Egy gallyakból, ágakból és kisebb farönkökből álló halom a kert egyik szegletében többezer különféle állatfajnak ad otthont, amelyek meghálálják, hogy otthont nyújtunk számukra a ház körül. Hogyan segítenek nekünk ezek az állatok, és hogyan építsünk nekik hosszantartó otthont?
Számos olyan röpképtelen, csak a talajon vagy a talaj felső rétegeiben mozgó állatfaj nem talál menedéket egy olyan kertben, ahol minden őszi lehullott falevél, ág, gally összetakarításra kerül. Pedig azáltal, hogy a kertünkben biztosítunk egy-két természetes sarkot, mondjuk méhlegelő növényekkel vagy egy fakupaccal, jelentősen megnöveljük a terület biodiverzitását, azaz sokkal többféle állatfaj marad tartósan a területen.
Miért jó ez az állatoknak?
Egy háborítatlan fakupac nemcsak gerincteleneknek, bogaraknak, hanem kis emlősöknek és kétéltűeknek is otthont adhat. A nagyobb farönkök, ágak, levelek és kérgek nedves környezetben megfelelő menedékhelyet és táplálékot biztosítanak ezeknek az állatoknak. Elsőként odavonzzuk a korhadékevő mikroszkopikus élőlényeket, majd a nagyobb gerincteleneket és bogarakat, ezt követően pedig érkezhetnek az ezekkel táplálkozó kétéltűek és emlősállatok is, mint például a sün.
És ha már vacsorára maradtak, a fakupacban elegendő „szoba” jut mindenkinek, itt is éjszakázhatnak nálunk. Sőt nemcsak éjszakára húzódhatnak itt meg a vendégek, hanem az éjjel aktív, nappal menedéket kereső állatoknak is tökéletes búvóhely. A téli álmot alvó sün még a hosszú alvás idejére is felkeresheti, hiszen a fakupac belsejében fagymentes kuckót alakíthat ki magának.
Idővel, ahogy a növénymaradványok elkezdenek bomlani és humusszá alakulni, egyre több állatnak nyújtanak otthont. De addig is hosszú hónapok telnek el, ezalatt pedig gombák és mohák is megtelepednek a faanyagon.
Miért jó ez nekünk?
Egyrészt nem kis megelégedéssel tölthet el minket, hogy körülbelül fél óra leforgása alatt többmillió állat- és növényegyednek építettünk otthont, másrészt pedig egy fakupac egész évben úgy működik, mint egy madáretető vagy egy kerti tó: nézhetjük, vizsgálhatjuk a nagy sürgölődést, a gyerekekkel együtt meghatározhatjuk, milyen fajok költöztek be a fahalomba, és élvezhetjük azokat az előnyöket is, amikkel az új jövevények a kert állapotán is javítanak.
Mindezt úgy teszik, hogy a fakupac közelébe csalogatott talajlakó élőlények nemcsak a fahalom, de a kert többi részének a talajszerkezetében is kifejtik jótékony hatásukat. Több giliszta érkezik majd, a faanyagot lebontó, korhadékevő szervezetek pedig visszatáplálják a fa értékes anyagait a talajba. Az ideérkező kétéltűek, sünök pedig rovarfogyasztóként megszabadítanak minket a ház körül legyeskedő váratlan vendégektől is.
Hogyan rakjunk össze egy profi élőhelyet?
Mi olyan nagy dolog egy fakupac összehordásában, nem igaz? Tényleg nem igényel hatalmas előkészületeket és tapasztalt kezeket, de egy pár szempontot mindenképpen vegyünk figyelembe!
Egy természetes élőhelyként működő, háborítatlan fakupac könnyen összeszerelhető, és kevés karbantartást igényel.
Amire szükségünk lesz:
- karvastagságú ágakra,
- 4-6 erős, hosszú, egyenes ágra,
- kisebb gallyakra,
- száraz falevelekre,
- száraz fakéregre.
