A világ biológiai sokféleségének legnagyobb része a föld alatt bújik meg. Meglepően keveset tudunk arról, milyen hatással van az ökoszisztémákra, illetve milyen hatást gyakorol rá a klímaváltozás.
A talajminőség kialakításában a talaj élőlényeinek jelenléte nélkülözhetetlen. Szerepük a talajban az elsődleges és a másodlagos szerves anyagok, így a humusz kialakítása is. A szerves anyagok a talajok lényegi elemét képezik, a talajok fizikai és kémiai tulajdonságain keresztül fejtik ki a hatásaikat. Az összetett, stabil szerkezetű, szerves humuszanyagok közvetlen és közvetett módon is hatással vannak a talajok különböző tulajdonságaira.
A talaj-növény rendszerben a növény, mint a talajbiológiai folyamatok irányítója tudja befolyásolni a folyamatokat. Az egyik legfontosabb biológiai segítség a növénynek a „kölcsönösen hasznos együttélésnek” is nevezett szimbiózis. Ez az együttélés a gazdanövénynek és a talajok „jótékony hatású” mikroorganizmusainak az összekapcsolódása. Ha jól működik, akkor mindkét partner jobb életfeltételekhez jut. A növénynek a szimbiózis kialakításához kellő energiára és saját tápanyagkészletre van szüksége. De cserébe, ha ez a rendszer kialakul, akkor a növény is visszakap a mikroorganizmusoktól szervetlen ásványi anyagokat. Ezekből készít a növény szerves anyagokat a saját biomasszájának, testtömegének gyarapításához és a terméseknek, magvaknak az előállításához. Ez a folyamat meghatározza a növénytermesztés sikerét, eredményességét.
A mikrobiális dinamika attól függően változik, hogy milyen a leginkább ható, befolyásoló környezeti tényező, és hogy melyik mikrobiológiai tulajdonságot is vizsgáljuk. A talajban a nehezen felvehető foszfor mobilizálására képes spórás baktériumok például tavasszal nehezebben „ébrednek”, ez is okozza, hogy a tavaszi növénygyökeresedést segítheti a foszformobilizáló baktériumos talajoltás. A környezeti (stressz) tényezők (így a hideg, a fagyok, valamint a vízhiány, szárazság és az igen magas hőmérsékletek is) igen erős szelekciós tényezőt jelentenek a talajélőlények között. A nem kivédhető (nem tolerálható) változások a mikroorganizmusok, de a talajfauna tagjai körében is erős pusztulással járhatnak, annak ellenére, hogy a baktériumok például a legrugalmasabb (akár 40%-ban is megváltoztatható) anyagcserével rendelkeznek az élőlények között. Ez azt jelentheti, hogy képesek alkalmazkodni a legnagyobb környezeti elváltozásokhoz is (a hirtelen tápanyaghiányhoz vagy hőmérsékletváltozáshoz stb.).
A természeti ökoszisztémákban, élőhelyeken, ha azokban valamilyen tartós környezeti negatív hatás fordul elő, mégis a mikrobiális faji sokféleség (a biológiai diverzitás) erős csökkenésével kell számolni. Ha azonban egyes mikroorganizmusok túlélik (tolerálják) ezeket, akkor azok eredményesen felhasználhatók a talajélet helyreállítására. Az egy-egy környezeti tényezőhöz (pl. szárazság, talajsavanyúság, szikesség, nehézfémek) hozzászokott, adaptált mikrobák képesek megvédeni a „gazdanövényüket” is a nem kedvező környezeti körülmények között.
Az európai talajok 30 cm vastagságú rétegében 1 m2-en átlagosan 1 billió baktérium, 0,5 billió ostoros egysejtű, 1 milliárd gomba, 1 millió alga, 1 millió fonálféreg, 100 bogár, 80 földigiliszta és 50 pók él. A talajban élő szervezetek össztömege kb. megegyezik a felszínen élő természetes biomassza tömegével (az élőlények összsúlyával). Ez jó termőképességű talaj esetében hektáronként a 20 tonnát is meghaladhatja.
A talaj védelme több területre kiterjedően valósítható meg. Közvetve vagy közvetlenül is, a talaj megújuló erőforrásként való hasznosítása a talajban található élővilág biodiverzitásának megőrzésével és zavartalan működésével biztosítható, tartható fenn hosszabb távon. A talaj biológiai képződmény. A talajbiodiverzitás megőrzése a záloga a talaj képződésének és a talajszerkezet alakításának, a talaj termőképesség alakulásának, a leromlott (degradálódott) és szennyezett talaj bioremediációjának.
Forrás:
https://www.nak.hu/kiadvanyok/kiadvanyok/3351-talajtan-biogazdalkodoknak-ii/file