Fokozódó párolgás, rövidebb esős időszakok és a hegyekben a régen általános hóborítás elmaradása csak fokozza a vízhiányt a Mediterráneum nyugati részén.
Hat évtizeddel ezelőtt épült az a víztározó, amely sokáig az egyszer volt Sant Romà de Sau település épületeit rejtette, köztük a templommal. A környéken annyira súlyossá vált az évek óta nem tágító aszály, hogy a vízszint a tározóban kapacitásának egy százalékára süllyedt, így a város romjai újból láthatóvá váltak.
Régebben előfordult, hogy szárazság idején a templom tornya a víz fölé került. Azonban most az egész épület jóval a víz szintje fölött tornyosul.
Kiapadtak a készletek, nem látszik a megoldás
Katalónia gazdag területe Északkelet-Spanyolországnak, ám jelenleg az élővilága szenved az aszály következményeitől. Kipusztul a termés, a gazdaság teljesítménye csökken, és a környéken élő hatmillió ember is nehezen viseli a megpróbáltatásokat, hiszen kénytelenek a vízkorlátozó intézkedéseknek folyamatosan eleget tenni.
A helyzet természetes úton nem tűnik megoldhatónak. Ezért gazdasági intézkedésekkel: sótalanító üzem építésével, a távoli, vízzel jobban ellátott területekről ide vezetett ivóvízzel és a helyi rendszerben tapasztalható esetleges szivárgások megszüntetésével szeretnének javulást elérni.
Irtózatos összeget költ az aszály kezelésére a spanyol kormány: a vízkészlet növelésére 1,4 milliárd, a termelés fenntartására és az élelmiszerhiány elkerülésére pedig 784 millió eurót szánnak.
80%-kal kevesebb víz jut öntözésre
Azonban addig is tenni kell valamit, míg az infrastruktúra színvonalát sikerül javítani, esetleg megérkezik a várva várt eső. A kérdés már csak az, hogyan. Senki sem szeretné a már így is szűkös lehetőségeit más szektorok érdekében tovább korlátozni.
A gazdálkodók, akik a helyi vízkészlet harmadát használták el eddig, szembesülnek a legsúlyosabb szigorítással. A katalán kormány 80%-kal csökkentette az öntözésre és 50%-kal az állatállomány ellátásra használható víz mennyiségét. Az ipartól 25%-os önkorlátozást vár el.
A termelők teljesen érthetően kétségbe vannak esve, azt mondják, ha nem érkezik meg az eső, nem lesz érdemes vetni sem.
Barcelona helyzete kedvezőbb. Bár a szökőkutak és például a strandokon a zuhanyzók el vannak zárva, a 2008-as aszály óta sokat fordított a város a vízellátásra. Újrahasznosítják a szennyvíz egy részét, sótalanítják a tengervizet, így lényegesen kevesebb ivóvizet használnak fel, mint régen. Sőt egyes szállodák külön is befektettek, hogy vizet spóroljanak – ezek most igen jól járnak.
A tudósok nem várnak javulást a helyzetben, sőt. Úgy vélik, hogy egyre több helyen apad tovább a talaj vízkészlete, főleg Európa délnyugati részén. Ebben a folyamatban a spanyol vidék lehet az állatorvosi ló, megmutatja, mi várható a Mediterráneumban évek-évtizedek múlva. Katalóniában 1000 napja tart az aszály.