Első lépésként keressünk egy nedves, árnyékos helyet (terebélyes fa alatt, vagy árnyékos sarokban), és a nagyobb rönkökből készítsünk egy alapot: rakjuk egymás mellé ezeket a nagyobb gallyakat, és kicsit nyomjuk le őket, hogy ne mozogjanak el.
Ezután a 4-6 erős, hosszú ágat szúrjuk le a földbe a rönkök mindkét oldalán, hogy megakadályozzuk az elgurulásukat. Nem kellenek erre a célra 1 méternél hosszabb ágak, de ekkorát érdemes leszúrni, mert ezek az ágak fognak abban is segíteni, hogy a fakupac fenti rétegei se mozduljanak el.
Az első lépésben lefektetett rönkök közötti réseket lazán tömjük ki először száraz falevelekkel, majd a tetejükre helyezzünk elszórtan száraz fakérget is.
Ezt követően folytassuk így a nagyobb rönkök, kisebb ágak, majd gallyak elhelyezését a kupacra. Minden ág- vagy gallyréteg közé tegyünk leveleket és kérget, ahogy azt az első rétegnél is tettük. Érdemes piramis alakzatba építkezni, így a csapadék is jobban eloszlik majd a rétegek között. Annak érdekében, hogy stabil legyen a kupacunk, helyezzük a nagyobb rönköket a halom aljához közelebb.
Az építéssel gyakorlatilag készen vagyunk, már csak két dolog maradt hátra.
Karbantartás és megfigyelés
A szárazabb időszakokban öntözzük meg a kupacot öntözőkannával vagy kerti locsolóval, arra vigyázva, hogy ne engedjünk erős, nagy vízsugarat a kupacra, mert kimoshatjuk vele a leveleket, kérgeket, kisebb gallyakat és a már benne lakókat is.
Ha véletlenül egy nagyobb vihar vagy figyelmetlenség miatt leborult a kupac, pótoljuk rá a leesett vagy elmozdult rétegeket.
Ezen kívül már csak annyi feladatunk maradt, hogy csendben figyeljük, mennyi állat költözik be az új élőhelyre. Üdvözölhetünk majd itt százféle bogarat, pókokat, százlábúakat, ezerlábúakat, békákat és ászkarákokat is. Fényképezzünk, jegyzeteljünk bátran!
Kapcsolódó cikkek:
- Kertkialakítás a permakultúra jegyében
- Mit kell tudni a permakultúráról?
- Hogyan készítsük fel a kertünket az állatok téli megsegítésére?
- Baglyok a kertben? Isten hozta őket!
- Mely csigafajok nem tesznek kárt a kertünkben?
- Kérdések és válaszok: madárbarát kert
- Madáretetés a ház körül – melyik madárfajnak milyen eleséggel készüljünk?
- Madáretetés a ház körül – melyik madárfaj hol keresi az eleséget?
Krausz Dóra blogja
„Csináljuk, de kedvvel!” – szeretett Nagyapám lelkesítő mondata vált egyik mottómmá, amikor úgy döntöttem, a mezőgazdaságban szeretnék értékteremtő munkát végezni egy élet hivatásaként. Ennek a célnak az eléréséhez a családomtól és barátaimtól támogató szeretetet és minden segítséget megkapok mind a mai napig. Korábbi tanulmányaimat Budapesten végeztem, gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökként, ahonnan a fenntartható növénytermesztés és növényvédelem iránti elköteleződésem vitt egyenesen Gödöllőre. A Szent István Egyetemen növényorvos hallgatóként megszerzett tudásommal és egy dinamikus kutatócsoport tagjaként gyűjtött tapasztalataimmal szeretném a fenntartható növényvédelem és a környezettudatos háztáji gazdálkodás elveit minél több emberrel megismertetni. Bár még nekem is rengeteget kell tanulnom, e témákban szeretném segíteni a kedves Olvasókat annyi új ötlet, új tapasztalat, új szemlélet megosztásával, amennyi becsülettel módomban áll. Hiszem, hogy értő odafigyeléssel, kitartással, nyitottsággal és lelkes hozzáállással hosszú távon gyümölcsöző a Természettel való együttműködés.
