Az állati érzelmek megértése régóta az állatjóléti tanulmányok egyik legfontosabb kérdése. Kutatók azt tanulmányozták, hogyan változik a kiscsibék hangja stresszes körülmények között, és ez közvetve hogyan segít az állattenyésztési ágazatnak az állatjólét javításában. És néhány érdekes következtetés is levontak.
Kenneth Sufka pszichológia- és a farmakológiaprofesszor állatjólétet kutatók egy csapatával együttműködve tanulmányozta a madarak érzelmeit a közönséges házicsirkék csipogásán és fütyülésén keresztül.
Eredményeik javíthatják az állatjólétet a baromfitenyésztési ágazatban. Emellett elősegíthetik az emberek depressziójának és szorongásának kezelésére szolgáló gyógyszerek tesztelését is.
Van-e olyan noninvazív módszer, amely a szabadon mozgó állatokban a stresszállapotok mérésére alkalmas? Erre a kérdésre keresték a választ a csirkékkel végzett vizsgálatokban, amelyekben azok hívó és egyéb hangjait vizsgálták. A kísérlethez összetett akusztikai berendezéseket használtak egy zárt szobában. Az egyik dobozba egy csibét tettek, egy másikba pedig másikat, amely egy tükörben láthatta magát.
A hang mint az állatjólét jelzője
A tükörképét látó csibe azt hiszi, hogy nincs egyedül, és a hívójelei alapján viszonylag nyugodt, nem túl stresszes. Az a csibe azonban, amelyik egyedül van, hangosabb és magasabb hangokat hallat, ami a kutatók szerint azt jelzi, hogy szorong. A kutatók által gyűjtött akusztikai adatokkal azt mérték, hogyan változik meg a fióka hangja, és ez milyen összefüggésben van a stressz-szintjével. Ugyanis ha az ember felismeri, hogy az állat stresszes helyzetet él meg, kialakíthat a hús- és tojásiparban humánusabb, állatbarát gyakorlatokat.
Az állatjólét minden termelőlétesítményekben egyre fontosabb szemponttá válik, legyen szó szarvasmarháról, sertésről vagy madarakról. Érdemes elgondolkodni azon, hogy akár a hangjukat használjuk az állatok jólétének nyomon követésében.
Bár a kutatók – és a gazdák – nyilván azt már régóta tudják, hogy a hangos csibének valami baja van, ennél tovább sosem jutottak. A fiókák vészkiáltásai azt jelentik, hogy stresszesek, de ha azt is tudjuk, mennyire stresszesek, azzal pont a jólétüket lehet felmérni.
A tanulmányban alkalmazott módszer egyben egy nem invazív, viszonylag olcsó lehetőség a szorongásszerű állapotok tanulmányozására állatokban. A korábbi modellekben az állatok stressz-szintjének méréséhez az állatok befogását, vérvételét és a stresszhormon, a kortikoszteron szintjének mérését kellett elvégezni. Ez önmagában is sok stresszel jár.
Ha a gyógyszerek a csibék szorongását oldják, akkor…
Mivel a csibéket gyakran használják az emberi vizsgálatok korai szakaszában, az érzelmeik megértése javíthatja a szorongás és depresszió elleni gyógyszerekkel kapcsolatos vizsgálatokat.
Sok emberhez hasonlóan a csibék is gyakran nem reagálnak számos gyakori depresszió elleni gyógyszerre. Ez az alternatív kezelések elsődleges alanyává teszi őket. De ha a kutatók nem tudják bizonyítani, hogy a csibék szoronganak, akkor azt sem tudják kimutatni, hogy a gyógyszer javítja ezt az állapotot.
Ahhoz, hogy azt állíthassuk, hogy egy szorongás elleni gyógyszer enyhíti a szorongásszerű állapotot, a csibének, egérnek vagy patkánynak valóban szorongania kell. Márpedig ha egy állat szorong (ami gyógyszerrel akár kezelhető) – az azt bizonyítja, hogy az állatoknak is vannak érzelmeik.
Új szempont az állati jogokhoz
A kutatás azonban egy régebbi, összetettebb kérdésre is választ ad: Milyen jogai vannak az állatoknak? A régóta elfogadott válasz szerint az állatok nem rendelkeznek az emberekkel azonos érzelmi képességekkel, ezért kevesebb szükségletük és igényük van.
A kutatók szerint pont annak elfogadása, hogy az állatok szoronganak vagy akár depressziósak is lehetnek, nagyon erős érvet szolgáltat arra, hogy az állatok valóban rendelkeznek negatív érzelmi állapotokkal. És ha ez igaz, akkor etikai szempontból ebből az következik, hogy kötelességünk aggódni az állatok jólétéért, és a lehető legjobb életkörülményeket biztosítani számukra.
Fotó: Pixabay
