Tele van a tarisznyánk megfelelő vízgazdálkodási tervekkel, ideje lenne tehát megvalósítani őket, mielőtt a mezőgazdasági termelés végképp lehetetlenné válik Magyarországon.
A fenntarthatósággal a középpontban szervezett konferenciát (Sustainable World) a Portfolio Budapesten, szeptember elején. Ezen tartott a mezőgazdasághoz kapcsolódó előadást Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klíma- és környezetpolitikai igazgatója, amit a Magyar Hang szemlézett.
Elhangzott, hogy a határain belül megújuló vízkészlet tekintetében Magyarország csak Máltát előzi meg az Európai Unió országai közül. Nem igaz tehát, hogy vízben gazdag ország vagyunk, beszédes szám, hogy a vízkészletünknek mindössze 6 százaléka keletkezik a határainkon belül.
Mindezzel együtt nagyon keserű, hogy a mezőgazdasági használatú földjeinknek alig bő 2 százalékát, mindössze 100 ezer hektárt öntözünk. Ennek negatív hatását nemcsak a 2022-es, történelmi léptékű aszályt hozó évben éreztük meg, de a mostanihoz hasonló, kevésbé pusztító, mégis extrém forrósággal és hosszantartó csapadékmentességgel szolgáló évjáratokban is.
Elpazaroljuk a tavaszi vízbőséget
A szakemberek szerint a problémákat kezelni képes vízgazdálkodási terveknek bővében vagyunk, ideje lenne tehát megvalósítani őket. Elsődleges volna, hogy a szomszédos országokból érkező vizekből minél többet megtartsunk.
Csakhogy mi épp az ellenkezőjét tesszük, évente egy balatonnyi, 1,8 köbkilométernyi vizet engedünk ki az országból
– mutatott rá Csernus Dóra.
A szakember szerint a folyószabályozások során kiegyenesített medrekben a fölöslegesnek ítélt vizek, melyek egy része belvízként jelenik meg a földeken, gyorsan végigszáguld az országon.
A tavaszi vízbőség után néhány héttel már nyoma sincs az áradásnak, a nyári aszály idején pedig csak sekély erecskeként csordogál a víz a csupasz mederben. Ilyenkor a folyók a partmenti tájak alól is kiszívják a vizet.
Süllyedő talajvízszint
További előadásokból kiderült, hogy miközben a magyarországi talajvízszint átlagban 2 centiméterrel került lejjebb 1986 és 2010 között, addig az Alföldön ez a 10 centimétert is elérte. Mindebbe komolyan belejátszott a kutak rendezetlen helyzete, jellemző, hogy ezeknek még a pontos számát sem tudjuk.
Az öntözés természetesen hatalmas terheket ró a hazai vízkészletre, de a klímaváltozás hatásai miatt egyre nagyobb az igény is rá, nélküle lassan nem lehet eredményes termesztést folytatni. Kormányzati célként megfogalmazott, hogy 2030-ra 350 ezer hektárra növeljük az öntözött területek nagyságát, ám szakértők szerint ez a jelenlegi vízgazdálkodás viszonyai között nem megoldható.
Amikor egy hektár területet öntözünk felszín alatti vízből, akkor a kutatások szerint körülötte 5 hektárt szárítunk ki
– jegyezte meg Csernus Dóra.
Megoldás lehetne például a kevésbé vízigényes növények termesztése, ehhez azonban meg kellene változtatni a gazdák gondolkodásmódját is, hogy merjenek változtatni a korábban bevált, de már kevesebb eredményt hozó vetésszerkezeten.
