Erős mondatok hangzottak el a kukoricáról egy, a napokban zajlott debreceni konferencián. Vajon miért állnak szemben a globális trendek a magyarországi helyzettel?
A Debreceni Egyetem agrárkarán 27. alkalommal rendeztek kukorica-, napraforgó- és szójatanácskozást szeptember legelején. Ezen tartott előadást Futó Zoltán, a MATE Környezettudományi Intézet Öntözésfejlesztési és Meliorációs Tanszékének egyetemi docense, mégpedig az idén (is) sokat sínylődő haszonnövényünk, a kukorica lehetőségeiről és kilátásairól.
Egyre többen meggondolják, hogy foglalkozzanak-e a kukoricával, mert ez a leginkább aszályérzékeny növényünk, vagyis a jelenlegi változó klímában a legnehezebben termeszthető. Pedig világszinten perspektivikus növényről van szó, amely nagyobb terméspotenciállal rendelkezik, mint a klasszikus gabonafélék, jelenleg 1200 millió tonna kukoricát állít elő a világ, bő 200 millió hektáron
– mutatott rá a globális trendek és a magyarországi helyzet szembenállására Futó Zoltán. Aki egyáltalán nem optimista az idei évre vonatkozólag, és alighanem joggal, hiszen az augusztus második felében Dél-Békésben megindult kukoricabetakarítás egyelőre 3 és 5,2 t/ha közötti hozamokat mutat.
Aszály és vízhiány
A HungaroMet friss jelentése szerint szeptember elején aszályhelyzet csak a hegyvidékeken nincs Magyarországon, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági területeket súlyos vagy nagyfokú aszály sújtja.
Augusztus 28-án hazánk nagy részén 150-200 mm víz hiányzott a felső 1 méteres talajrétegből, és az ilyen évjáratok egyre gyakoribbak lesznek. Mindez nemcsak a kukoricának katasztrofális, de az azt követő őszi vetésű növényeknek is.
A klíma megváltozása sok mindenben átgondolásra készteti a gazdákat. A kukoricatermesztéstől idehaza sokaknak elvette a kedvét, a három nagy termesztési régiónkban (Dél-Alföld, Dél-Dunántúl és Észak-Alföld) közel 100 ezer hektárral csökkent a vetésterületet az elmúlt években.
A gazdák egyre kevesebb lehetőséget látnak a növényben, ám ez nem így van, a kukorica terméspotenciálja jó, csak ki kell hozni belőle
– véli az egyetemi docens. A szarvasi kísérleteik tapasztalatai alapján pedig elmondta, hogy megdőlni látszik Ruzsányi László professzornak a kukorica vízfelvételi dinamikáját felvázoló modellje is. Korábban a növény napi vízfelvétel-maximuma 5-6 mm volt, ám ma már 7-9 mm napi párolgás is mérhető, ezt pedig nem tudja a kukorica a hagyományos agrotechnika mellett ellensúlyozni.
Kritikus pont: az elérhető víz mennyisége
Miközben mindenki a vízhiányról beszél, az átlaghőmérséklet-emelkedés ennél sokkal veszélyesebb. Nem mindegy ugyanis, hogy a növény párologtatása 22 vagy 26 Celsius-fokos átlaghőmérséklet mellett következik be. A tartós forróság a vízháztartását teljesen felborítja, képtelen alkalmazkodni hozzá, csökken a gyökérképződés (akár a felére), ezáltal kevesebb tápanyagot tud felhasználni a kukorica.
A termesztés kritikus pontja az elérhető víz mennyisége
– emelte ki Futó Zoltán. Ennek megfelelően már a talajművelésnél is a vízmegtartó módszereket kellene előnyben részesítenünk. Magyarországon a talaj felső 1 méteres rétege 30-35 köbkilométernyi vizet képes tárolni, ami az éves csapadékmennyiség 70 százaléka is lehet, ám ezt egyelőre nem használjuk ki. Az új talajművelési eljárásokkal (mulcshagyó művelés, sávos művelés stb.) akár 25-30 százalékkal több, a növény számára felvehető víz állhat rendelkezésre.
Az egyetemi docens ugyanakkor a direktvetésben nem hisz, az inkább a kalászosok technológiája, a kukorica viszont nagy termésdepresszióval reagál rá.
Nincs műtrágya, nincs hozam
Rosszul állunk a tápanyag-gazdálkodás területén is. Míg 2019-ben Magyarországon 1 783 000 tonna műtrágyát értékesítettek a gazdálkodóknak, addig 2023-ban alig 1 millió tonna felett.
Ez 74,8 kg vegyes hatóanyagot jelent hektáronként, ami óriási csökkenés.
Ha nem tápláljuk a növényt, az rossz terméseredményekhez vezet – bár azt is tudomásul kell venni természetesen, hogy víz nélkül nincs tápanyagfelvétel. Egyébként aszályos években 95-100 kg műtrágya tud(na) hasznosulni, de most még ezt sem érjük el kijuttatásban.
Az elérhető hozamok tekintetében kulcsfontosságú a vetéstechnológia is. Mikor vessük a kukoricát? Idén előfordult Dél-Békésben, hogy már március végén földbe kerültek a magok, ezt a meleg, száraz tél és a száraz tavasz indokolta is.
A hidegtűréshez igazodóan a lehető legkorábban vessünk. Így ahogyan fokozatosan szárad ki a talaj, a csírázó növény a gyökerével le tudja követni a változásokat. Aki a vetésben idén lemaradt, annak háromleveles állapotban stagnált egy hónapig a kukoricája, majd utána kapott esőt a további fejlődéshez. A korai vetéssel nem csúszik bele a legérzékenyebb időszak, a virágzás sem a nyári aszályba
– tanácsolta Futó Zoltán. A tőszám kapcsán elmondta, hogy minél nagyobb ez, nyilvánvalóan annál jobb lehet a hozam, de a kockázat is. Szinte minden hibrid optimuma 60-80 ezer tő között van, ám szárazodó klímában nem szabad messzire rugaszkodni az alsó intervallumtól.
Minél nagyobb ugyanis a tőszám, annál nagyobb a levélterületi index és a párolgás. Ebben az évben is sokan belecsúsztak, hogy kialakult a nagy lombfelület, de a virágzás és terméskötődés időszakában a lomb csak párologtatni tudott, a termés kitelítődéséhez viszont már nem volt elég víz.
Öntözés, öntözés, öntözés
Futó Zoltán szerint öntözéssel akár háromszoros termést is elérhetünk aszályos években, míg átlagos szezonokban 80-110 százalékos terméstöbblet realizálható. Éppen ezért fájó, hogy a 4,3 millió hektárnyi mezőgazdasági területből még mindig csupán 100 ezret tudunk öntözni, ami nagyon csekély.
Előrelépést jelenthetnének a víztakarékos technológiák, a precíziós vízkijuttatás, a precíziós tápanyagellátás (elképesztően heterogének a tábláink), de az automatizálás is fontos lenne, mert kevés a megfelelő tudással rendelkező alkalmazott.
A precíziós vetés is fontos, ám a kulcskérdés inkább a megfelelő hibridválasztás. Az, hogy egy hibrid hogyan képes hasznosítani a vizet és a tápanyagot, illetve ellenállni a szárazságnak, eldönti a gazdálkodó sikerességét
– zárta előadását az egyetemi docens.
(Fotó: Pixabay)
