eltérő, sokkal inkább vezetői döntéstől függő tényezőtől. Sajnos éppen a Top20 kísérletekben tapasztaltuk, hogy az ország területén elszórt helyeken a kísérleteket befogadó táblákon folytatott tápanyag-gazdálkodás mentén lehetett kapcsolatot felfedezni a kísérletek kezdeti szárazságtünetei között. A magunk részéről mindig kihangsúlyozzuk, hogy a kísérleteknek nem az a célja, hogy megmutassák a hibridek, hogy mit nem tudnak, hanem az ellenkezője. A július második felében elvégzett kísérleti szemléken tapasztalhattuk, hogy azokon a helyeken, ahol „takarékosan” gazdálkodtak a tápanyaggal, a kukorica alsó levele már elszáradtak, de voltak helyek (pl. Szerencs határában), ahol ekkor már a cső szintjéig felszáradtak a növények.
Termőhely és talajismeret nélkül nem megy
A talajheterogenitás ismerete a mai, de különösen a közeljövő lehetőségeinek kihasználásában „megfizethetetlen” lesz, s az egyik legfontosabb gazdasági versenytényezővé válik. Így, ahol most azt tapasztaltuk, hogy egy-egy táblán vagy versenyparcellán „megbuktunk” kukoricatermesztésből, a jövőben egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt a technológiát vagy hibridet fogjuk termeszteni, mint a tábla többi részén. Sőt, s ebben egészen biztos vagyok, hogy így lesz! A homogenitás szempontjából nagyon kiegyenlítetlen táblákon nem ugyanazt a növénykultúrát fogják a gazdák termeszteni, vagy éppenséggel kiveszik ezeket a táblarészeket a termelésből és a felesleges idő és pénzpocsékolás helyett rehabilitálják őket eredeti állapotuknak megfelelően, hogy támogatott természeti vagy környezeti programokban veszhessenek velük részt. Azt is tapasztaltuk, hogy addig, amíg a tábla egyes részein akár rekordnagyságú termés is mutatkozott, a végeredményt lerontották a semmit vagy alig valamit termő foltok. Az is igaz, hogy a gazdák, termelésirányítók sokhelyütt még nem rendelkeznek kellő ismeretekkel saját termőhelyeiket illetően. Ezt az ismeretet hozamtérképezéssel és távérzékeléssel előállított térképek alapján, az elektronikus vezérlés kínálta lehetőségeket kihasználva a jövőben szolgáltatás formájában vehetik majd igénybe.
Jól jött volna az öntözés
Igaz, hogy a Termésversenyben viszonylag szerény az öntözött területek részaránya, de nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy a termések stabilizálásának, egyúttal a kockázatok csökkentésének legbiztosabb módja az öntözési lehetőségek fejlesztésében és az okszerű tápanyag-gazdálkodásban rejlik. Különösen aszályos években mutatkozik meg az öntözés hasznossága.
Szép az önbizalom, ha van alapja
Valljuk be: itthon mindig csak dicsérgetjük magunkat és termesztési feltételeinket. Meg vagyunk győződve arról, hogy eleget tudunk, és talajaink, meg az éghajlatunk kiváló. Azért, hogy meggyőzzük magunkat a valóságról, reálisan kellene értékelni legalább a mögöttünk lévő termelési évet, s hagyni a tényeket, hogy beszéljenek hozzánk!
Dr. Szieberth Dénes
Magyar Kukorica Klub, Kőszárhegy
